Miért nem érzi azt ma már senki, amit én éreztem anno?

45: Nálunk ekkor az van, hogy jaj, te, nem tudok aludni, kapcsold már le légyszi.

Nálatok a kérés nem működik?...

45: Meg az pláne érdekes, hogy ez a dolog csak 20 éves korodban jön elő. Soha azelőtt 20 éven át nem fordult elő, hogy égetted a lámpát, mikor aludni akartak. Aha.

Meg az is gyakori, hogy olyan ingatlant vesznek a szülők, amiben únos úntalan zavarják egymást a lakók, mert nincs lehetőség szeparálódásra. Ja. Meg nem lehet egy teli ajtót szerezni, hogy ne menjen át a fény. Jja.

:)

Én 18 évvel idősebb vagyok nálad, majdnem az anyád lehetnék, van két nagykorú gyerekem meg még néhány kiskorú is. Tehát felneveltem néhányat és most is van néhány a háztartásban. DE sose borítottam egy gyerekem fejére sem az ételt, pedig több gyereket nevelek ergo nincs kidobni való pénzünk, az étel pazarlását sem díjazom de nem a megalázás sem fogja jóra tanítani a gyereket.

Te valószínűleg jó érzésű gyerek voltál, akinek minden lázadását letörték a szülei, de ettől nem esett depresszióba. Valószínűleg mindezt a szüleid nem rosszindulatból tették, hanem nevelési célzattal. Szerintem kissé ridegek voltak. Szerencséjük volt nem fordult visszájára a dolog.

Neked van már gyereked? Nem hiszem, hogy hasonló elvekkel sokra mész manapság. Nagy a világ nyomása. Nekem van kamasz gyerekem is, kicsi is. Mind feszegetik a határokat, de az én dolgom az, hogy megtanítsam nekik, mit tehetnek meg és hol a határ. Mindezt nem megfélemlítéssel, veréssel, hanem észérvekkel, beszélgetéssel, jó példával. Hidd el nem könnyű, de eddig működik, még egy sem siklott félre. Pedig körülöttük is van mindenféle gyerek: drogos, részegre bulizós, mindenkivel ágyba bújós, hazudozós, csaló. Nem élnek "steril" körülmények közt, pedig igyekszünk jó iskolába járatni őket. Jó ha megtanulnak kiállni magukért, megvédeni az érdekeiket, nem agresszíven. Jó, ha ezt a feljebbvalóikkal szemben is meg tudják tenni. Sajnos erre volt már szükség.

A tisztelet egyébként nem jelenti azt, hogy mindent úgy teszek ahogy a szüleim, nagyszüleim előírják. Inkább azt, hogy meghallgatom a véleményüket, elgondolkozom azon, amit mondtak, de én döntök. Nem beszélek durván velük, ne hőbörgök (ahogy ma sokan teszik), figyelembe veszem az igényeiket és alkalmazkodom hozzá. Szerintem a férjhez menésed során te is ezt tetted: magad döntöttél.

Viszont van még probléma: ha az öregek haragszanak, te érzed magad felelősnek. Olvass önismereti könyveket! Nem te vagy a hibás, ha valaki duzzog. Ez érzelmi zsarolás, annak pedig nagy művelői az egykék szülei vagy az idősebb korosztály. A férjed hogy vélekedik erről?

Hosszú lettem. Gondold át. Van egészséges út, nemcsak a behódolás vagy a durva elutasítás.

"És a tisztelet már kezd kihalni, helyét átveszi az egó."

Ez volt a heti bölcsesség a szektában, ahova jársz? Mert nagyon ráálltál.

Ugye tudod, hogy lehet egy 20 éves sokkal tapasztaltabb, mint egy 40 éves, ha az a 20 éves bejárta a világot, a 40 éves meg csak a kertjébe ment ki meg a családjával találkozott?

De ha ennyire korb-zi vagy, az előző idősebb nálad, ergo igaza van. Vagy nem?