Miért gondoljátok azt sokan, hogy bármit elérhetünk (szinte csettintésre)?

Én meg Magyarországon érem el a céljaimat, érdekes, nekem megy, nem tettek alám semmit, csak élek a lehetőségeimmel, figyelek, küzdök. Nem csettintésre, szerintem ilyet nagyon kevesen gondolnak, hogy egy csapásra meg lehet mindent oldani. 10 év alatt több, mint 20 cégnél megfordultam, voltam munkanélküli, kifogtam csalókat, volt, hogy 2 hónap után söpörték az új embereket... Gyerekként megfáztam, megbetegedett a szívem, légúti problémáim is voltak, évekig okozott problémát, nem javasolták az orvosok, hogy sportoljak. Most felnőttként mégis szinte naponta sportolok munka mellett. Hiányoznak azok a kényszerből kihagyott évek, de abból kell kihoznom a legjobbat, ami van, kész.

Nőként egyedül viszem a háztartásomat, főállás, távmunka, sport, nem főzök minden nap, de akár még az is belefér. Mellesleg én felnőttem és leszakadtam a szüleimről. Persze, segítünk egymásnak, de nem vagyunk összenőve.

Tudod, lehet, hogy még nem állsz készen a változásra, ez nem baj, csak ne támadj be másokat, akik viszont lépnek, amint készen állnak, hogy a céljaikat elérjék. Mondd azt, hogy te nem tartasz még ott, hogy megtedd ezt a lépést, még előbb más dolgoknak kell teljesülniük. Nem baj. A maratont sem a fotelből futják le, hanem sokat edzenek előtte, kis távokat futnak először, majd egyre többet, senki nem úgy születik, hogy egyből meg tudja csinálni. Ez teljesen normális.

54

Nincs olyan, hogy csak úgy küzdelem a semmibe.

Kell egy pontos cél és annak érdekében, pontos lépcsőkön kell haladni.

Aki nem udja, merre induljon, annak egyik szél sem lesz megfelelő ...

Mit tettek alád? Lehet, hogy ez a baj, hogy készen kaptál dolgokat, és nem tudod, mit jelent a nulláról felépíteni az életed, úgy, ahogyan te élni akarod. Nézd meg azt a fél lábú srácot, rákos volt, ez a lábába került, és nem sajnáltatja magát, fél lábbal és mankókkal megy spartan versenyekre. Te képes lennél rá? Ő képes rá.

Tudod, mi a megoldhatatlan probléma, hogy egyszer meghalunk, például, ilyenek a megoldhatatlan problémák, amik vannak, akármit csinálsz. De nagyon sok probléma csak megoldhatatlannak tűnik, amíg nem találsz valami utat, hogy mégis meg tudd oldani.

Saját lakásom van, nem tették alám, gyűjtöttem rá, nem 30 évesen kaptam észbe, hogy hoppá...

Lehet siránkozni, de lehet cselekedni is. Tudom, milyen az, amikor azok, akiknek könnyebben megy, természetesnek veszik, ami neked nehéz, de tudom, hogy a küzdelemnek megvan az eredménye, az értelme, és hogy aki akar, az halad, még ha nehezebben is, mint mások.

57

Az áldozati mártír pózában tetszelegsz, elég gáz.

52

Határozottan nem állítanám, hogy a "küzdelem" kategóriájába tartozna, hogy VAN négy naposhosszú hétvégéd, amin összesen sportolsz egy-egy órát, egy filmet nézel meg, olvasgatsz angolul és még tanulsz is valamennyit.

Ez azért nem maga a véres veríték :)