Apámat felidegesítettem és nagyon megvert! Mit csináljak?

#70 Elhatároztam, hogy nem reagálok többet, mert nincs értelme. De te miattad nem tudom megállni.

Nem rendelkezem az általad leírt "zavarokkal". Valóban nem ítélem el a testi fenyítést, hiszen nem is olyan rég, lehet, hogy még a ti születésetek előtt, de a tv-n keresztül oktatták, hogy a gyerekeket, hogyan kell verni. Akkoriban az volt a normális, ma meg az, hogy bármit tehet, nem szabad "bántani". Na ez van azért, amit leírtál. Felnőttek ezek a gyerekek (korombeliek, idősebbek), és politikusok, bírák, stb..., lettek, és elérték, hogy nem lehet testi fenyítést alkalmazni, mert nekik nem tetszett.

Az én gyerekkoromban nem volt divat, visszadumálni, és főleg nem volt divat sértegetni a szülőket, tanárokat, stb... Most meg nézzetek körül!!! Hova jutottunk, és mi lesz ennek a "vége"??? Még bele gondolni is rossz.

Egy valóban rossz gyereknek (amilyen én is voltam), egy írásbeli, illetékbélyeges kérvény, édeskevés lett volna. A mai pipogya emberek, meg egy szúrós tekintettől is elsírják magunkat. És rohannak a pszichológushoz, mert gyerekként megtanulták, hogy nekik mindent szabad, és azt, ha valami nem úgy van ahogy akarják, már nem képesek feldolgozni. Nem találták meg soha a határokat, hiába keresték. Én még megtaláltam, igaz sírás lett a vége, de ma már tudom, hogy hol vannak, és nem lépem át, ezért nem is kell sírnom.

Talán ti nem vettétek észre, de az élet nem fekete-fehér. Az emberek különbözőek. Még akkor is, ha nagy divat, mindenféle sablonba, csoportba sorolni mindenkit. Nem szabadna kategorikusan kijelenteni, hogy ez van, és kész. El lehet bújni a túlbuzgó, fekete-fehér törvények mögé, de vajon jó ez?

Leírom még egyszer, lassan, hogy megértsétek, és tényleg utoljára, már több sértésre sem fogok reagálni.

Személy szerint ellenzem, és el is ítélem az agressziót, és a szóbeli megalázást, sértést is. De a lelki bántalmazást, sokkal jobban elítélem, mint a testit. A test regenerálódik, a seb begyógyul, de ha a lélek sérül, akkor a lelki sérült ember nem lesz több, mint egy mozgó hulla. Ez a gyilkosság azon fajtája, amit nem büntetnek, és mindig lehet mást okolni miatta. És egy - két veréstől nem sérül a lélek, csak akkor, ha bedumáljuk a bántalmazottnak, hogy bármit is tett, ő nem felelős, és ő ezért nem büntethető, és az a hibás, aki megbüntette. Ők lesznek azok a felnőttek, akik soha nem hibáznak, és akik szerint mindig más a hibás.

Gondolj bele! Ha téged elárul, és nap, nap után sérteget az az ember, akiért az életedet is odaadnád, a te agyad nem borulna el??? Dehogynem. Becsaphatod magadat, de abban a helyzetben el fog borulni a te agyad is. Az viszont egyénenként változó, ki hogy fog reagálni. És nem jó megoldás a sértő fél véresre verése sem.

Az meg külön felháborít, hogy ha arról van szó, hogy egy férfi esetlegesen nem etikusan viselkedik, akkor hiénaként, ész, és gondolkodás nélkül estek neki, egyszerre, mint a sáskák. Miközben ha egy férfit bántalmaznak, az nem érdekel senkit. Hol voltatok, miért nem kiabáltatok, amikor csak a nőknek csökkentették a nyugdíj előtti kötelező munkaidőt? Akkor miért nem kiabáltatok, hogy a férfiaknak is csökkentsék? Miért csak a kellemes munkáknál kiabáltok, hogy az ti nők is el tudjátok végezni, még jobban is mint a férfiak? Bírók, főnökök akartok lenni, de még egy nőtől sem hallottam olyat, hogy "én is betonozni akarok". Azt sem halottam, még sehonnan, hogy egy apát, férjet védtetek volna, az asszony, vagy gyerek, lelki, fizikai bántalmazásától. Lehet, hogy nem vettétek észre, de a férfi is ember.

