A párom jogosan neheztel, amiért még a gyerekek miatt nem mentem vissza dolgozni? Nem tudom mit csinálhatnék másként.

#151, hidd el, én is sajnálom mint embert - dacára annak hogy ő lépett le - nem tudom, minek kellett bedőlnie az idióta barátnők csáb igéinek... (igen, egészen hasonló minden gyakorlati alapot nélkülöző ostobaságoknak, mint amit itt írogattatok, és amiket nem győztem valós kontextusba tenni...)

Mi ebből a tanulság? A közismert aforizmával élve nem biztos, hogy az az ellenséged, aki lex*r, és nem biztos, hogy az a barátod, aki kiszed belőle...

És hát bocs (bár nem értem, miért társalgok kulturáltan egy sértegetővel) de azon meg nem fogok sajnálkozni, hogy én bizony jól "mertem" kijönni egy szakításból, amit ráadásul nem is én kezdeményeztem.

Még jó, hogy sajnálod, ez a minimum!

Szerintem kizárt amúgy, hogy csak a szakítás miatt lett öngyilkos, más is volt ott.

Bár nem tartozik rád, de én is sajnáltam a volt partneremet, mert tudtam, hogy rossz vége lesz az agyatlan költekezésnek meg hitelfelvevésének.

Az lett.

Most már nem sajnálom, de amikor megtudtam, akkor sajnáltam.

Viszont senki hülyeségeire nem vagyok hajlandó keresni!

"Viszont senki hülyeségeire nem vagyok hajlandó keresni!"

Ahogy a Kérdező férje is valami tök hasonlót érezhet - függetlenül attól, hogy másnak mi a véleménye a dolgokról. Tudod, a felnőtt kor sajátja, hogy az ember nem akar már minél több embernek megfelelni, nem függ a véleményüktől, hanem meghozza a saját döntéseit akkor is, ha a környezete egy része ettől fújogni kezd rá. Aztán az idő eldönti, kinek volt valójában igaza, 1-2-3 év és kiderül, kinek volt jobb és kinek rosszabb az életvezetése.

Késő van már, de még egyet mondok: a gyerekek apja a gyerekeire keres elsősorban, az asszony hozza-viszi a gyerekeket, neki kvázi most ez a munkája.

Integráltba járhatnak a gyerekek, úgy még nehezebb.

De egyébként én is annak a pártján vagyok, hogy mindenki dolgozzon munkahelyen is, viszont 3 SNI-ssel ez nehéz.

Elolvastam, de már nincs a fejemben tisztán, hogy mi bajuk a gyerekeknek, de csak ha egy is középsúlyos közülük, vagy a határértéken van, az már ro.hadt nehéz.

Egy műsor betanítása FÉL év, mert elfelejtik.

Szerintem ez jelzi, hogy mennyi munka van velük.

"igen, egészen hasonló minden gyakorlati alapot nélkülöző ostobaságoknak, mint amit itt írogattatok, és amiket nem győztem valós kontextusba tenni..."

Az, hogy egy nő meg tud állni a lábán férfi nélkül az nem "minden gyakorlati alapot nélkülöző ostobaság" hanem tény.

Sok nő jobban él a válás után.

Nem a válás után 2 hónappal, akkor nehéz, de hosszú távon, amikor már rendeződtek a dolgai.

65%-os ha tudod miről beszélsz (szerinted) akkor áruld már el mi a fészkes fennéért beszélsz ide sületlenségeket?

Mintha vitatnád azt, hogy létezik SNI (valóban, nem divatból), mintha vitatnád hogy nehéz velük, nehezebb mint az egészséges gyerekkel, és állítod hogy a feleség csak kamuzik, és nyugodtan dolgozhatna gyerekek mellett is. Erre meg még mindig várom tőled az alátámasztás, mert addig csak pocskondiázás az egész.

A kérdező leírta az egyik oldalon hogy diplomás nő, nem ezért tanult, ő is dolgozni akar, de a körülmények nem engedik. Az ő szava a tiéddel szemben. Miért is ő hazudik?

