Miért ilyen önző a fiam?
# 30!
Igen van saját lakása, mi vettük neki a diplomaosztójára, de ő úgy gondolta, hogy neki nincs ideje fenntartani egy háztartást és elég neki egy szoba, így itthon maradt azt a lakást pedig kiadta.
Manapság nem fura, ha egy pasi nem alapít családot a huszas éveiben. A fiad egyébként is a húszas évei közepén jár, 3-4 év múlva még bármi lehet.
De mint írtad, lediplomázott, gondolom szeretne egy kicsit karriert építeni, szakmailag fejlődni....stb.
Egy gyerek kötöttséggel jár, és neki erre most nincs szüksége. Nem késett le semmiről, nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem is lesz. Most a karrierje az első, fogadd el ezt, és örülj annak, hogy a fiad szépen halad előre. Majd eljön a családalapítás ideje is.
Az előzmények alapján kb. 50 éves vagy, és a gyerek már a saját lábára állt. A helyedben én inkább keresnék valami hobbit, eljárnék színházba koncertre, utaznék, mert most megteheted. Időd is van rá, és az anyagiak miatt sem kell aggódnod. Élvezd a saját életedet, a fiad pedig megoldja majd az övét.
Ha van társasága, nem csak a munka meg a vásárlás létezik számára, az azért megnyugtató. Rágni nem kell a fülét (bár amúgy sem teszed, ahogy írtad), amivel segíthetsz neki abban, hogy önálló felnőttként kezdjen gondolkodni, az a következő:
- kérdezd meg, hogy megfelel-e neki az a lakás, amit vettetek, vagy esetleg, nagyobbat/kertes házat szeretne
- ha megfelel, üljetek le hármasban (a férjed is legyen ott) beszélgetni, hogy itt az ideje önálló felnőttként megoldani a dolgait, háztartást vinni, saját otthonában élni. Természetesen szívesen látjátok, ahányszor hazaugrik látogatóba. Figyelem: NEM mosol, főzöl, takarítasz rá! A büdös életben nem kászálódik ki a gyerekszobából, ha megteszed!
- ha házra hajt, egyezzetek meg, pontosan mennyi idő kell neki, amíg összegyűjti a rávalót (a lakása árán felül.) Ne legyen több 2-3 évnél, fektessétek le a pontos dátumot, továbbiakban pedig l. előző pont.
Van egy 24 és egy 25 éves fiam, ismerem ezt a Pán Péter-szindrómát, amikor a gyerek fél felnőni. Annak ellenére volt némi hajlam erre nálunk is, hogy kicsi koruktól önállóságra neveltem őket, minden támogatást megkaptak ugyan, de ki is kellett veniük a részüket, nem volt minden csak úgy a fenekük alá tolva. Sajnos, ilyen a korszellem. Így oldottam meg, ahogy leírtam, működik, járnak haza látogatóba, szervezünk időnként közös programokat, de a maguk lábán állnak, mosnak főznek, takarítanak a sajátjukban. Az, hogy családot mikor alapítanak, majd kiderül, ez tényleg az ő dolguk, az alap megvan hozzá, nemcsak anyagi szempontból - mi, szülők ennyit tudunk tenni a gyerekeinkért.
Haláli! Nem is azzal van itt gond, hogy 25 évesen nincs még családja, hanem hogy úgy él, ahogy :)
Szóval otthon lakik, mert úgy sokkal kényelmesebb, mert anyuci mindent megcsinál nyilván, meleg étel van, mosás-takarítás szintén, a háztartásban semmi dolga. A teljes fizetését arra költi amire szeretné, szórakozik, minőségi életet él. Szerintem mindenki erre vágyik, legfeljebb nem a mama-hotelban.
Most komolyan, szerinted ezt lecserélné arra, hogy egy nő folyton dirigáljon neki, bekorlátozza, a fizetése java kötelező dolgokra kellene, meg nyilván be kellene szállni a takarításba, nincs ám semmittevés, szórakozás, pazarlás, plusz ezt megfejelve egy ordító gyerekkel , akire elmegy minden pénz, aki miatt anyuci esetleg leharcolt házisárkány, és nem egy kényelmes ágybetét. Ráadásul se rendezett lakás, se meleg kaja? Mert kb ezt látja a legtöbb korabeli mamahoteles kényelemvitéz a családi életben.
Meg kell érni a papás-mamáshoz is, mint mindenhez. Természetes úton kialakul az igény rá a legtöbb emberben.
De amíg gyerek státuszban van (otthon lakik és semmi gondja semmire, ami az élethez tartozik), addig sose fog kizökkenni ebből. Az első lépés az lenne, hogy menjen és éljen egyedül, ha már van végzettsége, munkája, kapott egy lakást, fizessen rezsit, vezessen háztartást, legalább kezdjen úgy viselkedni, mint egy felnőtt ember.
Én is azzal értek egyet, hogy az már nagyobb gond, hogy van saját lakása, jól is keres, mégis a szüleivel szolgáltatja ki magát.
Kérdező!
Szerintem beszélgess el vele, hogy általában véve akar-e feleséget, gyereket. Ha igen, miért nem áll a saját lábára?
Ha azt mondja, hogy neki ez így tök jó és ezen nem akar változtatni (gyerek kötelességek + felnőtt jogok), akkor viszont némi bekeményítésre szükség van. Pl. a házimunkából vegye ki derekasan a részét. Főzni, mosni, vasalni megtanulni egy férfinak is szükséges a mai világban! Ha van kert, akkor neki ugyanúgy kötelessége részt venni a kinti munkákban, mint nektek!
Én, ha az apja helyében lennék, kerek-perec megmondanám neki: "Döntsd el, mi vagy! Kisfiú, akinek a gatyáját anyukája mossa, vagy felnőtt, aki a saját lakásába visz haza egy nőt, ha úgy alakul."
Szóval, így már jogosnak érzem a fölvetésed, és a helyedben éreztetném vele, hogy ha gyerek életet akar itthon élni, akkor viszont gyerekként is fogok vele bánni.
"Nőjjön csak be a feje lágya, mielőtt családalapításba kezd!"
Egyetértek. A saját lakásában, a saját rezsijét fizetve, ügyeit intézve, önállóan takarítva, szennyesét mosva, étkezését megoldva erre lényegesen nagyobb esélye van, mint anyuéknál a mamahotelben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!