Mit csináljak, ha nem tudom elviselni, hogy a nővérem utálja a gyerekemet?

Itt olyan peldakkal jottok hogy pókfóbia, vagy fél a kutyaktol (akar trauma miatt) ezek félelemek, nem jo peldak

Nem egyenlo azzal hogy csak nem szereti a kutyakat, macskakat, babakat stb itt pedig csak errol van szo attol meg viselkedhetne tavolsagtartoan de kedvesen.

De miért olyan nehéz megérteni, hogy valaki szimplán UNDORODIK a gyerekektől? Nem kell fóbiának lennie, "szimpla" undor elég..

Valaki már a gondolattól is rosszul van, hogy egy hangos, zajos, motyogó, magát mindennel összekenő kis "űrlény" társaságában kell lennie..

Ha már felnőtt ember és "alap", akkor elsőkörben az kéne alap legyen, hogy a felnőtt hugica képes felfogni végre és tiszteletben tartani, hogy a nővére egyszerűen nem bírja a gyerekeket és nem hőbörőgni, amiért szerencsétlen próbálkozik nem gonosz lenni és nem kimutatni az érzéseit. Ennyi. Itt kezdődik az egész.

Miért elvárás, hogy minden egyes áldott ember szeressen MINDENKIT??

A gyerek nem fogja ezt megérteni. Neki ez komoly kárt is jelenthet. A nővér meg nem sérülne attól, ha kipréselne magából némi kedvességet.

A nővértől várják 100%-ban a megoldást? Igen! Igazságos ez? Nem! És akkor? Kellemetlen, de fel kell nőni és felnőttként viselkedni. Ha a nővérnek fontos a családja, akkor képes lesz rá. Ez nem fóbia. Ez kényeskedés.

Komoly kárt?? Ne röhögtess már! Ez azért tényleg a legalja, hogy ilyen undorító érzelmi zsarolós, kamu kifogással akarják némelyek a másikra terelni a szót, csak mert az nem esik hasra a húga előtt, amiért az ügyesen kinyomott magából egy gyereket.

Kárt max az okozna, ha egy olyan emberre erőszakolják a gyereket, aki nem tud és nem is feltétlen akar vele mit kezdeni. Nem a gyereknek, hanem annak felnőtt anyjának kéne ésszel felfognia, hogy nem fog mindenki a lábai előtt heverni és bájologni a gyerekének, ennyi. Ő az anyja, ő vállalta önként, hát oldja meg és ne másikra mutogasson.

Még hogy a nővértől elvárható a 100%-os megoldás, hát ez kész. Mégis mire fel?! Ő NEM szereti a gyereket és NEKI ezzel nincs baja, ő így van el. Kinek van ezzel baja? Hugicának, hát akkor oldja szépen meg o. Például azzal, hogy nem tukmálja a kölkét egy olyan emberre, aki nem szereti őket és nem tud velük mit kezdeni. Ez olyan nehéz? Neki az sem elég, hogy a nővére próbálkozik, hát akkor magára vessen.

Elképesztő komolyan, hogy még a nővér a csúnya, gonosz nember.

Ti talán minden embert szerettek ezen a földön? Persze, persze. Mindenkinek van az életében olyan ember, akit nem igazán kedvel, sőt. Te talán nekiállnal rendszeresen jópofizni és kedveskedni egy olyan személlyel, akit ösztönösen nem bírsz? Hát ez legyen a te bajod, a kérdező nővére semmiféle felelősséggel nem tartozik a húga és gyereke felé, mint ahogy semmi "100%-os megoldás" sem várható el tőle. Szálljunk már le a magas lóról!

"Ha a nővérnek fontos a családja, akkor képes lesz rá."

Ha a húgnak fontos a családja, akkor képes lesz rá, hogy ne erőszakolja a gyerekét olyanra, aki nem szereti és képes lesz arra, hogy tiszteletben tartsa az érzéseit. Normális embernek ez nem okozna gondot.

És a nővértől nem hogy 100%-os, de még 1%-os megoldás SEM várható. Nem ő vállalta a gyereket, hanem a húga, ő nem szereti a gyerekeket és némi megfelel így és ez a lényeg. Nem az ő feladata megoldani a dolgot, ő próbálkozik, ennyi bőven elegendő részéről

látom nagyon nem tetszett. Bocsi, de ilyen a világ. Gyerekhez, időshez, beteghez jobban kell alkalmazkodni, mint az fordítva elvárható. És van, hogy fordítva semennyire sem elvárható, tehát 100%-ban az egészséges felnőtt ember alkalmazkodik. Azt hittem erre is nevel az iskola többek között, de tévedtem.

Szerinted az egy éves kislányra rászabad erőltetni, hogy eltaszigálják fizikailag? Ez rendben van, de az nincs, hogy a nővértől az alap illemet elvárják? Nincs kissé kifordítva ez?

"Gyerekhez, időshez, beteghez jobban kell alkalmazkodni, mint az fordítva elvárhat."

Meg a nagy büdös francokat. A beteggel még tán egyet is tudok érteni, persze nem mindegy milyen minőségben, na de a gyerekkel?! Mégis mire fel? Senki nem kell olyasmihez vagy olyanhoz alkalmazkodjon, amit ő maga nem akar és nem szeret. Ha te irtózol a kutyáktól, elvárható tőled hogy igen is alkalmazkodj a kutyás rokonhoz, nyugodtan rádugrálhat, nyalogathat, vígan simogatnád, sétáltatnád? Nyilván nem, hisz ha valaki nem szereti a kutyákat, akkor egyáltalán nem várható el tőle. Ha ugyanez a helyzet csak gyerekkel, akkor miért veri mindenki egyből a segget a földhöz, hogy márpedig de? Mindenki ahhoz és olyan mértékig alkalmazkodik, amihez és emilyen mértékben az NEKI megfelel. És ebbe bizony teljes mértékig beletartozik a gyerek is! Ha tetszik ez a drága gyerekeseknek, ha nem.

Döbbenet, hogy elvileg felnőtt emberek nem képesek tiszteletben tartani a másik érzéseit és simán rájuk eroszakolnák a kölküket, mert hát jajj de utyuliputyuli cukika babuci, magasról tojva arra, hogy ez az adott emberben, akire mindezt ráerőltetik, milyen következményei lehetnek. Mert bizony nem csak a gyerek lelkivilága fontos, hanem a felnőtté is.

Ha én egyszer nem szeretem a gyerekeket, idegesítenek és nem tudok velük mit kezdeni, akkor egyrészt nem szülök, másrészt nem fogok alkalmazkodni az érthetetlen húgocskám elvárásaihoz, ugyanis önálló ember vagyok és senki kedvéért nem fogok 180 fokos fordulatot venni. Ő szült, hát magánügye, de ideje lenne az eszébe vésnie mindenkinek, hogy a gyereket MAGÁNAK szüli és a világon semmilyen elvárást nem támaszthat senkivel szemben pusztán e tény miatt!