Most agresszióval vádoltak egy apát. Ha igaz, akkor nagy baj van, és tényleg segíteni kell az említett családot.

De mi van akkor, ha ez is csak egy sértődés miatt "kitalált" vádaskodás? Amiből, pont az említett reakciók, túlkapások miatt egyre több van, és lesz. Erre szinte senki sem gondolt. És mi van akkor, ha a vádolt férj/apa a ti fiatok? Akkor is ész nélkül meglincselitek??? És miért nem probléma a férj/apa által elszenvedett több tíz éven át tartó lelki bántalmazás??? Amikor a férjek/apák ma már meg sem mernek szólalni, mert ha rosszat szólnak, már zárják is be őket ész nélkül. És ítélik el őket, női bemondás alapján. Nektek akik félinformáció alapján, bizonyíték, és gondolkodás nélkül ítélkeztek, azt szeretném kívánni, hogy éljétek át azt, hogy a ti fiatokat vádolja az unokátok/menyetek ártatlanul. Úgy, hogy tudjátok, hogy a fiatokat a családja, kutyába sem veszi, lelkileg bántalmazzák, miközben ő mindent megad nekik. Persze, értem én, akkor váljon el, ne tűrje. Ok. De ebben az esetben a nő is váljon el, ne tűrje. Ez ennyire egyszerű. Szerintetek.

De nem kívánom, hogy megismerjétek ezt az érzést, mert ezzel a kívánsággal a ti szintetekre kerülnék.

És ne kombináljatok, nem vagyok "érintett". A fiam még kicsi a csajozáshoz is. Mindössze hiszek az ártatlanság vélelmében.

Nem írtam külön, de természetesen nem mindenkire vonatkozik, amiket írtam. Pár emberrel ellentétben én nem akarok, senkit megbántani, vagy megsérteni. Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a gondolkodás lehetősége az egyetlen, ami megkülönböztet minket a többi emlőstől...

Mindamellett én is remélem, hogy megoldódik a kérdező problémája. Még ha nem is ez a verés a valódi probléma.

Akartam irni egy jo hosszu valaszt, de inkabb csak annyit irok: ha a te gondolkodasodat orokolte, akkor remelem, hogy nagyobb koravan sem kezd bele a csajozasba.

Ha valaki, akkor en aztan tudom, milyen az a lelki bantalmazas, megsem vertem agyon soha senkit.

Kedves 48%-os! Erre már nem is akartam válaszolni, csak azért teszem, mert az utánad jövő komment elég rosszízű, és az írója szintén 84%-os, mint én, és nem akartam, hogy összekeverj vele.

Sok mindennel nagyon, de nagyon egyetértek, amit leírtál. A lelki terrornál valóban nincs rosszabb, sem felnőttnek, sem gyereknek, és a hamis vád terhe is iszonyú következményekkel járhat.

Én nem igazán hiszek a testi fenyítésben, de tegyük fel, hogy EGY jól irányzott atyai pofon helyrebillentheti egy kamasz fejét. De csak akkor, ha azt a pofont úgy adtad, hogy te magad a józan eszednél voltál, átgondoltad, és úgy ítélted, szükség van rá. Igen, akkor lehet, hogy segít, és még az is lehet, hogy a gyerek is felfogja, hogy a helyén volt. De itt nem erről volt szó. Ha az apa elveszíti önmaga felett a kontrollt, és nem tud leállni, az már nem nevelési célzattal történik, hanem önmagát elégíti ki vele.

