Hogyan monjam el anyukámnak, hogy ne jöjjön el a testvéremmel a koncertemre?
Ma lesz (3-kor) egy fuvola koncertem a Fő téren,a zene világnapja alkalmából,és anyukám azt mondta,hogyha apa hazaér,akkor eljön. Nagyon örültem neki, hogy megnéz, de az előbb telefonált apukám, és mondta anyunak, hogy nem ér haza, de erre mondta neki anyukám,hogy felsétál a Fő térre a testvéremmel. A testvérem fogyatékos és kerekesszékes. Nem szeretném ha ott lennének. Mindig olyan megaláztatás velük menni az után, és NE ÍTÉLJETEK EL! Tudom, gonosz vagyok, de mindig nagyon szégyenkezem miatta. Szerencsére ő nem tudja felfogni,hogy mi is van vele. A testvérem kancsal, folyik a nyála, "nem szép látvány". És tudom,amit most írtam gonosz volt, de ezek az én érzéseim. Gyors válaszokat szeretnék. (mellesleg utálom,hogy mindig megbámulnak minket és néha be is szólnak, illetve rengetek gyerek lesz ott,akivel egy iskolába járok és nem akarom,hogy emmat csúfoljanak. volt már rá példa)
Nos, hogyan mondjam el anyukámnak, hogy ne bántsam meg ezzel?
A legegyszerűbb az lenne, ha igenis hozzászoknál, hogy megnéznek az emberek titeket, ha együtt vagytok. Örülj neki, hogy nem te vagy a testvéred helyében. És hogy várod el másoktól, hogy elfogadják, amikor láthatóan te sem teszed. Ez fura, azt hittem, hogy akinél ilyen történik a családban, közvetlen környezetben, az sokkal elfogadóbb.
Egyébként, ha valaki megbámul az nem jelent feltétlenül rosszat, nem azért néznek, mert bunkók és rosszakat gondolnak, egyszerűen ritkán lát kerekesszékes embereket általában az ember, ezért nincs hozzászokva és önkéntelenül is odanéz. Meg minden feltűnő, vonzza a tekintetet, ami kicsi más, eltérő, mint az átlag.
Nem tudom hány éves vagy, de ha az osztálytársaid, barátaid ezért csúfolnak, az az ő szegénységi bizonyítványuk.
Ezzel mindenhogy megbántod, és csak te leszel a rossz. Pár év múlva szörnyen fogod valahol sajnálni ezt a dolgot, persze most még nem így látod. Max. azt tudom javasolni, hogy azt mondd, hogy ne menjenek, mert gyalog ne fáradjanak, amúgy is rossz az idő, hideg van (itt legalábbis szakad az eső és meg lehet fagyni kb).
De azt soha ne mond anyukádnak, hogy így érzel, tényleg szörnyen megbántod, még ha tesód legalább fel sem fogja.
A csúfolódókat pedig nyugodt szívvel küld el a francba, én ilyen esetben (testvérem szintén nem teljesen hétköznapi gondokkal küzd) mindig azt mondtam, hogy remélem majd megtapasztalják a saját családjukban, milyen is ez.
De próbálj éretten állni a dologhoz, és sose szégyellj olyan dologért valakit, amiről nem tehet senki. Megint más, amikor valaki azért cinkes, mert idiótán viselkedik, nyilvánosan részeg, stb, de ez nem az a helyzet. Pár év, és megérted, gondolom még nagyon fiatal lehetsz.
Pedig jó lenne ha hozzászoknál hogy a testvéred fogyatékos és hogy "ilyen".
Ugyanis egy nap, mikor anyukádék már nem lesznek, akkor neked kell folytatnod az ápolását.
Hány éves vagy amúgy, 12?
Tudod, én most sírva tudnék fakadni, ha anyukád helyébe képzelem magam, ahogy megmondod neki, hogy ne menjen ki a tesóddal. Borzasztóan fájhat ez az egész neki.
Most még zavar téged a tesód, szégyenled stb., de ez el fog múlni, és túl fogsz lépni ezen. Fel kell nőni ehhez, ez sajnos így van. Próbáld meg elkezdeni a felnövést. Akik most csúfolnak, azok fognak szégyenkezni, ha felnőnek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!