Miért ítélik el a nők az ilyen fickót?
Mi bajuk van a nőknek az olyan fickóval, akinek már van gyermeke? Mi az az előítélet, ami alapján egyből ignorálják?
Ne jöjjön senki azzal, hogy nincs ilyen, mert tapasztalom, tehát létezik a jelenség.
Az zavarja őket, hogy rajtuk kívül mást is szeret az ember, vagy mi van?
Irigykednek, hogy rajtuk kívül mást is szeretek? Hát persze, hogy szeretem a saját gyerekemet. Én is elfogadom - adott esetben - ha az adott nő pl szereti a szüleit. Mit kell ezen ennyire fennakadni?
Várom a véleményeket mindkét nemtől.
#9 Az olyanokkal nincs dolgom, akik nem szeretik a gyerekeket. Önzősködjenek a magukfajtával. Aki össze akar nőni a másik emberrel, azzal nincs rendben minden. Szerintem.
Persze értem amit írsz és vannak ilyenek.
Sokan arra asszociálnak, hogy te vagy a szemét, aki elhagyta a családját azért, hogy beújítson egy új pipit, vagy mert terhes lett a családdal járó felelősség; szegény előző asszony, szegény gyerek(ek)! Vele is ugyanezt fogod csinálni! Hogyan bízzanak benned, ha egy családot már hátrahagytál? Sőt, lehet, hogy hazudsz, és minden nődnek csináltál egy kölyköt, az országban szanaszét van egy tucat gyereked!
Magyar viszonylatban a tipikus egyedülálló gyerekes férfi ez a kategória szokott lenni.
Nem azt mondom, hogy te ez vagy.
De ha különvált szülők gyerekét kérdezed, akkor a többségnél úgy alakult ki ez az állapot, hogy apuka csak felcsinálni tudta anyukát, aztán dobbantott, mikor megtudta, hogy jön a gyerek / apuka félrek.rt és ezzel annyi lett a családnak / apuka hirtelen rádöbbent, hogy neki mégis túl sok az a kötöttség, ami a gyerekkel jár és elég hétvégente láthatáson jópofizni / vagy apuka rájött, hogy még nem élte ki magát, győzött a kapuzárási pánik.
Az inkább a férfiaknál szokott lenni érv a gyerekes nőkkel szemben, hogy "én aztán nem fogom más kölkét nevelni, aki nem az én vérem".
A nőknél inkább az a sztereotípia játszik, amit kifejtettem, vagy félnek tőle, hogy van egy sértett és/vagy dilis exed, akivel nekik kell kínlódniuk, vagy egyszerűen nem akarnak gyereket; se sajátot, se másét.
Mert nem fogom más gyerekét nevelni, pátyolgatni, foglalkozni vele. Hiába írod, hogy annak a gyereknek már van apja és anyja. De gondolj már bele. A gyerek ott van nálad, akkor szerinted ő nem az életed része akkor, mikor az új párod is ott van?
Mondjuk az új párod nyaralás alatt vásárolni szeretne, a gyereked meg egész nap a strandon lenne. Most akkor mi lesz az aznapi program? A legtöbb gyerek hisztizik, ha nem az ő kívánsága teljesül.
Minden téren egy gyerek teljesen átreformálja az életet, az értékrendeket.
Ugyanúgy az új párod is már felelősséggel tartozik a gyerekért, gondoskodnia és törődnie kell róla. Tehát ő is szülővé válik így, mostohaanyuka lesz.
Kolléganőm bele ment egy ilyen kapcsolatba, hogy a srácnak van gyereke. Én is kapcsolatban vagyok, viszont amiket néha szoktam hallani, inkább hagyjuk. Kiütközik az elég rendesen a gyereken, hogy a szülők elváltak.
Tehát, ne háborodj fel azon, ha valaki visszautasít téged a gyerek miatt. Okkal teszik. Egy gyerek oltári nagy felelősséggel jár. Más gyereke, amihez semmi köze, sokaknak csak nyűg lesz.
#14 Egyébként ezt érzem/sejtem én is leginkább a mögöttes indítéknak, amit itt szépen megfogalmaztál. Tehát azt feltételezik, hogy nem elég egy "virág", az illető férfinek. De hát nőkből is vannak ilyenek szép számmal, hogy sorba kipróbálnak mindenkit, liánoznak, pl így kapaszkodnak egyre feljebb a társadalmi ranglétrán. Ha őket nem vetik ki maguk közül, márpedig nem, akkor ez így a kettős mérce tipikus esete, nem?
Szóval ezen nagy "feminim összeboruláson", összefogáson keresztül áll bosszút a női nem az olyan férfin, aki nem volt hajlandó egy olyan nővel együttélni tovább, aki nem is szereti őt. (Mondjuk nálam ez volt az indíték és évek teltek el az új " pipiig". Mondjuk ő sem szeretett, de hát már csak ilyen az én formám.)
#16 Ha majd lesz később közös gyereketek, ő is útban lesz kettőtöknek? Amikor ő - a közös gyereketek - strandolni akar, Te meg vásárolni, akkor egyből konyec is a boldogságnak?
Egyébként csináltam a dolgot már élesben is és eszem ágában sem volt, hogy mostohaapuka legyek. Max csak barátkozni próbáltam és az is elég volt a kisgyereknek. Ha szeretett volna valamit, segítettem őt anyagilag, persze szigorúan csak az anyján keresztül. Nevelni direktben semmi, max csak a viselkedésemen keresztül. Szerintem jól működött ez így.
#17 Mondjuk nőktől ez a reakció, számomra nagyon fura és érthetetlen is. De azt érzékelem, hogy egyre több az ilyen női hozzáállás a gyerekekkel kapcsolatban. Kicsit olyan ez, mintha saját magukat is megtagadnák, mert hát a saját gyerek, azért egy kicsi én is, valahol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!