Miért ítélik el a nők az ilyen fickót?

Az nem íteletesség, ha valaki azért nem szeretne ismerkedni veled, mert gyereked van. Az viszont már igen, hogy önzőnek tartod azokat a nőket, akik nem szeretnének gyereket.

Egy gyerek olyan nagy hatással van az ember életére, hogy akarva-akaratlanul az a kapcsolatra is hatással lenne.

#18

Hú kérdező, olyan sötét vagy, mint az éjszaka.

Kiemelném nagy betűvel, hogy min van a hangsúly: MÁS GYEREKE, tehát, nem én szültem..

Egy közös, vérszerinti gyerek, akit én szültem az más téma!

16-os válaszoló voltam

"a harmincas, gyerek nélküliek többsége mereven elutasító. A nyegyvenes, ötvenes, aki elutasító, velük már nincs dolgom, mert ilyenek és kész"

Lehet, hogy félreértem, de 40 felett elfogadod, hogy valaki elutasító, 40 alatt nem?

Szerintem nem igazán ítélkezésről szól ez, legalábbis a legtöbb esetben. Inkább az hogy az adott személy nem akar a semmiből hirtelen mostohaszülő lenni, és nyakára venni egy olyan gyereket aki nem a sajátja. Egyedüli szülőkkel ha ismerkedik valaki mindig is egy ember helyett kettőt kap majd, a gyereket értelemszerüen nem lehet csak úgy eldobni, vagy figyelmen kívül hagyni. A gyerek felelősség, idő, energia, és nagyban befolyásolja a mindennapi élet minden szegletét. Ha valaki gyerekes szülővel jön össze ő is a "csapat tagja" lesz, hosszútávon nem igazán működik az a taktika hogy csak haverkodik a gyerekkel. Főleg ha már össze is költöztök. Nagyon talán azt mondanám hogy kiskamasz vagy kamaszkorú gyerekeknél válik be ez, de kisgyerekeknél a mostohaszülőnek is ki kell vennie a részét mindenből. Nagyon sok ember ezt nem vállalná be érthető okokból, számukra egy "idegen" gyerekért akihez nem köti vér.

Igaz hogy nem ugyanaz az életkor vagyunk (huszonéves vagyok), de én sem jönnék össze gyerekes apukával. Tudat alatt is, de bennem lenne hogy a párom már elköteleződött egy másik nőhöz, olyannyira is hogy annak fizikai bizonyítéka is lett - a gyerek. Logikusan végiggondolva tudom persze hogy az ex az ex és vége van, de ez az érzelmeimen aligha fog segíteni. Az ember nem mindig racionális. Ezen kívül nem vállalnám a felelősséget sem más valaki gyerekéért. Nem igazán szeretem a gyerekeket, legalábbis más emberek gyerekét biztosan nem. A sajátomat szeretném, és szeretnék is családot alapítani a jövőben, de én sem vállalnám magamra egy kisgyerek felnevelését csak úgy a semmiből. Sok más ember így van ezzel, gyerekes szülőknek mindig is nehéz lesz az ismerkedés, független attől hogy apukáról vagy anyukáról van szó. Két példát tudok a saját életemből, egy rokon például 10+ év egyedül élés után talált magának párt, mire a gyerekek felnőttek és kirepültek. Mondjuk hozzátenném hogy ő nem is keresett aktívan párt, egy hölgyről van itt szó egyébként. Édesanyám meg sose talált végül.

11.

Én sem szeretem a gyerekeket. A másét miért kellene?

A sajátjaim persze imádás, de idegeneken mit szeressek?

"Ha majd lesz később közös gyereketek, ő is útban lesz kettőtöknek? Amikor ő - a közös gyereketek - strandolni akar, Te meg vásárolni, akkor egyből konyec is a boldogságnak?"

Tényleg nem érted, hogy a saját gyerek az össze sem hasonlítható egy idegennel?

Akit terveztél a férjeddel, nőtt a pocakodban, megszületett, szoptattad, láttad ahogy elindul, az első szava anya, terelgetted, tanultál vele, látod benne önmagad és a szeretett férjedet, és nyilván lemondasz dolgokról, mert az a SAJÁT véred, vállalod a kialvatlanságot, a dackorszakot, a kamaszkort és ezek még így is rendkívüli erőpróbák vs egy férfi, akinek van egy gyereke, akihez nekem semmi közöm.

Vagy tényleg ennyire buta vagy, vagy nem is gyerekes apuka vagy, akinek kiadod magad, csak teszed az ostobát és felmérést végzel.