Mit csináljak, ha nem tudom elviselni, hogy a nővérem utálja a gyerekemet?

#77 sültkrumpli, neked meg ezt a mondatot kéne értelmezned

" ha a közelébe próbál menni, akkor elhúzódik tőle, elmegy vagy eltolja.

Vagy ezt:

"Nem azt várom el, hogy imádja, csak némi kedvességet mutasson felé. Ez tényleg olyan nagy kérés?"

#81es észlény, neked meg ezt:

"Nem csak az én lányomat, hanem úgy általában. Ezt eddig is tudtam, sose érdekelt."

És:

"Soha nem vette a kezébe, egy puszit nem adott neki"

Majd:

"Ne értsetek félre, nem ilyen nyílt utálkozás ez, próbálja ő leplezni"

Kapizsgálod már? Sikerült befogadni az infót? Persze ő "csak" kedvességet vár el, amit aztán le is írt, hogy a testvére próbálkozik elrejteni az érzéseit, ami a részéről már igen is egy erőfeszítés és kedvesség, továbbá felhánytorgatja, hogy nem ad puszit a gyerekének és nem veszi fel. Innen is látszik, hogy bár pontosan tudja, hogy a nővére soha sem szerette a gyerekeket, mégis elvárná hogy kedvesség gyanánt puszilgassa meg vegye az ölébe.

látom, hogy szinte undorodva néz a lányomra. Soha nem vette a kezébe, egy puszit nem adott neki, ha a közelébe próbál menni, akkor elhúzódik tőle, elmegy vagy eltolja"...

"Nem azt várom el, hogy imádja, csak némi kedvességet mutasson felé."

Á szóval ez azt" jelenti hogy kedvesség gyanánt puszilgassa meg vegye az ölébe."

Ferdítésben jó vagy!

Ennek a neve szövegértés és a sorok közötti olvasás, nem pedig ferdítés, az hogy mindez neked nem megy, az hadd ne legyen az én bajom. Egyik szavával üti a másikat, mert ugyan ő csak egy "kis kedvességet" vár el, előtte ecseteli, akarom mondani felhánytorgatja, hogy soha nem puszilja meg és nem veszi kézbe. Ha ezt nem várná el és nem nehezményezné, akkor nem írta volna bele.

De totálisan feleslegesen ezen tovább pörögni, a kérdező nővére gyerekkora óta ilyen, ha fejre áll sem fog varázsütésre megváltoznak, ha el tudja fogadni ezt a jó nép, ha nem. Ti nyugodtan magatokra erőltethettek olyan dolgokat, amit zsigerből nem bírtok elviselni, de mástól ez nem lehet alap elvárás, főleg nem úgy, ahogy itt némelyek kifejtették, gondolok itt arra, hogy 100%-osan a kérdező nővére oldja meg azt a "problémát", hogy a húga szült. Fuck logic...

Mondjuk fel nem foghatom miért olyan nehéz felfogni és megérteni, hogy attól, aki ki nem állhatja a gyerekeket, már az is egy hatalmas erőfeszítés és egyúttal alkalmazkodás, hogy minden családi összejövetelen elvisel a közvetlen közelében egy vagy akár több gyereket! Mert bárhogy szépítjük, egy gyerek mégis csak gyerek, sír, hisztizik, nyáladzik, ragad, turkálja, kiköpi az ételt és még sorolhatnám. Ezt sokszor az is nehezen viseli, akinek amúgy nincs baja a gyerekekkel, hát még aki egyáltalán nem bírja őket. Épp a múlt héten voltunk egy nagy családos kajalason, ott volt férjem unokatesójanak a 3,5 éves lánya, a húgának meg a 9 hónapos fia. Hát mit ne mondjak, botrány volt az egész. A kislány folyamatosan visongott, rohangált, ha nagy nehezen leült, akkor bekapott egy falat húst, amit 2 perc múlva kiköpött. Rászóltak a szülők, hogy most már elég, leültették, úgy tűnt nyugi van, tudtunk végre beszélgetni, de 5 perc nem telt el és máris rákezdett a vinnyogásra, harsogott, nem lehetett két szót váltani érdemben. Persze mindeközben a 9 hónapos is folyamat parádézott, ha betették a babakocsiba az volt a baj, ha kivették akkor meg az és még sorolhatnám. De az abszolút "kedvenc" akkor is az volt, mikor a kislány úgy érte az ilyen több rétegű sütit, hogy szétszedte, jól széttúrta kézzel, a közepéről kinyalta a krémet, majd a maradékot odanyújtotta, hogy "Kéééleeed??". Na meg folyamat valakit szapult, hogy játsszon vele...

És ez csak egy a sok közül, nagyjából mindegyik kisgyerekes evés így zajlik (több gyerek is van, nem csak ez a kettő). Nyilván van amelyik nevelés kérdése is, de van amelyik életkori sajátosság, nem igazán tudsz vele mit csinálni, hisz "csak" egy gyerek.

Szóval nem, nemem tudom hibáztatni a kérdező nővérét, én sem csípem őket, ha lehet kerülöm őket és nem biztosan nem állok le velük sem játszani, sem gügyörészni, na és? Van bőven más rokon, aki megteszi, én már azzal is nagy erőt veszek magamon, hogy minden alkalommal elviselem ezt a cirkuszt.

" már az is egy hatalmas erőfeszítés és egyúttal alkalmazkodás, hogy minden családi összejövetelen elvisel a közvetlen közelében egy vagy akár több gyereket!"

Jaj mekkora mártír vagy bele ne haljál ekkora szívessegbe. Nem hiszem hogy bárki kérte hogy gugyoresszel vagy jatszal velük, csak annyit hogy szimplán legyél velük kedves, de ezt nem is kell kérni. Vajon téged is csak elviseltek azért vagy ilyen aszociális?

(Költői kérdés, szia)

#88 Továbbra is csak a saját szegénységi bizonyítványodat lebegteted itt, de ha számodra nem gáz, hogy leégeted magad, hát lelked rajta. Miért nem próbálsz meg egy kicsit kimászni a rózsaszínfelhős gyerekimádatból egy pillanatra kiszakadni és felfogni, hogy teljesen mindegy miről van szó, mi vagy ki az a dolog, amit utál az ember, ha rendszeresen elviseli a közvetlen környezetében, igen is erőfeszítést tesz!! Ha felfogod ha nem. Itt nem mi mártírkodunk, hanem ti, mert a gyerekeket szeretni kell és kedvesnek kell vele lenni, "csakmert" és a világ pénzéért sem fognatok fel, hogy nem mindenki érez hozzátok hasonlóan!

Mondd már el, te rendszeresen jópofizol és kedveskedsz mindig mindenkivel, akit ki nem allhatsz?! Ja persze, tudjuk, de ilyen kva jó vagy, vagy épp csak egy képmutató, kétszínű alak, aki bár utálja azt a személyt, mégis teszi a szepet és előadja magát. Hát meg ne haragudj, de nem mindenki olyan, mint te.

Igen is erőfeszítést tesz, hogy elvisel egy bőgő kölyköt a közelében és próbálja leplezni a nem tetszését, úgy hogy egyébként a szőr all tőle a hátán.

De tisztan látszik, hogy beletek minden egyes szó kár, ti csak annyit láttok, hogy jajj de cukimuki kisgyerek, milyen suttyó aki nem csinál maga alá már a puszta látványától. A kérdező nővére nem b*unko, nem szólogat be, nem flegmázik, egyszerűen NEM FOGLALKOZIK vele!! Ennyi a hatalmas bűne. Huuu micsoda szörnyűség. 🤷🏻🤦🏻