A lányom elviharzott 3 napja. Mit tegyek?
A lányom nemrég töltötte be a 18-at és úgy gondolja, hogy innentől effektíve azt csinál, amit akar. Sosem volt felhőtlen a kapcsolatunk, nem beszélt meg velem semmit, sokszor volt, hogy konfrontálódtunk. Nem egy huligán egyébként, nem bulizik, nem iszik, nem is nagyon pasizik. Bár az utóbbi időben majdhogynem naponta eljárkál valakivel és nem hajlandó az orrunkra kötni, hogy kivel.
A lényeg az, hogy tegnap ugyanúgy összevesztünk, ahogy általában akkor is, mikor még kiskorúnak számított.
Szerinte én igazságtalan vagyok vele és ott próbálok vele kiszúrni, ahol csak tudok. Van egy nála jóval fiatalabb húga, akivel ők ég és föld. Annyi történt, hogy vacsora után szokás szerint minden kint maradt az asztalon a vajtól a ketchap-ig minden és várták, hogy majd én jövök és elpakolok. Erre utasítottam mindkettőt, hogy pakoljanak el mindent, addig nem mennek ki a konyhából. A nagylányom elrakta azokat a dolgokat, amiket ő vett elő a hűtőből, a kisebbik is, de ugye ott maradt az ominózus vaj, amit a kisebbik vett ki és amit nem volt hajlandó ő elrakni, mondván, hogy nem ő használta utoljára, tegye el a nagyobbik lányom. Erre szó szót követett közöttük, a nagyobbik elmondása szerint nem volt hajlandó elpakolni mivel "10 éve tűri, hogy a kis szaros után pakol és szív". Erre én is elkezdtem ordítani, hogy most azonnal rakja el. Persze erre előjöttek a régi sérelmek, hogy megint igazságtalan vagyok, megint a húga pártján állok, megint ő szív. Elmondása szerint pont nem érdekelte, hogy el kell raknia azt a szaros vajat, csak ezért borult ki a bili. Ott ültek 2 (!!) órát az asztalnál, mert egyik gyerek sem rakta el. Erre ráordítottam a nagyobbikra, hogy legyen már annyi esze, hogy elrakja, mindegy, hogy ki vette elő, rakja el ő. Mondtam neki, hogy ha 2 percen belül nem rak rendet, akkor egy hétre elveszem a gépet. Fel volt háborodva, hogy miért kezeljük úgy, mint egy óvodást és mi az, hogy eltiltjuk a géptől, mintha 5 éves lenne? Felállt, elrakta a dolgokat (amiket amúgy tényleg nem ő vett elő), majd felment a szobájába. 20 perc múlva az apja bejön a nappaliba és kérdezi tőlem, hogy hova ment a gyerek egy hátizsákkal este 11-kor. Ez volt 3 napja, azóta kinyomogatja a telefont, nem láttuk.
Mit tegyek ha hazajön? Ugorjak a nyakába? Én vagyok a szemét?
válasza:Azért, mert hiszed, hogy gyerekeid a tulajdontárgyaid, akikkel azt csinálsz amit akarsz, attól ez még nem igaz.
Normális ember valóban nem ordibál, egy vaj miatt meg főleg nem.
Uralkodni akarsz a gyerekeiden és csodálkozol, hogy nem tetszik nekik?
Hát ez szörnyű...
Az, hogy nem beszél a párjáról, a te hibád, ha jó szülő lennél szeretne, bízna benned, de te csak egy minidiktátor vagy, aki erőszakkal akar elérni dolgokat másoknál.
Ha anyám kiabál telefonon, simán kinyomom vagy megmondom, hogy ha képes lesz emberi hangon beszélni hívjon fel.
Neked egy kutya kéne, akit verhetsz lánccal kedvedre, nem gyerek.
válasza:Miért nem a kisebbikre szóltál, hogy rakja el a vajat, ha ő vette elő?
Gondolom mindig a kicsi pártját fogod, még ha akaratlanul is. (Kis- és nagytesó is vagyok egyben, tehát tudom, hogy a szülő sokszor akarva-akaratlanul a kisebb mellett áll...)
válasza:", mégiscsak én vagyok az anyja és ha mondom neki, hogy rakja el a vajat, akkor el kellene raknia a vajat, mert nem vagyok négerinas"
Miert, a lanyod az? Elegge el vagy tevedve.
válasza:"Szerinte mindig rajta csattant, ha a húgával nézeteltérése volt, olyan alapon, hogy ő a nagyobb."
"Ott ültek 2 (!!) órát az asztalnál, mert egyik gyerek sem rakta el. Erre ráordítottam a nagyobbikra, hogy legyen már annyi esze, hogy elrakja, mindegy, hogy ki vette elő, rakja el ő."
Pontosan ezt is tetted! Egymásnak feszült a két testvér, és te döntöttél is!
válasza:"Nem biztos, hogy belátom, mert annak ellenére, hogy lehet benne igazság, mégiscsak én vagyok az anyja és ha mondom neki, hogy rakja el a vajat, akkor el kellene raknia a vajat, mert nem vagyok négerinas. És persze, hogy kiabálok vele, ha dacoskodik."
Na, de azt csak belátod, hogy lehet benne igazság? És az sem pozitívum tőled, hogy "persze, hogy kiabálok".
Te vagy a felnőtt, persze, éppen ezért kellene jobban kontrollálnod magad. A kiabálás soha semmit nem old meg.
És már ebből a történetből is lejön, hogy alighanem igaza van abban, hogy a kisebbik gyerekedet kissé másként kezeled. És ez egy gyereknek nagyon tud fájni.
Nekem, kivülállónak, kissé vicces a történet, de megértem azt, hogy aggódsz miatta. Én is aggódnék.
Szerintem valahogy meg kellene győznöd, hogy ő is épp annyira fontos neked, mint a huga, mert ez a legnagyobb baja.
válasza:"négerinas"
Azért ez nem volt szép. Kissé rasszista megjegyzés.
válasza: válasza:No mindegy, végül kritizáltunk már több, mint eleget. A lényeg, hogy keresd meg, és igenis borulj sírva a nyakába, mert bár nyilván ő is hibázott már, akkor is még gyerek. Üljetek le ott helyben ketten, és beszéljetek egy jó nagyot, sírjatok, borítsátok ki a bilit, kérjetek bocsánatokat.
Legfőképp pedig legyél hozzá türelmesebb, kedvesebb. Ahogy korábban is írtam, ha valamit nem jól csinál, akkor próbáld kevésbé sértőn megfogalmazni a mondandódat; inkább kérd meg, hogy másképp csinálja, mintsem lehülyézed azért, hogy úgy csinálta ahogy.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!