Mit csináljak, ha nem tudom elviselni, hogy a nővérem utálja a gyerekemet?

Nem tudom, kövezzetek meg nyugodtan, de nem hiszem, hogy "kötelező" "elviselnie" a gyereket, hiába rokon. Ugyanolyan "idegen" neki attól.

Ha fóbiája van, nem tudsz vele mit tenni.

Mellesleg "jópofiznia" sem kötelező, biztos neki se jó, hogy "undorodik", tuti kellemetlen neki is a helyzet, de nem tud vele mit csinálni.

Ugyanaz, mint ha a teljesen pók fóbiásnak mutogatsz egy tarantulát, hogy de aranyos, nem bánt. Hiába nem bánt, egy fóbiának ezt nem tudod megmagyarázni.

Amúgy meg ha nem is laktok egy fedél alatt, neked is tiszteletben kéne tartanod szerintem, hogy nem "bírja" a gyerekeket.

Lehet változna is, ha adnál neki időt és nem szidnád le érte, meg dühöngenél.

Ugyanolyan gyerek a tiéd is, mint a többi.

Én sem szeretem a gyerekeket. Csomó ismerősöm tukmálja rám: nem akarod megfogni? Ugye milyen aranyos? Nézd már hogy játszik!

Bocs nem érdekel. Nem vagyunk egyformák. Egyszer talán ha lesz saját gyerekem azzal máshogy leszek, de egyelőre ha születne egy kistestvérem, ami esélytelen, vele se foglalkoznék.

Ahogy írták is: próbálja leplezni, annyit várhatsz tőle sztem is.

Érdekesek a válaszok. Nem tudom, ha mondjuk egy mostohaanya írná, hogy így meg úgy, de nem tudja magához közel érezni a férje lányának a gyerekét, akkor kb. egy emberként esnétek itt neki. Holott tényleg "senkije".

Itt azért a Kérdező nővérének az unokahúga, akárhogy is vesszük.

(Leszögezném, hogy én sem vagyok gyerekbolond. Ja, és mostohaanya is vagyok, de inkább előveszek egy keresztrejtvényt, míg a férjem unokázik a lányáéknál a háromévessel. De azért egy testvér gyerekét utálni nem kellene, EZT ne magyarázza senki, hogy normális dolog.)

Akármennyire is gyerek, ő is egy személy, egy ember, aki a családjához tartozik. Érdekelne, hogy azt is elfogadhatónak tartanatok-e, ha egy másik csaladtaggal viselkedne így.

Nem kell korbeugralnia a kérdező gyereket, csak legalább annyira tisztelni, mint embert. Nekem annyira értelmetlen, hogy úgy beszélnek itt páran a gyerekekről, mintha valami külön faj lennének, pedig hát emberek ők is.

A mostohaanyának nem kell szeretni a gyereket, sőt gyűlölheti is DE szándékosan b@szogatni nem b@szogathatja, pont azért mert ő a mostohagyereknek senkije,semmi köze hozzá!

És igen elfogadhatónak tartanám ha más családtaggal is így viselkedne, nekem is a családban van olyan aki utál ok nélkül de istenem, ez van, nem igazán bánt a dolog!

Szerintem a nővéred megcsináljátok amit tőle telik:Próbálja leplezni. Persze ez nem mindig sikerülhet mert ha te pl utálod a kutyákat akkor még először megsimized de 20adjára már eleged lesz belőle.

Nem az anyja nem muszály rajongania érte és ezt neked meg kell érteni. Feleslegesen vagy dühös rá, attól még nem fog változni a véleménye.

Valószínűleg ha nagyobb lesz ez változni fog, és egy barátnői kapcsolat még ki alakulhat köztük attól még hogy nem foglalkozott vele most.

Nem értem mit vársz tőle. Szerintem minden tőle telhetőt megtesz, leplezi, nem akar neked fájdalmat okozni, de eddig is tudtad, hogy nem szereti a gyereket, elég naiv dolog volt azt hinni, hogy majd a te gyerekednél másképp fog érezni. Ha ennyi fontos neked, akkor fogadd el őt úgy, ahogy van, ő próbál változtatni, de egy alapvető tulajdonságot sajnos nem lehet kiölni magunkból.

Szerintem amúgy nem "rühelli" (olyan csúnya szó) a gyereket, inkább nem kedveli őket, nem tud velük mit kezdeni, nincs hozzá türelme és kellemetlenül érzi magát a közelükben. Te sem vagy egy jó testvér, ha ennyire erőltetted.