Az meg csak hab a tortán, hogy úton útfélen szidod az exed hogy mekkora szemét volt, és tönkretett, erre kiderül hogy az a szerencsétlen nem is él már. Gondolom a szörnyű tettének egyik oka pont te voltál, amilyen lelki terrort le tudsz itt is nyomni a kérdező felé, akit még csak nem is ismersz....

A gyereked, ó bocs "egy gyerek aki tőled származik" (idézet volt tőled!) legalább egy jóféle lelncbe landolt? Mert hát rád "kedves" apukára nem lehet semmit kényszeríteni, mert neked jogod van szabadnak lenni :)))

És akkor az ilyen ad tanácsot, családi kapcsolatok témakörben. Kérdezem én, minek?? Közöd nincs a családhoz mint olyanhoz. Pont nulla érzelem van benned. Egy érdekember vagy, aki számára addig van így szeretlek úgy szeretlek amíg minden ideális, egészséges szülők, egészséges gyerekek, vidámság öröm, kacagás, de ha a család valamelyik tagja bajban (lásd sni-s gyerekek) akkor dobbantani kell, mert mi az hogy.

Csak gratulálni tudok.

"Az, hogy egy nő meg tud állni a lábán férfi nélkül az nem "minden gyakorlati alapot nélkülöző ostobaság" hanem tény. Sok nő jobban él a válás után." - helyes, akkor itt a megoldás, el kell válniuk, mert azzal láthatóan MINDKETTEN csak jobban járnak...

(azt ha mégse, még mindig lehet elnézést kérni - jobb esetben - vagy kórusba tömörülve szidni az exet - rosszabban... amitől persze megint csak nem lesz semmi jobb...)

Pontosan ez a baj 65%-ossal, lehet, hogy a tényeket "jól tudja", de kevés nő viseli hosszú tavon az ennyire racionális és érzelemmentes ffiakat.

Akárhova nézek amúgy körülöttem, ahol a nő megteheti, hogy mondjuk délután otthon van a gyerekeivel mikor azok hazaesnek a suliból, azok sokkal stabilabb lábakon állnak később ( ez az én tapasztalatom akiket én látok nem általánosítok és nyilván itt is vannak kivételek). ha az érzelmi biztonságot nézzük. Van több 3 gyerekes bnőm mind hosszú ideig otthon voltak aztán részmunkat vállaltak, sehol nem lett deviáns a gyerek. Nyilvan nem arról beszélek amikor ugy van otthon anya hogy ül a fotelben és iszik hanem ahol a gyerek azonnal tud mesélni a napjáról és meghallgatják, beszelgetnek vele, meg megtehetik, hogy csak a ffi dolgozik és eleve igy egyeztek meg mert a ffi elismeri, hogy 2-3 gyereket tisztességesen felnevelni nem kis meló a mai világban.

"Mintha vitatnád azt, hogy létezik SNI (valóban, nem divatból), mintha vitatnád hogy nehéz velük, nehezebb mint az egészséges gyerekkel," - dehogy vitatom, miért is vitatnám...

"és állítod hogy a feleség csak kamuzik, és nyugodtan dolgozhatna gyerekek mellett is." - ez is pontosan így van, nyugodtan dolgozhatna, a nők többségének - szerencsére - ma már eszében sincs a férjével eltartatni magát.

A többire meg annyit, hogy mindenki első sorban a saját életéért, saját tetteiért, saját döntéseiért felelős, kivétel nélkül. Ha itt apuka unja az eltartóbalek szerepét, akkor unja, akkor is, ha te ezzel mélyen nem értesz egyet. Szóval, ha a Kérdező így folytatja, annak egyféle eredménye lehet, az, hogy KÉNYTELEN lesz elmenni dolgozni, ha tetszik, ha nem. (a férjre meg lehet ezért válogatott átkokat szórni, neki attól egy cseppet se lesz rosszabb, meg a Kérdezőnek se jobb)

Ennyi.