Miért nem érzi azt ma már senki, amit én éreztem anno?
Amikor én otthon laktam, úgy neveltek, hogy az van, amit a felnőttek mondanak. 30 éves koromban mentem férjhez, akkor költöztem el, de mondjuk utána is bennem volt az, hogy amit a családom mond, az szent. Nem szoktam megkérdőjelezni semmit, se ellenkezni, és mindent azonnal elhiszek nekik. Mondjuk egyébként sem vagyok gyanakvó vagy szkeptikus típus.
Ha a családomban valami miatt cirkusz volt, nálunk soha nem volt az, hogy sz@rok rá, meg költözz el, hanem megijedtem és megpróbáltam helyrehozni, hogy ne legyen ez, miért gondolják így. És addig bizony baj volt, amíg a felnőttek haragudtak vagy megsértődtek. Igen, akkor baj volt otthon. Ha jókedvük volt, akkor rendben volt minden. Ezt akartam mindig. Én nem sz@rtam le a haragjukat, próbáltam őket megbékíteni 30 évesen is, mert rosszul éreztem magam, ha baj van otthon.
A mai tizen-huszonévesek vajon miért nem érzik azt, amit én?
Könnyebb nekik szembekerülni az idősebbekkel?
121: érdekes, ha az elv hibás, miért van annyi széthullott nagycsalád, ami régen működött, és miért van tele minden öregek otthona, hogy már várólista is van mindenhol?
Mert az öreg sehol nem kell, az öregnek a kva a.ját, ha még hozzá mer szólni bármihez is, mert nekünk, fiataloknak ugyan senki ne mondja meg, hogy hogyan éljünk!
Aztán szép csendben egyedül marad mindenki, mert a legkisebb sérelemre örök harag van.
Nekem is csinált olyat unokabátyám, ami miatt lehetett volna örök harag, mégsem lett! Megbeszéltük, és mint jóval fiatalabb, úgy illett, hogy én menjek. Ha nem teszem le a büszkeségem, úgy halunk meg, hogy többet nem beszéltünk, kinek jó ez
Ha van fiatalabb testvérem, neki kellett volna jönni. De az is igaz, hogyha ő nem jön, én mentem volna akkor is, mert én plusszban még olyan is vagyok.
122: én ezt mondtam? Most mondd meg őszintén, én ezt mondtam??
Nem leírtam, hogyha nem olyanok, akikre hallgatni lehetne, akkor nem hallgatni kell rájuk, csak megpróbálni megérteni őket?
Csak ám az is erőfeszítésbe kerül, egyszerűbb bebszni az ajtót és örök harag.
Attól még lehet élni saját életet, hogy megpróbáljuk kibékíteni az idősebbet és nincs harag. Csak az melós.
Ki mondta itt, hogy ő nem szereti a családját?
Én is szeretem a családomat, és rengeteg dolgot megtennék értük, és rossz hallani, ha valakik összevesznek.
De nem azért születtem, hogy már otthon eltapossanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!