Apámat felidegesítettem és nagyon megvert! Mit csináljak?

27-es! Ha gondolod, vegyük végig a történteket:

A gyerek elhagyta a mobilját, a körülmények számunkra ismeretlenek (az én fiamnak úgy sikerült, hogy a vonaton nem sokkal a célállomás előtt beesett az ülés melletti rácsos cucc alá. Szólt a kallernek, aki azt mondta, nem tud mit csinálni, szálljon le a gyerek, ő meg majd a végállomáson kiszedeti, telefonáljunk oda. Kiszedni kiszedte, mert mire megtaláltuk ezt a szerelvényt, addigra le volt csavarozva ez a rész, de mobil sehol. Nos, úgy gondolom, a gyerekem nem volt hibás, csak tapasztalatlan.) Szóval a Kérdező elhagyta a telót, és szerette volna elmondani, mi történt, gondolom őt is nagyon rosszul érintette a dolog. Apuka meg ahelyett, hogy meghallhatta volna, gyakorlatilag leugatta.

Na most kezeket a szívre, melyikünk viseli el gond nélkül, hogy más belevágjon a szavunkba, és minősítsen minket anélkül, hogy ismerné a tényeket?! Szerintem ebben a kérdésben a gyereket éppúgy megilleti a tisztelet, mint egy felnőttet: meg kell hallgatni, aztán lehet dönteni, hogy hibás vagy sem a telefon miatt.

Nagyon valószínű, hogy a gyerek amúgy is ki volt bukva a telefon miatt, pluszban az apja meg sem hallgatta. Hát ilyenkor kiszalad a szájon, hogy "te hülye vagy", merthogy tényleg hülye az illető, a kamasz meg csak olyan, hogy előbb beszél, aztán gondolkodik.

Persze ez attól még tiszteletlenség, meg lehet büntetni érte, lehet szobafogság, egyéb tiltás, de véresre verni...na azt már nem!

A másik téma, hogy miért feltételezzük, hogy nem egyedi eset. Egyszerű, az anya reakciójából. Olyan családban, ahol EGYSZER elgurul apuka gyógyszere, és nekimegy a gyereknek, minden anyuka első dolga, hogy közéjük álljon, és leszedje a csemetéjéről a pasit.

Ha nem ezt teszi, annak az az oka, hogy bőségesen rendelkezik már tapasztalatokkal a következményekről.

A mi lesz a családdal apuka nélkül kérdéskörre szeretnék még reagálni.

Apuka nélkül is van élet. Ha valakinek az életbenmaradás, vagy csak a normálishoz közeli élet a célja, mindent megtesz, hogy változtatni tudjon.

Rohadt nehéz, de a kezdetekhez kérhetnek segítséget akár átmeneti elhelyezéssel is, aztán munkakeresés, egyebek.

2 példát írok: egyik barátnőm férje brutális állat volt (csonttörés, agyrázkódás, egyebek voltak a számláján). Elváltak, de nem hagyta békén a családot. Anyuka fogta a két kicsi lányát, elköltözött Pestre. Néhány hétig átmeneti szálláson laktak, keresett munkát (jó szart), aztán kivettek egy albérleti szobát egy házban.

Másik anyuka (ott a kamasz gyereket ismerem) is elvált a nemnormális, brutális férjétől, szintén jó messzire költöztek. A gyerek akkor volt 12 éves. Anya 3 helyen dolgozott egyszerre, aztán amikor a srác gimibe került, ő is dolgozni kezdett diákmunkásként. Jól vannak, megélnek, nyugodtak.

Csak az anyagiak miatt eltűrni az agressziót nem vezet sehová. Rohadt nehéz továbblépni, de meg lehet oldani.

#33

van amivel egyetértek

- a gyereknek ugyanúgy megjár a tisztelet mint a szülőnek ... tehát sem a gyereket nem hülyézzük le, sem a szülőt a gyerek

- az előzményekről egyikünk sem tud semmit, mert ha verés előzmény nem volt, akkor a gyerek viselkedésében keresendő az előzmény, valamint a pillanatnyi stílusában ... természetesen ez nem legitimálja ezt a verést, viszont mint írtam átéltem, és megértem a hirtelen felindulást amikor elborul az ember agya, és az összes előzményért egyben törleszt, mert elveszíti a kontrollt (anyuka lefagyhatott ebben az esetben)

- ha az előzményben is van agresszió az apa részéről akkor nektek van igazatok

és: nem mentegetem az apát, de akik itt adják a tanácsokat, hogy feljelenteni, látleletet venni, stb azoknak olyan sanyarú gyermekkoruk volt, ennek következtében minden fekete vagy fehér számukra ... de inkább fekete

Nekem nem volt savanyú a gyerekkorom, bár megvannak a tapasztalataim az apai "szigorról", alapvetően normálisan nőhettem fel. Nem is látok feketén-fehéren mindent, mégis azt mondom, a leghelytelenebb az lenne, ha ez a kölyök otthon rejtegetné az apuka tettének következményeit.

Figyelj, ha egyszeri eset volt (amit kétlek), akkor a törvény sem olyan szigorú, és ha apuka nem totál elmeroggyant, akkor a kapott figyelmeztetést megfelelően tudja hasznosítani, azaz ha érzi, hogy jön a vörös köd, inkább elmegy hangyát szedni. Viszont hiába volt egyszeri eset, ha most a gyerek segít eltusolni, apa megkapja az engedélyt a folytatásra, mert ráérzett az ízére.

"anyuka lefagyott" - a gyerek konkrétan azt írta, hogy anya fél, hogy ő is kap. Nem tudom, te pasi vagy, vagy nő, de jó ha tudod, nem véletlenül hasonlítják az anyákat a kölyküket védő oroszlánhoz. Dehogy fagynak le, ha bántják a gyereküket, olyanok lesznek mint a rozsomák, nekimennek a gyorsvonatnak is. Ezt max. kiverni lehet belőlük.

Én már csak arra lennék kiváncsi, hogy szerintetek mi legyen az apa büntetése? Meghallgatnátok-e a dolgot az ő szemszögéből is?

Ja, és hol van a határ? Vagy van egyáltalán, bárki, bármit megtehet?

Engem az anyám ütött, vágott gyerekként. Felnőttként visszagondolva, ugyanúgy tette, mint ahogy itt sokan válaszoltatok. Indulatból, gondolkodás, és a másik fél meghalgatása nélkül. Egy verését sem ismerem el jogosnak. Ha meg védtem magam, akkor meg mégjobban csinálta, mert hogy mit képzelek magamról, hogy merek rátámadni? Pedig csak védekeztem, nem támadtam!

Apámtól, csak párszor kaptam. Volt hogy túlzásba esett, de felnőttként azt mondom, hogy megérdemeltem, és ha tetszik, ha nem, tudom, hogy ma ezt már nem szabad kimondani, de az atyai verések, sokat segítettek abban, hogy jobb ember legyek, és hogy ne sírjam el magamat, ha dolgozni kell.