Miért utálják ilyen sokan a gyerekeket?

Kérdező, az utolsó hozzászólásod alapján még inkább azt gondolom, gyerekkorodból gyökerezik valami ellenérzés, ami miatt utálod a gyerekeket. Mivel az értelmetlen gyűlölködés megkeseríti az életedet, tényleg fel kellene tárnod az okát, akkor is, ha gyereket a későbbiekben sem akarsz szülni.

Azoknak pedig, akik arra panaszkodnak, hogy a gyerek sír, hisztizik, hangos, és emiatt utálatra méltó, van egy rossz hírem: a nők evolúciós okokból érzékenyebbek a magas hangokra, éppen azért, hogy meghallják a gyereksírást és a segítségére tudjanak sietni. Más gyerekét hallva a tehetetlenség tudat alatt frusztrációt és dühöt okoz, meg akarnád szüntetni az okot, de nem teheted, ugyanez a helyzet akkor is, amikor más elcs*szett nevelése miatt hisztizik a gyerek, ugyebár attól az embertől el kellene venni a gyereket és olyanra bízni, aki mellett nem sír.. Minél jobban felmegy a pumpa, annál erősebbek az anyai ösztönök, és annál erősebben fog egyszer rájuk törni a "gyereket akarok és azonnal" típusú érzés. Akiben nem az ösztönök munkálkodnak, azok érzéketlenek a gyerek jelenlétére.

Nekem itt csak annyi derült ki, hogy a t. szülök qrva intoleránsak. Milyen jó lehet majd a gyereküknek lenni, mikor kamaszok lesznek önálló gondolatokkal.

Nekem semmi bajom nem lenne a gyerekekkel, ha alárendeltek lennének a szüleiknek. És ezt a jó értelemben értésetek, hisz ahogy valaki leírta, a gyerekek nem tudnak semmit, ismerkednek a világgal. Én felnőtt vagyok, ismerem egy ideje a világot, és ha látom, hogy egy gyerek a villamoson a néni lábát rugdossa, akkor ne legyek lebaszva, ha azt mondom neki, hogy "ne csináld ezt, mert fáj a néninek".

A kis kölök ne legyen felháborodva, a nagy kölök (szülő) szintúgy.

Minden szülő fél, hogy gyereket kell nevelnie, hogy nem lesznek "haverok" a gyerekkel, ha rászól. Majd ha felnő, lehetnek legjobb barik, de most még nevelni kell.

Ez a 3. és egyben utolsó hozzászólásom. ;)

Továbbra is szánalmas amit a hozzád hasonló elmeroggyanttak próbálnak ráerőszakolni az egészséges mentalitásúakra.

Tetszik a vergődésed utolsó,de inkább leszek elme roggyant, mint egy közületek.;)

A szánalom tetőfoka...

A kisfiúkat szeretem, főleg amikor ilyen kis komiszok. Ők fociznak, számítógépeznek, kártyáznak, birkóznak egymással a kanapén, lövöldöznek, legóznak, meg néha pimaszságokat csinálnak, amiket megpróbálnak eltitkolni a szüleik elől. :D

De a lányok... A kislányokat ki nem állhatom. Lehet, hogy általánosítok, de nekem a legtöbb lánykáról egy kis hisztigép jut eszembe, aki hercegnőnek képzeli magát, és mindenért bőg, amiért csak lehetséges. Főleg, amikor nem kap meg valami lányos, de tök felesleges bugyutaságot, vagy ha nem úgy van valami, ahogy őnagysága akarja. És a kislányok egymással szemben is aljasak.

Szóval nekem ha lesz gyerekem, mindenképpen fiút akarok. Azokkal úgy érzem, jobban kijönnék.

Miért utálják sokan a gyerekeket? Egyszerű: a szülők miatt. (tiszt.kiv.)

Én is utálom a non-stop hisztiző, bömbölő, hangoskodó, csapkodó, rendetlenkedő gyerekeket, és persze, hogy az ember a gyerekekre haragszik, mert az ő környezetükben büntetés tartózkodni. De ez mind amiatt van, hogy manapság rengeteg szülő egyszerűen lusta gyereket nevelni. Kipottyantja, gügyög neki kettőt, és ezzel el van intézve minden. Aztán ha a gyerek már mindenki agyára megy, vagy hisztizik, sír, stb. akkor meg nem tudja kezelni a helyzetet, fogalma sincs, hogyan kéne gyereket nevelni, inkább úgy tesz, mintha meg sem hallaná az egészet. Az ilyeneknek tök fölösleges a gyerek.

És az ilyen szülők miatt van egyre több rendetlen, bunkó, antiszociális és agresszív gyerek, akikből természetesen ugyanilyen nemtörődöm sz@r szülők lesznek. (szintén tiszt.kiv.) Ezért van egyre több ilyen gyerek, és természetes, hogy ez már sokaknak az agyára megy. Az ember a saját gyerekének a hisztijét is nehezen viseli, nem hogy a másét!

Volt, hogy utaztam a vonaton, és a 40 perces utat végigordította a kb 4-5 éves gyerek. Az anyja meg mint aki meg sem hallaná, telefonált, nézegetett, beszélgetett a barátnőjével. Na ilyenkor kinyílik a bicska a zsebemben, és szívesen megkérdezném a nőszemélyt arról, hogy minek kellett neki a gyerek, ha ennyire sem foglalkozik vele. Persze jönnének a kifogások: dolgoznom kell, nem érek rá, stb.

Manapság sajnos egyre kevesebb az olyan szülő, akik tényleg hatékonyat tudnak nevelni. Sokan csak szélnek eresztik, aztán nőjön mint gaz a kertben.

Megmondom én a tutit.

A kérdező elmebeteg (ez nem sértés), aki azt hiszi hogy mindenképp gyereket kell nevelned és az természetes hogy örökítsd a génjeidet az egy 'rabszolga', aki meg hagyja a gyereket hogy rugdossan az s'ggfej.

Ennyi.

A mai szülők többsége (tehát nem mind) totál alkalmatlan a gyereknevelésre. Ezért inkább hagyják a kölköt hisztizni, tutulni, bömbölni, mások agyára menni, csak nehogy rá kelljen szólni, nehogy foglalkozni kelljen vele. Amellett, hogy iszonyat idegesítő, én nagyon sajnálom az ilyen gyerekeket, mert ők tulajdonképpen nem akarnak mást, csak hogy a saját felelőtlen és buta anyjuk rájuk figyeljen egy kicsit. Olyan nehéz ez?

Folyamatosan látok olyan szülőket, akik látványosan tojnak a gyerekükre. És ha más meg rászól, akkor meg a szülők vannak vérig sértve. Fel sem fogják az ilyenek, hogy milyen rossz a gyereknek az, ha elhanyagoltnak érzi magát, ha a saját anyja/apja le se bagózza a fejét.

Az ilyen "szülőknek" fogalmuk sincs róla, micsoda utálatnak teszik ki a saját gyereküket, mert ilyen helyzetben mindenki a gyerekre haragszik, hogy miért nem tudja befogni a száját.

Így mit lát az a gyerek? A környezete haragszik rá, mérges rá, a saját anyja/apja meg nem foglalkozik vele.

Tökéletes módszere annak, hogyan neveljünk a gyerekből egy antiszociális, lelkileg instabil felnőttet.