Úristen!Hogy tudtok vidéken élni? Brrrr..(bővebben lent)

Én egy kis faluban nőttem fel, ahol kb. mindenki szegről-végről rokon volt mindenkivel, minket pedig betolakodónak bélyegeztek meg, mert nem tartozunk közéjük. Folyamatosan ment a pletykálás, ezért már tizenéves koromra megtanultam teljesen leszarni az ilyesmit. Azóta baromira nem érdekel, ki mit gondol rólam, mert nincs hatással az életemre. Azt is megtanultam, hogy ne adjak ki magamról minden infót mindeféle jöttmentnek vagy ki az internetre, amin utána csámcsoghat - érdemes kipróbálni, nem egy nehéz dolog.

Ettől függeltenül nekem nagyon hiányzott a nyüzsgés és a változatosság és sok egyéb szempont miatt a fővárosba költöztem 19 évesen. Azóta többször költöztem, de csak nagyvárosokban éltem és igazából csak most harmincas koromra sikerült úgy ráunni a tömegre és a zajra, hogy a következő költözésem ismét vidékre lesz. Már annyira nem érdekel, hogy minden kényelmesen elérhető és közel legyen, nem akarok sok embert látni, nem érdekel a hatszáz szórakozási lehetőség amiket úgyse használok ki, nem akarok szomszédokat, így természetközeli, eldugottabb helyen veszek házat, viszonylag közel egy nagyvároshoz, de annyira azért mégse. Elég közel ahhoz, hogy el tudjak ugorni koncertre, étterembe, moziba vagy ahová kedvem van, de elég messzire ahhoz, hogy ne kelljen embereket látnom, ha nem akarok. Tizenpár év alatt rengeteget változtak a prioritásaim, és szerintem ez teljesen természetes. Lehet, hogy most imádod Pestet, de simán lehet, hogy 15 év múlva már nem imádod annyira, mert elkezd zavarni a rossz oldala is. Mindennek két oldala van.

Éltem Pesten, szerencsére nem sokáig. Ott vannak a legnagyobb kőbunkók! Csak annyit mondok: az Éjjel-Nappal Budapest műsor hűen tükrözi az ottani valóságot és társadalmat! Aki csak tud, meneküljön Pestről inkább egy vidéki kisvárosba!

A kérdezőn is látszik milyen ostobák, amit leírt az max. a pár száz vagy pár ezer fős településekre igaz (részben, de az se mind, és ott is az idősebb generációra, akik lassan kikopnak). Városokra egyáltalán nem.

Szóval kérdező, nagyot akartál szólni a provokáló kérdéseddel, nem sikerült, ülj le, egyes!

#16

Várj, épp ma volt egy másik kérdés, becopyzom onnan a válaszom. Magával a lakhatással semmi bajom nem volt, a lakás jó volt. A várost viszont gyűlöltem.

"- koszos

- büdös (de komolyan, néha meg kell állnom mert öklendezni kezdek az utcán....)

- sok az ijesztő ember (bolondok, drogosok)

- zajos, soha nincs csend

- szemét mindenütt, rongálás mindenütt

- óbégató, kvaanyázó, hörgő, fenyegetőző hajléktalanok és kéregetők

- a koszba és a bűzbe beletartozik, de külön pontot érdemel a fekália ami mindenhol hentereg, vagy pl a munkahelyem közelében egy fal konkrétan telibe volt f0sva, egy évig nézegettük a fröccsenésfoltot....... marhára higiénikus

- tömeg, rengeteg ember, zsúfoltság

- mindenhol tétovázó, bámészkodó, totyogó emberek akiktől nem lehet normális idő alatt eljutni a-ból b-be

- sok minden nagyon drága

- rossz a levegő

- mindenhol autók, a város egy nagy közlekedési csomópontnak tűnik... ahol nem épp haladnak, ott parkolnak, elfoglalva a járdát, az úttestet, stb

- nagyon kevés a zöld, ahol még van, ott is épp irtják ki - emiatt tök "jó" a levegő és nyáron roppant "kellemes" a klíma"