Miért utálják ilyen sokan a gyerekeket?

'68: oké, ezt értem, nekem tényleg nem tűnik fel, hogy ezt nyomnák mindenhonnan, viszont ez tényleg a gyerekek "bűne"?

Elég sok gyerekkel találkozom, járnak fel hozzánk több korosztályból a haverok, nekem kifejezetten üdítő velük beszélgetni. Nagyon érdekes, hogyan látnak ők bennünket és a világot, elképesztően más a szemléletük sok dologgal kapcsolatban, mint nekünk. Boltban, utcán járva látok persze egy-két rossz példát, de egyáltalán nem mondanám a túlnyomó többséget neveletlennek és idegesítőnek. Azt viszont tudom, hogyan hat egy gyerekre az érezhető elutasítás, vigasztaltam már a saját fiamat is idegentől elhangzott, minden alapot nélkülöző beszólásért. Tudnék mesélni az anyákat érő, ostoba és durva atrocitásokról is, a buszajtóba zárt babakocsitól kezdve az este tízkor csengőre tenyerelő idióta szomszédig, akit egy órával azelőtt zavart a szobájába mezítláb szaladó gyerek lépteinek zaja és vénlányként kiselőadást kívánt tartani a gyereknevelésről, de nincs értelme, hogy általánosítgatásokkal osszuk egymást.

171: egyetem előtt és alatt is dolgoztam, és akkor szültem:-) 16 éves koromban kelt a munkakönyvem, még őrizgetem relikviaként.:-)

A többit illetőleg: senki sem köteles gyereket szülni és nevelni. Az, hogy legyen utánpótlás, nem csak a nyugdíj miatt kell, szerintem ezt te is tudod. A családtámogatások nem szerelemből, érzelmi alapon vannak, hanem kőkemény gazdasági megfontolásból (meg politikaiból persze, de ez egy másik történet:-)) Aki hozzájárul, az többet tesz a az össztársadalmi érdekekért, mint az, aki nem. Ez nem értékítélet, hanem tény. Nyilván aki egészségügyi okokból nem tud szülni, az más elbírálás alá esik, van kolléganőm, aki örökbe fogadott emiatt gyereket, és így várhatóan jó nevelést fog kapni a kislány, ő tartja el és taníttatja, vélhetően többet költve rá, mint az állam tenné egy nevelőotthonban.

A saját gyerekemtől is elvárnám azt, hogy rakja össze magának a nyugdíjra valót, ha már gyereknevelésre nem költ. Remélem, azért a nevelésem folytán lesznek unokáim, kétségtelen, hogy ebbe nem szólhatok bele.:-)

Más is tud egyetem előtt meg alatt dolgozni, pl az is, akinek nincs gyereke, szóval ezzel nem vagy előrébb.

A meddő embereknél sem garantálja semmi, hogy örökbe fogadnak valakit. Vagy ha megteszik, attól sem lesz több haszontermelő gyerek, hisz az a gyerek az ő örökbefogadásuk előtt is létezett. De az is lehet hogy bánatukban inkább körbeutazzák a földet. Az mennyire hasznos?

Mi van akkor ha egy sérült gyerek születik? Aki mindenhonnan veszi ki a pénzt, aki miatt a szülei kiesnek a munkából, de termelni sajnos feltehetőleg sosem fog? Az ő szülei jogot formálhatnak a haszonra?

Sokféleképpen hozzá lehet tenni a közöshöz.

Meg szerintem te azt hiszed a kommentek alapján, hogy itt mindenki megkeseredett, magányos alak aki a bokor mögött lapulva várja, hogy lecsapjon egy szegény gyerekesre, mikor ez nem igaz. Engem pl teljesen hidegen hagynak a családok a nap nagy részében, nem foglalkozok a normális gyerekekkel, sőt ha nagyon rendesek akkor néha még valamennyi szimpátiát is érzek. Még akkor sem szoktam magamból kikelni amikor a gyereket érvként felhozva megaláznak, mint pl amikor az utca közepén kezdik el őrjöngeni, hogy sz/r taknyos vagyok. De ez a kérdés arról szól, hogy miért nem szeretik a gyerekeket, így hát ne csodálkozz, ha csak arról van szó.

