Hogyan monjam el anyukámnak, hogy ne jöjjön el a testvéremmel a koncertemre?

A 26-os érdekes dolgokat feszeget. Először is nincs igaza, mert nem lehet mindent kimutatni.

Nemrég kaptam meg a Down-szűrés eredményét, és előtte sokat gondolkodtam. (szerencsére alacsony a kockázat, és remélem semmi, de semmi baj nem lesz a babával a szülés után sem)

De azon gondolkodtam, ha a teszt azt mutatná, hogy baj van, mi lenne az önzőbb dolog. Megtartani, mert mégis csak a mi kisbabánk, vagy elvetetni (még 12. hetesen), mert jobb így mindenkinek.

Aztán én is az utóbbira jutottam, abból kiindulva, hogy már van egy kisgyerekünk. Ha vállalnánk tudatosan egy második beteg kisgyereket, akkor gyakorlatilag rá alig maradna idő, mert a másik baba szükségletei lennének az elsődlegesek, ő nem látná el magát. Az összes anyagi teher a férjemre hárulna, ő folyamatosan dolgozna, hogy megéljünk, én folyamatosan a gyereket gondoznám, és erre sok kapcsolat rámehet. És mi lesz, ha mi szülők már nem élünk? Akkor a kisebbikről is a testvérének kellene majd gondoskodni, mert ő a legközelebbi rokona, de biztos, hogy elbírná ezt a terhet? És akarná? Vagy inkább élné rendesen az életét.

Persze ha szülés után derülne csak ki, biztos nem tudnám eldobni magamtól.

Ezek nehéz dolgok. A fenti okfejtés persze nem vonatkozik a kérdező családjára, mert mint írtátok, nem lehet tudni, miért és mikor lett beteg.

Én nagyon sajnállak kérdező, és a szüleidet is. Szerintem annál nagyobb baj nincs, ha egy gyerek betegen születik. Megértem a te nézőpontodat is és a szüleidét is. Beszélgessetek erről sokat, az talán segít feldolgozni a helyzetet.

"Nem értem az ilyet.... Általàban már szülés előtt kimutatható a fogyatékosság, és akkor nem kötelező megszülni..."

Sajnos a te fogyatékosságodat nem tudták kimutatni.

Nem kívánok neked ilyen gyereket, de azért megnézném, milyen kétségbeesetten mennél érte tűzön-vízen át, ha úgy alakul. Míg nem vagy ilyen helyzetben, olyan egyszerű ítélkezni.

Kérdező: akik beszólnak meg bántanak - ők a fogyatékosok. Nevesd ki őket, és szeresd tovább a tesódat. :)

"De azon gondolkodtam, ha a teszt azt mutatná, hogy baj van, mi lenne az önzőbb dolog. Megtartani, mert mégis csak a mi kisbabánk, vagy elvetetni (még 12. hetesen), mert jobb így mindenkinek. "

Az, hogy önző dolog megszülni egy beteg babát, és hogy neki is jobb, ha elvetetjük, csak abban az esetben igaz, ha valami olyan rendellenessége lenne, amivel egész életében csak fájdalmak között vegetálhat.

Minden más esetben a fenti mondat csak üres önigazolás. Honnan tudhatnánk, hogy egy Down kóros, aki szerető családban él, nem boldogabb-e, mint bármelyikünk? Én könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy de igen is boldogabb, nem problémázik olyan számára semmitmondó dolgokon, mint mi. Sokkal egyszerűbben látja az életet, nincs benne rosszindulat, és másokról sem feltételez rosszakat. De igaz lehet ez még nagyon sokféle fogyatékosságra.

Azt gondolom, hogy ha elvetetünk egy beteg babát (akinek nem élettel összeegyeztethetetlen, vagy fájdalmakkal teli, vegetáló életmódot okozó rendellenessége van), azt minden esetben csak is a saját önző érdekünkből tesszük. Hogy a saját életünket könnyítsük meg.

Valószínűleg én is elvetettem volna a babám, ha kiderül, hogy biztosan Down kóros lesz. De nem próbáltam volna olyan kifogások mögé menekülni, hogy az ő érdekében teszem, mert ez nem igaz, csak a saját és a párom kényelme miatt tettem volna, mint mindenki más is.

