Úristen!Hogy tudtok vidéken élni? Brrrr..(bővebben lent)

Azért, mert több az ember a fővárosban csak annyit jelent, hogy több a lehetőség. Nem esély. Lehetőség. Amit vagy megtudsz fogni, vagy nem. Vagy szerencséd van, vagy nem. Én a társkeresési dolgot gondolatomba se vettem, mert úgy voltam vele, hogy egy ekkora városban sokkal könnyebben tudnak az emberek szétmenni, mert van "választék". És annak ellenére, hogy Békéscsaba se kicsi, végül Budapest zöldes részein mozgok, és nem mozgat a belváros.

Nem mondtam, hogy mernék végigmenni egy lepukkant részen, vagy ismét a nyolcadik kerületben járni. De az, hogy eddig szerencséd volt még nem jelenti, hogy legközelebb is az lesz. Feleslegesen konfliktusokat keresni pedig nem érdemes. Arról nem is beszélve, hogy soha nem tudhatod kiben mi rejtőzik, vagy te leszel épp figyelmetlen, vagy nem épp olyan állapotban, hogy megtudd magad védeni.

És mint írtam: vidék és vidék között is van különbség, mint falu és falu között. Amiről te írsz az emberi tulajdonság, s nem köthető a lakhelyhez. Az, hogy milyen a lakhely az azon múlik kik laknak ott, kiknek van közük hozzá (pl. hivatalos emberek). Ahogyan leírtad a vidéket, az a fajta emberi hozzáállás bármelyik társasházban, panelban előfordulhatnak, ha "jól szituált" embereket hoz össze a sors. Kifoghatsz rossz szomszédot. Lehet az falun, városban, fővárosban... az megkeseríti az életed.

Budapest előnye és hátránya is egyben, hogy az emberek többsége semleges, tehát nem érdekli mit gondol a másik a viselkedéséről, kinek mi a véleménye a kinézetéről. Mondjuk ez nem csak Budapestre, hanem nagyobb városokra is igaz. Kisebb városokban, falvakban azért jobban vigyáznak erre az emberek. Borzasztó látni a fővárost, ahogyan úszik a lecsúszott iszákos, drogos, kéregetős emberekben, akik főleg a belvárosban vannak jelen.

Érdekes, nálunk a faluban mindenki segít mindenkinek, jó a kapcsolat azokkal, akiket ismerek, hiába halt meg a nagymamám, a szomszéd néni mégis a mai napig meghív egy kis sütire, ha éppen süt, egyetemre járok a városban (a diplomámat mindenféle honosítás nélkül is el fogják majd ismerni, így nem egy “büfé” diploma), van saját kertünk, ahova senki nem lát be, azt csinálunk, amit akarunk, csend van, nyugalom, anyukám hobbija a kert, így ki tud kapcsolni, ha arra van szüksége, a város 20 perc autóval, ja és nem egy értelmiségit számol a kis községünk (ami nem mellesleg Magyarország legnagyobb kiterjedésű községe, de mivel olyan rohadtul okos vagy, így gondolom a nevét sem kell mondanom). Vannak mezőőreink, akik folyamatosan járják az utcát éjjel-nappal, egy pillanatra sem kell félned. Van kávézó, pizzéria, bolt, nem is egy és nem, nem este 6-ig van nyitva, virágos, zöldséges, kozmetikus, lottózó, meg úgy egyébként minden. Éjjel nem kell síri csendben közlekednünk a saját házunkban, hogy nehogy feljöjjön a szomszéd, de zenét és tévét is olyan hangosan hallgatunk, ahogy csak akarunk, mivel senkit nem érdekel.

Köszönöm, hiába érettségiztem egy éve, nincs szükségem a jótanácsodra, még ha esetleg ezt egy normálisabb hangnemben és nem ebben a pöffeszkedő “én vagyok a fény mocskos, szánalmas alagutad végében” hangnemben próbálnád eladni, mindenféle rosszindulat nélkül, akkor azt mondanám, hogy kedves vagy, hogy próbálsz meggyőzni, de így csak annyit tudok mondani, hogy sajnálom, hogy ilyen megkeseredett életed van, hogy azt sem tudod min töltsd le a felesleges frusztrációdat. Sportolj akkor abban a csodálatos városodban, járj el futni a fantasztikus Népligetbe, ha ennyire nem tudod min levezetni a felesleges energiádat.