Miért gondoljátok azt sokan, hogy bármit elérhetünk (szinte csettintésre)?
"Ha nem tetszik a munkahely, válts." Ööö, még rosszabbra?
Bántják azt, aki biorobot munkát végez.
Bántják azt, aki nem sportol.
Ha nem szeretem Budapestet, költözzek el. Hogyan? Hagyjam itt családtagomat, aki számít rám? Csapot-papot? Hogy lesz munkám máshol és milyen? Nem elég vízfejű az ország? Jó, hála Istennek talán a nyugati részén van lehetőség.
Bántják azt, akinek nincs ideje. ???
Bántják azt, aki nem keres jól. Akkor is, ha amaz csak meséli, mert szóba kerül (pl itt kérdésnél) és nem panaszkodásnak szánja.
Bántják azt, aki nem hajlandó már többet tanulni, többedik tanfolyam vagy diploma.
"Ma az élet tele van lehetőségekkel." Mégis mikkel és hogyan? Köt a család, a PÉNZ, a munka stb.
Kit érdekel a szívproblémád???
Főleg így, hogy nem is vigyázol rá??
Én oviban a 100-as számba voltam szerelmes, csak arra gondoltam, azzal kapcsolatos történeteket találtam ki, aztán az utcanévtáblák, aztán az oxigén, tárgyszerelmek. Mindig ezekkel kapcsolatos sztorikat találtam ki. Elvoltam a magam kicsi világában, nagyon sokszor fel sem fogtam a külvilágot.
Tinikoromra ott álltam a tárgyszerelmeimmel, a magamba röhögéssel, sztorik kitalálásával, zsíros hajjal, elégtelen higiéniával, görbe háttal, elől hiányzó foggal (nem is tudom, miért hiányzott, de csak 16 éves koromban lett hidam, addig csak éjszakai fogszabályzóval zavartak el a fogorvosok).
Nem érdekelt az ember, mint olyan, a szerelem, fogalmam sem volt az érzelnekről, hogy miről beszélget egy korombeli.
Ezen sokat változtattam azóta, tárgyszerelem még van, de jól kezelem, érzelmeim (emberekkel kapcsolatsak) kezdenek lenni és már nemcsak az anyámtól picikoromban kapott sokk hatása alatt állok). Kezd lenni empátiám is.
De még most is tanulnom kell pl egy egyszerű hétköznapi kommunikációt vagy pl gesztusokat nem mindig ismerek fel, emberismeretem 0.
Tudom, ez is kit érdekel.
Tudom, nyomorék vagyok aki alkalmazkodásképtelen.
Remélem, tudom majd diagnosztizáltatni, eddig szerintem autizmus egyre erősödő szociális fóbiával és emberundorral, de majd meglátjuk. Jó lenne papír róla, tudni róla, felismerni, terápia rá.
válasza:81
"ott álltam a tárgyszerelmeimmel, a magamba röhögéssel, sztorik kitalálásával, zsíros hajjal, elégtelen higiéniával, görbe háttal, elől hiányzó foggal"
Ez nem betegség. Minden tininek zsíros a haja,csak képes akár naponta is mosni. Ez pusztán elégtelen higiénia, semmi egyéb. A foghiánynak is nyilván ez az oka.
Mindez hogy jön ahhoz, hogy az élet egy tragédia és nehéz?
Mindez mennyiben oka annak, hogy nem cselekszel?
És nem hiszem el. Tényleg.
Ezért gyűlöltem meg az embereket.
Fogalma sincs, min megy át a másik, fogalma sincs....
válasza:83
Nem, te azért utálod az embereket, mert azt képzeled, hogy csak neked van bajod és küzdelmed a világon. Nos, mindenkinek van.
A zsíros haj meg higiéniás kérdés, semmi egyéb. Vagy a hajmosás is megerőltető volt számodra?
Autista meg nem vagy, ez szinte biztos. Egyszerűen nem tetszi, hogy tenned kell dolgokat, és azt sem bírod elviselni, hogy az emberek nem ájulnak el attól, hogy neked milyen nehéz az élet.
Hát, mindenkinek az. Ezért.
Nagyon jól tudom, hogy sokaknak sz.r az élet. Nem mindenkinek!!!! - és nem mindenkinek egyformán.
De nagyon sokaknak sz.r. A környezetemben nagyon nehéz sorsok is vannak. Olyanok is, akiket nagyon sajnálok és legszívesebben segítenék - segítek is a magam módján.
Azt meg, hogy fura dolgaim voltak/vannak, fura érdeklődési köreim voltak/vannak, miket csinálok furán, hogyan álltam a szexualitáshoz, hogyan álltam az emberi érzelmekhez, csak én tudom.
Ha itt gyakorin valaki ezért ekéz, maximum azért teheti, mert direkt bántani akar.
Nem ismersz, pár mondatból nem ismerhetsz meg. Én meg a környezetem tudja ezeket a dolgokat.
Igen, sajnos a hajmosásra is magasról tettem, nem szerettem hajat mosni és lányként nem érdekelt annyira a kinézet, hogy ezt felülírja. Ez is egy tünet. A sok közül. Amit a környezetem tud, én tudok. A fejlődést is.
Ahogy másnak a szívbetegség a kereszt, úgy nekem például ez.
Nekem egyébként a depresssziómat (vagy ahhoz közeli állapotomat) rontja is a tudat, hogy sokaknak sz.r az élete.
Egész egyszerűen kitekintenék a saját sz.romból, és azt várnám, hogy másnak legalább jól megy, van kiegyensúlyozott párkapcsolata, esküvőt terveznek, van munkája, amit szeret, nem nagyon súlyos beteg stb, tehát jó. Azt várnám, hogy enyhe irigység sajnos, de emellett nagy velük-örülés, szurkolás nekik. NEM. DE nem. Mit látok ehhez képest? Ők is szenvednek, súlyos betegség és/vagy sz.r munka és/vagy súlyos pénztelenség.
válasza:Ne legyél máltai szeretetszolgálat,magaddal törődj,egyszer élsz.
Az,hogy belesz_rsz magadba azzal csak magaddal b_szol ki,konkrétan még igénytelen is vagy,ezzel még párod sem lesz illetve de egy közmunkás fogatlan alkesz esetleg,ilyen hozzáállással.
Ha törődök, abba köttök bele, ha nem, abba.
Nem azt írtam, hogy nem törődTEM a kinézetemmel, gondom VOLT? :D :D :D
Mostmár jóval jobb, van hidam, nem mindig, de odafigyelek a tartásomra, lett ruházati stílusom a barna nadrág, piros, nyúlt, divatjamúlt felső helyett, festett a hajam stb.
válasza:Érdekes kérdés, van benne igazság, de ellenvetés is:
"Ha nem tetszik a munkahely, válts." Ööö, még rosszabbra?": néha megéri belemenni a rosszabba, és akarattal onnan tovább lehet lendülni egy jobba (tanulás, akarat, nem pedig beleragadni a rosszba).
Sokan azt gondolják a többiekről, hogy ő is egészséges, tökéletes, így neki is meg kell mindent tennie. De mi van akkor, ha pl.: betegséggel küzd az ember, csak azt nem veri nagy dobra, de közben őt is csesztetik a fent írt problémákkal?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!