Írtad a lelki terrort. Én úgy gondolom, hogy a brutális, ismétlődő agresszió nem csak testi, hanem lelki sérüléseket okoz egy gyereknek, tehát nyugodtan nevezheted lelki bántalmazásnak is.

A hamis vád rohadt nehéz ügy, de ha ezt az esetet nézzük, nem nagyon állja meg a helyét a gyerek sérülései miatt. Ahogyan azt is érdemes végiggondolni, hogy mi vezet odáig, ha egy gyerek hamisan vádolja a szüleit. Szerintem az, ha az általa elszenvedett lelki terrort nem érzi bizonyíthatónak, de segítséget akar kapni, így olyan dolgot mond el, ami szerinte már érdemes a figyelemre. De ismétlem, ebben az esetben nem erről van szó.

Azt is érdemes végigvenni, hogy mi vezet odáig, ha egy gyerek annyira kezelhetetlenné válik, hogy szóval már nem lehet hatni rá. Nyilván az addigi nevelés helytelensége. Mert az erőszak tehetetlenség. Ha évekig rosszul csinálod, és ezért már nincs hatalmad a kamasz gyereked felett, akkor a csalódott vagy, tehetetlen, és ütsz. Nem azért, hogy neveld, hanem hogy bizonyítsd, te vagy az erősebb.

Nem tudom, hány éves vagy. Én 43 múltam, és nem emlékszem rá, hogy valaha a gyerekverést oktatták volna a tévében. Lehet, hogy előttem volt ilyen, de az én időmben biztos, hogy nem. Helyette ment a Családi kör. Tátott szájjal néztem, aztán nemrég olvastam valahol az egyik rész leírását, ami arról szólt, hogy a kisgyerek a szülők között akart aludni, de ők nem akarták. 4, szülők által alkalmazott módszert mutattak be. Volt a meleg, megengedő (beengedték a gyereket az ágyba, kedvesek voltak vele, de ők rosszul érezték magukat), ez rossz, mert a fejükre nő. Volt a rideg, tiltó (leordították a gyereket, és visszazavarták az ágyába), ez is rossz, nyilván a gyereknek. Volt a rideg, megengedő (dúltak, fúltak, szidták a gyereket,de beengedték az ágyba) ez is rossz, a gyerek megtanulja, hogy van helye a hisztinek. És volt a meleg, következetes (kedvesen, következetesen, határozottan, de szeretettel vitték vissza újra és újra az ágyába).

Nos az utolsó módszert alkalmazva lehet és kell normálisan gyereket nevelni, mert a gyerek nem szar alaknak születik, hanem azzá nevelik. Butaságból, kényelemből, tudatlanságból, mindegy miből. Én ezt láttam a tévében, nem a gyerekverést.

Azt is bele kell számolni, hogy változik a világ. Igen, volt olyan történelmi időszak, amikor természetes volt az atyai pofon. Nem indulatból, hanem ésszel mérve. Odarendelte a gyereket, elmondta, miért kapja, lezavarta a pofont, ezzel helyreállt az egyensúly. A gyerek tudta, hogy megérdemelte, és utána egyikükben sem maradt tüske.

De ezt se hasonlítsuk a mostani esethez.

Kicsit egy kalap alá vettél más válaszadókkal, így megismétlem, én nem kiabáltam rendőr, meg bitófa után. Pusztán annak adtam hangot, hogy az ilyen fokú brutalitás nem megengedett, és a családnak nem szabad részt venni az eltusolásában, mert akkor újra és újra megtörténik.

