Ha fogyatékos gyerekem születik, hogy tudok lemondani róla?

"miért nem tart meg egy szegény kicsi beteg babucikát"

Egy betegen született/megbetegedett emberről beszélsz??

Egy öntelt dölyfös pulyka beszél így, egy nulla érzelmi intelligenciájú alak - aki kukába dobja /a társadalomra hárítja, ha baj van, hogy Ő I.Nagy Pulykanéni a társadalom számára hasznosan tologassa jobbról balra a papírkupacokat. Rohadt kártékony az ilyen alak.

Mindenkivel előfordulhat- ráesik egy tégla az ő vagy a szerette fejére - és kész a baj. De kukázd - ez a társadalmilag hasznos!

A legtöbben itt kérdezitek, hogy és ha 6-7 évesen, idősebb korban történik vele valami, akkor is bedugná egy intézetbe.

Nos, aki magától nem érti meg a különbséget aközt, hogy egy újszülött sérülten születik, és valakivel később történik valami, az szerintem ne nagyon akarja másnak megmondani a tutit, mert ezek szerint bele sem gondoltak ebbe.

Ha valaki sérülten születik, az szomorú, de akkor soha nem kaptál ízelítőt abból, amilyen lehetne a gyereked. Akkor sérülten neveled attól fogva, hogy a világra jött - és szerintem nem csak a tiszta szívű emberek nevelik a sérült gyerekeiket, hanem azok is, akik magukat hibáztatják, hisz ők hozták világra betegen a kisembert. Én speciel lehet, hogy kinyírnám magam a bűntudat miatt.

Amikor pedig mondjuk 10 évesen történik egy gyerekkel valami, akkor ő már volt valaki, amit le tudott kommunikálni, volt valaki, akit elveszítettél. Akivel addig tudtál beszélgetni, elmondta neked, ki tetszik neki a suliban, hogy szereti a krumplifőzeléket és az olvasást, és ha két copfba kötöd a haját. Olyan kötődés van, ami több annál, hogy el kell látnom, mert ő nem képes rá - mint a csecsemőknél - , hanem már személyiség is van. Pl. tudod, hogy állatorvos akart lenni, és addig fel sem merült benned, hogy ez lehetetlen, de elvesztetted a jövőjét, az egész életét.

hagyjátok ezt a kedves embert... eszembe jutott egy idézet ami miatt én abbahagytam a vitát...

„Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.” (Woody Allen) ;)

Ezt mondom én is.

Ha szülők nem értik meg a különbséget egy sérülten született és egy később sérültté váló gyerek közt - de behelyettesíthetünk akármilyen rokont - , akkor mégsem olyan hú de nagy érzelmi géniuszok, legalábbis a gyerekeiket sajnálom.