Gondolom ha azt kérdeznék, hogy mennyi jogtalan atrocitás ért mióta szülő vagy, ugyanennyi válasz lenne ahol szapulnák az önző szingliket akik mérgesek, hogy bent kell maradniuk amikor más gyereke beteg, meg a gonosz nyugdíjasokat akik merészelnek akkor utazni amikor az anyukáknak dolgot kell intézni, meg a szemtelen iskolásokat akik nem adják át a helyük, meg az utálatos kutyásokat akik merészelik többre tartani a kutyájukat az ő babócájuknál és a játszótér előtt elsétálni, meg mindenkit.

Szép kis vita alakult itt ki...

Leírok egy olyan oldalt, amit eddig itt nem láttam (vagy elkerülte a figyelmemet). Engem szabályosan undorítanak a gyerekek. Fizikálisan, és minden szempontból, bizonyos kor alatt. Egész egyszerűen elkerülöm. Ezért (is) eszembe nem jutna szülni. Morgok magamban a négy fal között, de nem állok neki a gyerekeseket zaklatni vele. Ha felmerül a téma, nem tartom vissza a véleményemet, az értelmes ember ezt is megérti. Az ösztönlény nem biztos. Nem kell egyiket se ráerőszakolni a másik oldalra. A gyerekes nem tudja elképzelni, hogy lehet utálni, mert "jajjolyancuki", én meg azt nem értem, hogy mi a jó benne. Nekem egy kiscica, kiskutya cuki, egy kisember nem. Taszít, ennyi.

Tarkóra kérném a fejlövést!

-egy deviáns egyed

Én szimplán a neveletlen, kezelhetetlen gyerekeket nem bírom, de nagyon nem...És igazából azokat a tizenéveseket sem akik ezekből kikerülnek, de viselkedésre szemernyit sem javulnak kisded-koruk óta...

Régen támogatták hogy a szülő otthon legyen a gyerekkel, ma már inkább elmegy a szülő dolgozni és bedobja bölcsibe, ahol viszont sok gyerek van, nincs idő és energia mindenkit megnevelni. Ez is egy a sok közül.

A másik amit észrevettem az utóbbi 1-2 évben egyre inkább, hogy a szülő megy a metrón, buszon, villamoson és egyebek, a gyereknek kezébe nyomja a telefont és ennyi az együtt töltött idő, de arra is sok példát láttam már mikor a szülő nyomkodja azt a sz@r 'okos'telefont (ha már a szülő nem okos legalább a telefon legyen az) és amikor a gyerek kérdez, vagy társalogni próbál akkor csitítja, rendesen lerázza magáról és ha nem is szó szerint, de rávezeti hogy őt ugyan hagyja most békén mert fészbúkozik meg ilyesmi.

Régebben hasonló volt a TV-vel, mikor a szülő nem tölt időt a gyerekkel, csinálja a maga kis dolgát, mert mindig van valami ami fontosabb a gyereknél, a gyerek meg minden szabadidejét a TV előtt tölti, amit abból tanul az pedig nem épp optimális viselkedési minta.

Hálát adok az égnek hogy egyrészt bár rég városon élek már, de falun nőhettem fel, ahol nagyon sok időt töltöttem a szabadban mind egyedül/barátokkal mind szülőkkel, és büntetés volt ha nem mehettem ki játszani.

Nagyon hálás vagyok azzal hogy anyukámmal órákat lehet mai napig beszélgetni, és apukámmal is rengeteget játszottunk, szerelgettünk, mindkettejükkel sokat tevékenykedtünk a kertben.

Teszem hozzá, mindketten dolgoztak, apukám mindig is, anyukám hosszabb-rövidebb ideig, és van testvérem is, nem is egy, és még mellettük is volt idő rám, és mellettem is volt idő rájuk...

A nevelés egyik része az hogy a szülő jó példát mutat, ami alapjában is formálja a gyermek személyiségét.

Ha a szülő nincs ott csak testben, de szellemben/agyban a környéken sem, az azt jelenti hogy a gyerek személyisége ezen részéhez majd máshonnan vesz mintát, és nem jó helyről ez szinte biztos...

Én nem utálom őket, amíg nem az ablakom alatt visítanak, és nem az ajtómat rugdalják a labdával.

Ők a jövő. Csak sok szülő szentként kezel minden gyerek hisztit, és magukat emelvényre teszik, mert van 1-2 gyerekük. Ba aszt rühellem. AZt is, hogy szállodában nem lehet pihenni, amire 1 évig gyűjtök, mert egy elkényeztetett gyerkőcöt nem tudnak kezelni.