Miért nem érzi azt ma már senki, amit én éreztem anno?

Hagyjam rájuk, hogy akkor ehetek 20 éves létemre, amikor ők azt mondják, leszarva, hogy éhes vagyok-e vagy sem.

És éjszaka, meló után nem mehetek a konyhába kaját csinálni (szendvics, semmi extra), mert "zavarok", inkább fetrengjek éhesen álló éjjel?

Vagy mikor konkrétan lekéstem az utolsó hévet, éjszakaival mentek haza, és hajnali fél kettőkor nem engedtek be, mert ők már alszanak és "nem kelnek fel kiszedni a kulcsot a zárból". Én meg kinn nyomorogtam a szaletliben reggel hétig.

De ne vesszek össze miattuk ezért? Nem vesztem, olyan gyorsan elhúztam onnan, amint csak lehetett.

A családi összetartás és egymás tisztelete egy dolog, de amit te csinálsz az egy másik. A leírásod alapján birka módján bármit megteszel megkérdőjelezés nélkül, amit a családod kér tőled és minden nézeteltérés során azonnal behódolsz. Most lehet, hogy te olyan szerencsés vagy, hogy a családod sosem tolt még túl semmit, de a legtöbb családban ez nem így van.

Lehet, hogy ezzel újdonságot mondok, de az ilyen nevelés nem a mai világra készít fel. Az nem működik, hogy 18 éves koráig semmit sem dönthet el a gyerek, a felnőttek majd megmondják aztán meg pislog a világba, amikor elköltözött, ő a felnőtt és még egy döntést sem hozott életében. Aztán ne felejtsük el, hogy pont azok a munkahelyek szűnnek meg mostanában sorba, ahol ez a típusú gondolkozás szükséges. A gépek pont az egyéni kreativitást mellőző munkákat veszik el sorban (pénztár helyett automata, teljes gyártósorok automatizálása)

Idézem: "Nem szoktam megkérdőjelezni semmit, se ellenkezni, és mindent azonnal elhiszek nekik."

Tudod, én tisztelem a szüleimet, de ez nagyon ilyen "agy-mosott" szagot áraszt. Ha valamiről tudom, hogy az nem úgy van, akkor kiállok az igazam mellett, tökminegy, hogy most anya mondja, vagy a szomszéd bácsi. Attól hogy valaki idősebb, még tudhat valamit rosszul. De ettől még nem vagyok pimasz gyökér.

17/F

Én 15 évvel idősebb vagyok nálad és a családi életünk a "mai tizenévesek"-ként leírtra hasonlít.

A szüleimnek nem az volt a fontos, hogy hánykor alszom, hanem az, hogy elvégezhessem azt az iskolát, ami magamnak választottam. És ezt én úgy tudtam megtenni, hogy éjjel tanultam, nappal aludtam. Nem is viszketett nekik, ellenben anyukám éjjelente eljött velem segíteni fénymásolni, vagy könyvtárból könyveket hazacipelni, amikor a szakdolimat írtam, hogy le ne késsem a határidőt - pedig ő pacsirta alkat, tehát akkor aludni szokott.;)

Remélem hogy el fog idővel tűnni ez a maradi "apa a családfő, anya végezze a házimunkát, a gyereknek meg kuss a neve" hozzáállás.

Főleg hogy én egy munkanélküli, alkoholista apa mellett nőttem fel, és egész életemben ilyeneket hallgattunk:

- Belőled nem lesz senki.

- Neked kuss a neved.

- Te ne pofázzál bele.

- Az van amit én mondok.

- Ha nem tetszik akkor takarodj a házamból.

Egy másik kérdésnél pont ezt fejtettem ki, hogy egy gyereknek szinte nincs semmi létező joga, teljesen ki van szolgáltatva a szüleinek, legyenek azok akármekkora sötét idióták és gyereknevelésre alkalmatlanok. A szülő mondhat, tehet bármit, a gyerek meg meg se merjen szólalni. És folyamatosan sakkban van tartva olyan fenyegetésekkel hogy kidobják, nem pénzelik, nem segítik a tanulmányait. Aztán gyakorlatilag előre borítékolható hogy mehet a gyerek is a gyártósorra X+1 munkásnak mert semmi lehetőséget nem teremtettek a szülei.

11: A mafiának ilyen a felépítése.:)

La familie e molto importante don Vittorio!

:)

És ezzel azt sem mondom hogy teljesen szabadjára kell engedni a gyereket, de azért nem szabad ilyen erős hierarchiát kiépíteni és gyakorlatilag belenevelni a gyerekbe hogy ő csak egy döntésképtelen szolga lehet akinek mindig helyeselni kell.

Én például pont azt látom a munkámban is hogy attól hogy valaki felettem van, és 10-20 éve csinálja azt amit én most kezdtem, attól még képesek olyan ökörségeket csinálni, mondani hogy csak nézek. Persze megvan a hierarchia, megvan az hogy meg kell csinálni mert azt mondják. De az esetek többségében kinyitom a számat és megmondom hogy szerintem mi lenne a megoldás.

14: És mi van,ha van 2 személy a családban, akiknek ellentétes véleménye van arról, hogy a gyereknek hogyan kellene viselkednie?:)

Ilyen minden családban van, teljesíthetetlen dolog, ebből a gyerek már 1 éves korára ösztönösen kibújik!:)

Ez az egészséges személyiségfejlődés része.