Miért nem érzi azt ma már senki, amit én éreztem anno?

Ja és annyit hozzá tennék, hogy ez nem a "mai fiatalok" kiváltsága. Régen is 10-ből 9 gyereknek megvolt a "lázadó" korszaka és kialakult az önálló személyisége a maradék 1 meg mindig behódolt.

Na meg attól, hogy nem értesz egyet valaki véleményével az nem azt jelenti hogy te kikelve magadból támadásba lendülsz. Sőt, vannak esetek amikor tényleg egyszerűbb ráhagyni. Én 90 éves nagymamám is mindig elmondja hogy "Budapest milyen veszélyes hely, vigyázzak magamra" akkor mondom hogy jó, vigyázok.

De legutóbb például olyat láttam, hogy pillanatra az én agyam is elborult:

Nagymama sétál a kis unokával. Gyerek felmutat egy politikai plakátra, kérdezi hogy Ő a jó bácsi? A nagyi meg elkezdte nyomni a propagandát hogy "Nem nem, ő a rossz, gonosz bácsi, őt NEM SZABAD SZERETNI". Komolyan mondom, szíven szerint egy hatalmasat lekevertem volna az öreglánynak. Engem teljesen felháborított, hogy miért kell egy óvodás gyerekbe belenevelni az aktuál politikát, meg hogy kit szeressen és kit nem.

Persze ha vissza gondolok, én is féltem és tiszteltem a szüleimet, mindig meg akartam nekik felelni, ez kell is bizonyos szintig. Viszont idővel arra is rá kell jönni, hogy a szülők is csak olyan emberek mint bárki más. Beszélhetnek pont ugyanúgy hülyeséget, lehet téves véleményük amit nem feltétlenül kell elfogadnunk.

És még egy munkahelyi példával tudok jönni:

Nálunk a "nagy öregek" mesélték hogy régen mikor ők kezdtek, akkor nekik is "kuss volt a nevük" és furcsának tartották hogy mi fiatalon szembeszállunk ha kell és kiállunk magunkért.

50-60 éves emberekkel dolgoztam együtt és amellett hogy néha összetűzésbe kerültünk, alapvetően tiszteltük egymást, és elfogadtuk egymás véleményét, vagy megbeszéltük hogy mi lenne a megoldás.

És fiatalként nekem pont az tetszik, hogy az "öregeknek" is tudok új dolgokat mutatni a munkahelyen, és pont ezért egészítjük jól ki egymást egy csapattá, hogy fiatalként hozzuk az újdonságot, friss tudást, ők pedig hozzák a rutint és a tapasztalatot.

Lényeg a lényeg, nem az idő teszi bölccsé az embert, hanem az ember maga. És az igazán tisztelni való és bölcs emberek pont attól lesznek azok akik, mert fordítva ők is tisztelik a másikat kortól függetlenül és hajlandóak tanulni is tőle.

ismerek hozzád hasonló embereket

az összesnek tönkrement a házassága, mert agymosottan mindig a családot választotta

jobban hitt a nagyhangú 8 általánost végzett félig bolond papának, mint a 3 diplomás férjének, mert há' nekem 80 évnyi tapasztalatom van, én vagyok az ész

az a baj, hogy te beveszed a bullshitet, hogy nagyanyád milyen qrva okos, biztos jó az úgy ahogy mondja, és nyuszi vagy kiállni a saját véleményed mellett (már ha van)

Szeretem, tisztelem a szüleimet családomat...DE ha bármiféle vita volt köztük stb vagy haragudtak egymásra nem pofáztam bele a dolgaikba,mert nem rám tartozott!Még akkor sem ha haraggal feküdtek le,és napokig nem beszéltek.De örülök neki,hogy nem ilyen nevelést kaptam mint te. Egyéni felnőtt ember vagyok saját gondolattal ,célokkal, és nem vagyok köteles elhinni bármit is , mint te a szüleidnek. Te is kaptál egy nevelést,mindenki kap! Az h neked nem jönnek be a mostani fiatalok ahogy viselkednek szerinted kit érdekel?! Ennél nagyobb problémád nincs az életbe?!

Amúgy ha a kedves családod azt mondja hogy ha szülsz gyereket és TI azt akarjátok ha fiú lesz h pl Béla legyen de a szüleidnek a Lajos tetszik és azt akarják mit teszel? Ellenkezel? Ha igen és ha megsértődnek és napokig hetekig nem lesznek kíváncsiak rád? Vagy ha megkérik hogy hagyd ott a férjed,mert szerintük megcsal mit teszel??