Miért nem érzi azt ma már senki, amit én éreztem anno?
Amikor én otthon laktam, úgy neveltek, hogy az van, amit a felnőttek mondanak. 30 éves koromban mentem férjhez, akkor költöztem el, de mondjuk utána is bennem volt az, hogy amit a családom mond, az szent. Nem szoktam megkérdőjelezni semmit, se ellenkezni, és mindent azonnal elhiszek nekik. Mondjuk egyébként sem vagyok gyanakvó vagy szkeptikus típus.
Ha a családomban valami miatt cirkusz volt, nálunk soha nem volt az, hogy sz@rok rá, meg költözz el, hanem megijedtem és megpróbáltam helyrehozni, hogy ne legyen ez, miért gondolják így. És addig bizony baj volt, amíg a felnőttek haragudtak vagy megsértődtek. Igen, akkor baj volt otthon. Ha jókedvük volt, akkor rendben volt minden. Ezt akartam mindig. Én nem sz@rtam le a haragjukat, próbáltam őket megbékíteni 30 évesen is, mert rosszul éreztem magam, ha baj van otthon.
A mai tizen-huszonévesek vajon miért nem érzik azt, amit én?
Könnyebb nekik szembekerülni az idősebbekkel?
"Bennem is megvan ez a hiba, lázadoztam, mint minden 20 éves, ez a lázadó kor."
Kérdező, a lázadás nem hiba, hanem a tizenéves kor természetes velejárója. Akkor kezdik ugyanis a fiatalok gyökeresen megkérdőjelezni az addig elsajátított normákat, szabályokat. Van amit aztán ugyanúgy fog csinálni, mint a szülei, és van, amit másképp. Gyerekkorában az ember sok mindent megtanul és aztán sok mindent átértékel, így van ez rendjén. Nem a szüleink 30 évvel későbbi kiadásai vagyunk, hanem önálló személyiségek. Ja és általánosságban nem 20 éves korban kezdődik a lázadás, hanem jóval hamarabb.
A "Mérgező szülők" még annak is jó olvasmány, akit nem érint a téma, de neked kérdező egyenesen kötelező lenne. Nem is annyira a saját magad, hanem inkább a leendő gyerekeid érdekében muszáj lenne belátnod, hogy nagyon nagy károkat okoz az, ha úgy nevelnek egy gyereket, ahogy téged neveltek. Persze te ezt nem így gondolod, mert fel sem ismered, de légy egy kicsit nyitottabb, ne csak azt gondold, hogy ami más, az rosszabb is. És ahogy többen írták, a tisztelet fogalmát nem érted, nem jól használod a szót. Gondolkodj, tájékozódj.
"Persze te ezt nem így gondolod, mert fel sem ismered"
Hát itt a baj...hogy 30 évesen sem látja, hogy valami nagyon rossz volt a gyerekkorában. És azt látja természetesnek, és kívánatosnak, ha mások is így élnének.
"És igen, egyedüli gyerek vagyok, miért kérdezte, aki kérdezte?"
Azért kérdeztem, mert ha lenne egy tesód, akkor a különbségből vagy az azonosságból el lehetne dönteni, hogy magadtól vagy ilyen meghunyászkodó típus, vagy pedig szülői terror tett ilyenné. Nem olvastam végig az eddigieket teljesen, de amiket láttam, hogy papuccsal vertek 20 évesen, stb. az utóbbit támasztja alá. Az természetes dolog, hogy a gyerekek lázadnak, ezt bármelyik pszichológus megerősíti neked, főleg kamaszkorban lázad a normális ember. Ez van ma, és így volt az ókorban is (csak mert valaki írta, hogy te biztos onnan jöttél időgéppel). Voltak persze a maitól eltérő társadalmi szokások, ahol a gyerekeket keményebben fogták mint ma, de azokban a korokban is lázadtak (max. több pofont kaptak érte, és esetleg visszább fogták magukat.)
És igen, az hogy te nem lázadtál soha, az aligha normális.
Én a helyedben utánanéznék ennek kicsit, olvasnék egy kis pszichológiát, mert én olvastam, és sajnálom, de az alapján nem a te nevelésed a követendő, nagyon nem. Ez fontos lehet, ha majd a saját gyereked neveled, nehogy őt is ennyire szigorúan tartsd, ahogy téged tartottak.
35F
Na még egyszer...az egy dolog, hogy a szüleid szörnyetegek voltak. Erről nyilván nem te tehetsz.
A nagyobb baj az, hogy te azon siránkozol, hogy más szülők miért nem azok.
Na ezért kellene egy szakember segítségét igénybe venned.
Mert az itteni válaszok, úgy tűnik, nem győztek meg.
Huhh... először is: nem, nem kapok pofont, nyilván nem, mert a férjemmel EGYENRANGÚAK vagyunk.
Ezt a kérdést olvastam utoljára, ezért erre válaszoltam, a többire majd később, mert most mennem kell, csak benéztem.
Ja, és NEM KAMU, ezt utoljára mondom el. Ha pedig valaki semmi olyat nem hisz el, amit még nem tapasztalt a saját kis látókörében, azt ugyebár úgy nevezzük, hogy szűk látókörű. Ideje tágítani: igen, ilyen is van.
Én is tágítom, mert mint írtam, pár hozzászólásom elgondolkodtam.
És annak, aki rosszat kívánt nekem, hogy ne legyen gyerekem: örüljön, mert tényleg nem lehet gyerekem egy betegség miatt.
Na, tessék, lehet örömködni.
108: jelöld, aminek akarod, attól még igaz.
Ha téged zavar az életem, lehet továbblapozni innen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!