Mit csináljak, ha nem tudom elviselni, hogy a nővérem utálja a gyerekemet?
A nővéremmel mindig nagyon jóban voltunk, mindig mindenben számíthattam rá. Most viszont van egy 14 hónapos kislányom, a nővérem viszont rühelli a gyerekeket. Nem csak az én lányomat, hanem úgy általában. Ezt eddig is tudtam, sose érdekelt. De most felforr az agyvizem, ha látom, hogy szinte undorodva néz a lányomra. Soha nem vette a kezébe, egy puszit nem adott neki, ha a közelébe próbál menni, akkor elhúzódik tőle, elmegy vagy eltolja. Mondani se lehet neki semmit a lányomról, mert látom ahogy rögtön kényszeredetten fintorog.
Ne értsetek félre, nem ilyen nyílt utálkozás ez, próbálja ő leplezni, csak én észreveszem, mert ismerem és régebben se bírta elviselni a gyerekeket. Csak azért az én lányom mégse egy random senki, hanem az unokahúga. Azt hittem azért őt szeretni fogja. Eleinte nagyon bántott, de most már konkrétan dühös leszek, ha látom. Nem azt várom el, hogy imádja, csak némi kedvességet mutasson felé. Ez tényleg olyan nagy kérés?
"es nem teszek olyat ami esetleg káros lehet egy kicsi sérülékeny gyereknek. Az elutasítás pedig az."
De mégis mi a feszkes fenéről hadoválsz?! Semmi olyat nem tesz a kérdező nővére, amivel "ártana", egyszerűen nem akarja felvenni és próbálja leplezni, hogy nem szereti a kölyköket. Nehogy már a nővéren akard számonkérni és rá akard kenni, hogy sérülést okoz a gyereknek! Az anyja okoz ezzel az értetlen, a másik érzéseit tiszteletben tartani képtelen magatartásával kárt.
Ha egyszer valaki nem szereti a gyerekeket és szemmel láthatóan nem akarja felvenni az övét se, akkor mi a rosebbnek próbálja rátukmálni és minek hagyja, hogy a gyerek őt nyagassa azzal, hogy felvegye?? Ezt megoldani az ANYJA dolga és nem másé, szóval nehogy már áttoljuk ezt másokra! Azért ez már több a soknál.
Értelmes felnőtt, főleg aki 100%-ban tisztában azzal, hogy a testvére nem bírja a gyerekeket, eleve esélyt sem ad arra, hogy a sajátja azzal zaklassa őt, hogy vegye fel és akkor máris nem kell vekengeni azon, hogy jajj elutasítja. Köszönje az anyjának, ne másnak, ugyanis ő tehet róla.
Durva példa, de ez kb olyan, mintha szánt szándékkal egy harapós, agresszív kutya közelébe vinném a gyereket, aztán csodálkozom és hőbörgöm, ha megharapja a kicsike babucimat. Ha egyszer tudod, hogy milyen a másik és úgy véled "kárt" okozhat a csemetédben, akkor nem viszed szándékosan a közvetlen közelébe, értem ezalatt hogy a közös összejövetelekkor nem fogsz belehalni, ha teszem azt 8 ember közül "csak" 7 babusgatja a drága gyermeked. Nehéz, ugye..?
Nem értem, mi a fenéért kéne kézbe venni meg hasonlók? Én se szeretem a gyerekeket, de elvagyok rokonok kisbabáival, de a falra mászok amikor rám akarják tukmálni, hogy fogjam meg. Minek? Miért lesz jobb attól a napja? Miért nem elég, hogy megnézegetem, integetek/beszélgetek neki?
Néhány anyuka nagyon rákattan, hogy kötelező azért "szeretni" és taperolni egy másik embert, mert x életkorú.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!