De nem rendőr kell, elég az iskolára bízni. Lehet, hogy kimegy az ofő, és beszélget a családdal. Ha többször volt már ilyen, kiküldik a gyeremkjóléti szolgálat munkatársát, ő elmondja, miért nem jó így, mik lehetnek a következmények. Esetleg elrendelik a védelembe vételt, ami annyit tesz, hogy figyelemmel kísérik a családot, tanácsokkal segítik őket, adott esetben pszichológus segítségét kérik a gyereknek. Ez meg ha meggondolod, jó dolog, formálja a gyereket, kontrollt gyakorol a család felé, esélyt ad, hogy újra normálisan éljenek. És persze, ha nem áll le az agresszió, akkor már keményebb szankciók jönnek szóba.

Most mondd meg, hogy miért lenne jobb segítség nélkül (mindkét fél segítése nélkül) eltussolni az ügyet? Akkor talán megoldódik?

Végül az általam írt "zavarokról", amik nem zavarok. Minden ember alkalmaz énvédő mechanizmusokat, hogy feldolgozza a múltját, hogy megküzdjön a jelen eseményeivel. Ezek nem tudatosak, automatikusan működnek. Ha van kedved, olvass utána, a legismertebbek Anna Freud nevéhez fűződnek, de millió egy van belőlük.

Érdemes elolvasni Erik Erikson pszichoszociális fejlődéslélektanát, ott is szépen meg van fogalmazva, hogy a gyermekkor megtörtént eseményei/elmaradt eseményei milyen hatással vannak az emberre a későbbiekben.

Ezek egyike sem zavar, csak a psziché sajátos védekezése, illetve reakciója az őt ért ingerekre.

Végül csak azt szeretném leírni neked, hogy veled kapcsolatban egy dolgot érzek igazán zavarónak. Nem a kérdést nézted, ami elég egyértelmű, hanem erőt vett rajtad az általános férfiúi fájdalom, és belemagyaráztál mindent.

Hát nem tudom ki hogy van vele, de nem keverném a spermadonort, meg az ágyban prűd, de amúgy követelőző anyát egy 14 éves gyereknek írt válaszomba!!!

48%-os kezdelek téged is sajnálni. Nagyon áldozatként gondolkodsz, s már-már beteges módon vmiféle közösséget érzel/vállalsz a negatív pólussal. Ennek biztos vagyok benne, h van vmi oka. Én magam azt vallom, saját példámon keresztül, h fel lehet nőni verés nélkül is, ha a szülő nem csapkod, hanem nevel. És kb nem lesz senkiből rabló.

A mai gyerekek nem azért olyanok, mert nem ütik-verik őket, hanem mert nincs idő velük foglalkozni! Mert a családok 0-24ben keccsölnek a megélhetésükért. Nem érnek rá beszélgetni a gyerekkel, nem érnek rá foglalkozni vele. Ezt bizony nem oldja meg 2 pofon sem. De ez már messzebb mutató probléma, mert a mai társadalom sajnos ilyen. Ezen csak egyéni próbálkozásokkal mki, a maga portáján tud változtatni.

Egy bántalmazottat sem biztatnék arra, h tűrje akár a testi, a lelki erőszakot. Legyen az férfi v nő.

De a fizikai erőszak soha nem oldott meg semmit.

Itt most vonatkoztassunk el attól, h van aki szerint egy-két nevelő célzatú pofon belefér. (Bár nem értek vele, de azt még csak-csak el tudom fogadni vhogy.) De itt rohadtul nem erről van szó. Itt egyértelműen arról van szó, h tehetetlenségében vki összevert egy nála gyengébbet.

Érted a különbséget? Érted annak a súlyát, h senkit, de olyasvalakit pláne nem verünk össze, mikor az az ember ráadásul gyengébb?

Ha én mondjuk odamennék egy barátom kisgyerekéhez és összevissza verném, mert mondjuk mindig idegesít amikor náluk vagyok?

Azt mondanád, h nem volt hozzá jogom. És h tanuljak meg az indulatommal kezdeni vmit és h nálam nagyon nincs rendben vmi.

Na ez a helyzet az ilyen apákkal, egyéb családtagokkal is.

nevelőintézetbe nem fogsz kerülni.

Gyámhatóság mit mond?