Az sem igaz, hogy a meglévő egészséges gyerek életét tönkretennénk egy sérült kistestvérrel. Rengeteg pozitív hatással lehet az egészséges gyerekre, ha van a családban egy sérült gyerek is, rengeteg empátiát, toleranciát, helyes értékrendet és még sok mindent tanulhat tőle, ha a szülők a helyükön kezelik a dolgokat. Ez a topikindító esetében sajnos nem így sikerült.

#26 os vagyok megint. Szerintem nem a ti asztalotok eldönteni hoy nekem igazam van e vagy sem, mivel senki sem kérdezte ezt. Én a véleményemet írtam le ha tetszik ha nem ez bizony így van. Nem véletlenül írtam így ,,ÁLTALÁBAN MINDEN BETEGSÉGET" a gyengébbek kedvéért ez nem a betegségek 100%-át jelenti... Ha ezt nehéz volt felfogni a kis sete suta agyacskátokkal, akkor azthiszem nem az én családomban vannak fogyatékkal élők :)

Csupán annyit tennék hozzá, hogy aki a mellét veri, hogy ennyire szereti a fogyatékosokat, az fogja magát és házasodjon össze egyel, próbáljon meg bele szeretni egybe! Mert könnyű úgy mártír szent fogyaték elfogadónak feltüntetni magad, ha nem vagy mindennapos kapcsolatban legalább egyel... :) fegyvertelenekkel meg amúgysem vívok szellemi párbajt :)

Ja és kedves utolsó ha már az üres önigazolásnál trtunk, akkor pontosan ezt teszed te is:) és ki mondta hogy boldogabb lesz az a fogyatékos gyerek, aki a társadalom kitaszítottjaként éli a világát?:) ha mondjuk elhalnak mellőle a szülei akkor nem tud majd senkivel sem bensőséges kapcsolatot kialakítani, mert senki sem fogadja el? Hogy mindig mindenki ferde szemmel néz rá a fogyatéka miatt?

Gondolkodhatnál, mielőtt hülyeséget írsz. Arról nem is beszélve,hogy az még jobb ha a szülők nem olyan jó anyagi körülmények közt élnek mint a véleményező fotelforradalmárok, és mondjuk 1-2 év után az utcára kerülnek a fogyatékos gyerekkel, mert már nem tudják ellátni(lehetsz akár bankigazgató is, bármikor bármi történhet!)... Nem lett volna sokkal jobb ha nem szüli meg azt a beteg gyereket, hanem normálisan kuporgazva élik tovább a normális életüket? Látom nálatok sem volt még soha üres kenyér a vacsora.

29-es vagyok.

26-os, még most is csak azt tudom mondani, hogy borzalmasan sötét vagy. Dobálózol itt hülye klisékkel, de fogalmad sincs, hogy miről beszélsz.

Amúgy miért jössz most másodszor azzal, hogy aki nem dobná le a Taigetoszról az összes nem tökéletes embert, az házasodjon össze egyel?

"aki a mellét veri, hogy ennyire szereti a fogyatékosokat, az fogja magát és házasodjon össze egyel, próbáljon meg bele szeretni egybe!" Volt már akinek ez sikerült, nem olyan ritka az ilyesmi. Az, hogy te valamit nem tudsz elképzelni a korlátolt gondolkodásoddal, nem jelenti azt, hogy nem is létezik olyan :)

"ha mondjuk elhalnak mellőle a szülei akkor nem tud majd senkivel sem bensőséges kapcsolatot kialakítani, mert senki sem fogadja el? Hogy mindig mindenki ferde szemmel néz rá a fogyatéka miatt?"

Erre inkább külön válaszolok, mert bár az előző hsz-omban benne volt a válasz, de attól tartok nem fogod venni a lapot.

Azt értsd meg, hogy nem mindenki gondolkozik úgy, mint te (szerencsére). Nem mindenki néz ferde szemmel a fogyatékosokra, nem mindenki undorodik tőlük. A társadalom peremére pedig bárki kerülhet, nem csak a fogyatékosok. És igenis egy sérült is kialakíthat kapcsolatokat, lehet tartalmas, boldog és hasznos élete. Nekem is sikerült, pedig én is fogyatékosnak számítok...