Miért nem érzi azt ma már senki, amit én éreztem anno?
Amikor én otthon laktam, úgy neveltek, hogy az van, amit a felnőttek mondanak. 30 éves koromban mentem férjhez, akkor költöztem el, de mondjuk utána is bennem volt az, hogy amit a családom mond, az szent. Nem szoktam megkérdőjelezni semmit, se ellenkezni, és mindent azonnal elhiszek nekik. Mondjuk egyébként sem vagyok gyanakvó vagy szkeptikus típus.
Ha a családomban valami miatt cirkusz volt, nálunk soha nem volt az, hogy sz@rok rá, meg költözz el, hanem megijedtem és megpróbáltam helyrehozni, hogy ne legyen ez, miért gondolják így. És addig bizony baj volt, amíg a felnőttek haragudtak vagy megsértődtek. Igen, akkor baj volt otthon. Ha jókedvük volt, akkor rendben volt minden. Ezt akartam mindig. Én nem sz@rtam le a haragjukat, próbáltam őket megbékíteni 30 évesen is, mert rosszul éreztem magam, ha baj van otthon.
A mai tizen-huszonévesek vajon miért nem érzik azt, amit én?
Könnyebb nekik szembekerülni az idősebbekkel?
Tudjátok, szerintem az, hogyha szerintem nincs igazuk, akkor sem kelek kelek ki magamból, mert mégiscsak a családom (direkt írom így, mert nemcsak a szülők, hanem a nagyszülők, nagynéni, nagybácsi, idősebb testvér, idősebb unokatestvér, stb.) Mindenki, aki idősebb. Mondjuk, nálunk én voltam a legfiatalabb, úgyhogy nekem mindenkire kellett hallgatni, és nagymamám volt a rangidős.
De én még plusszban annyira szerettem őket, hogy azt se bírtam elviselni, ha haragszanak. Mindig meg akartam békíteni mindenkit.
válasza:Kérlek, mondd, hogy időgéppel jöttél még az ókorból!
Mi az, hogy az idősebbeknek mindnek igaza van? És neked, aki fiatalabb voltál a családban mindenkinél, mindenkire hallgatnod kellett? Attól, hogy valaki idősebb, még nem mindentudó. Azt írod, tiszteletből nem szóltál, ha tudtad, hogy valaki valamit nem jól tud, hanem ráhagytad, miközben te tudtad, hogy téved? Ezt mifelénk nem tiszteletnek hívják, hanem genyóságnak!
Olyan meg nincs, hogy az idősebbnek, legyen az szülő, nagyszülő, dédszülő, akárki mindig mindenben igaza van, és nem ellenkezünk. Ha így működne a világ akkor még mindig görnyedten sétafikálnánk bunkósbottal a vállunkon, és próbálnánk feltalálni a kereket, csak sajnos valamelyik idősebbnek hála (akinek marhára igaza van) sikertelenül.
válasza:"Mi a szülőtisztelet akkor szerintetek?"
Kinek mi. Nincs erre egy univerzálisan elfogadott válasz.
Neked nyilván az, hogy mindig igazat adsz nekik, nem kérdőjelezel meg semmit, nem ellenkezel, mindent azonnal elhiszel nekik, meghunyászkodsz, nem szólsz vissza, megpróbálod behúzott farokkal megoldani a problémákat.
Bár azt gondolom, ma már nem pusztán szülőtisztelet létezik, hanem kölcsönös tisztelet. Engem mivel tisztességesen felneveltek és segítettek a szüleim (és segítenek ma is, ha szükség van rá), ők is számíthatnak rám. Tiszteletben tartom a véleményüket, álláspontjukat akkor is, ha nem értek velük egyet (de ezt elvárom és meg is kapom én is tőlük), és igen, néha lenyelek olyasmit tőlük, amit mástól nem nyelnék le. Nem egyformán tisztelem őket, egyikük bizony sokkal kevesebb okot ad a tiszteletre, mint a másikuk.
Azt viszont nem látom be, hogy ha egy apa/anya mondjuk le sem sz.rja a gyerekét, netán testileg vagy lelkileg bántalmazza éveken keresztül, miért kellene tisztelni pusztán azért, mert szülő.
válasza: válasza:Amiről te beszélsz az "gyerek maradtam felnőtt létemre" állapot. Mondom én 50 éves nőként. Hidd el ha felnőttél viselkedj felnőttként. Onnantól a szüleiddel, nagyszüleiddel, egyéb idősebb rokonnal szemben is felnőttként állsz szemben. Nem meghunyászkodva lenyelni mindent a béke kedvéért. Nyugodtan véleményt alkothatsz, természetesen megfelelő kulturált hangnemben előadva azt.
Az más téma, hogy itt a GYK-n gyakori az éretlen tinihiszti, és a való életben is a szülők túl tutujgatják a gyerekeiket, aztán sírnak, hogy azok tiszteletlenek.
Valahol meg kell találni az egészséges viszonyt a fiatalabb és idősebb nemzedékek között. Egyik sem nyomhatja el vagy használhatja ki a másikat.
válasza: válasza:Tisztelet és vak követés között van különbség szerintem. Tisztelem az Édesanyámat (és amíg élt, Édesapámat is tiszteltem), mivel az ő tart még el, bizonyos dolgokat úgy teszek, ahogy ő szereti és megszokta, mivel nála lakok, tisztelem az általa hozott "szabályokat" amiket tulajdonképpen közös megegyezés alapján állítunk fel. Például mindig meghallgatom, sőt, kikérem a tanácsait, legtöbbször be is tartom ezeket, DE csak ha én magam is jónak látom. Mindent megbeszélünk, hogy hová és mikor megyünk el, mikor érünk haza DE nem ellenőrizgetjük egymást.
Ha most neked a családodból egy idősebb azt mondja ugorj a kútba, megteszed?!
20/L
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!