A gyermekem vett 5-6 évvel azután egy befektetési célú lakást hitelte, hogy én vettem neki egy lakást, most viszont nem hajlandó egyik lakását átadni a húgának, akinek szüksége lenne rá. Mit tegyek?

#61

De miért nem kettejüknek vetted akkor? :D

Mondjuk gondolom csak hergelő kamukérdés az egész.

#63: Jaj, véletlenül küldtem az előzőt, miközben csendben mosolyogtam a kérdezőn.:) De így akkor le is írom:

Kérdező, olyan cuki vagy: 'ezért feltételeztem, hogy a testvér fog segíteni önzetlenül neki.' A fiad meg azt feltételezte, hogy igazságos szülő vagy, majd a kicsit is támogatod úgy, ahogyan a nagyot. Sőt, tuti, hogy a kicsi is ezt feltételezte.

Egyébként ez a mentalitás, hogy az emberek családon belül is ezt-azt feltételeznek, ahelyett hogy megbeszélnék egymással a dolgokat- ez egyáltalán nem ritka. Ismerek elvált anyukát, aki a két közös gyerek közül a nagyobbnak vett egy lakást, és azt feltételezte, hogy a kisebbnek meg majd az elvált apuka vesz. És amikor az nem vett, akkor a 'pórul járt' gyerek is, de az apuka is az anyukát támadta, mert hogy neki kellene venni a másiknak is kéglit, ha már az egyiknek vett. De az anyuka se tudta sose megmagyarázni, hogy miért nem felesben vette a két gyereknek, vagy miért nem adta oda a fele-fele pénzt, hogy tegyenek vele azt, amit jónak látnak. ( felnőtt volt már mindkettő.)

Szóval kérdező: akkor se voltál logikus, amikor az egyiknek vettél kéglit úgy, hogy nem volt eltéve a lóvé a másik számára, és most sem vagy logikus.

Ismerem, milyen az, hogy a gyerekek nőnek, az ember meg gyűjtöget, hogy tudjon nekik egy kis lakást venni: én akkor vettem hitelre az elsőt, amikor a 3 közül a legnagyobb 12 éves volt, utána spóroltam a hitelre, majd a 2. kégli önerejére, stb. Mire a legkisebb is egyetemista lett, addigra volt 3 pici lakás tehermentesen, az én nevemen. Viszont nem is volt vita, hogy ki -mikor-mit kap: megbeszéltük, hogy kinek mi a véleménye, milyen kompromisszumokat tudunk/tudnak kötni, de dönteni én döntöttem,egyformán figyelembe véve mindannyiunk érdekeit. Kérdező, nálad pont azt nem érzem, hogy te beszéltél volna a gyerekekkel, úgy tűnik, hogy csináltad, amit jónak láttál, most meg azt várod, hogy mindenki álljon be teljes vállszélességgel a te döntésed mögé és támogasson téged. Az az érzésem, hogy nem is a kicsi lakáshelyzetének megoldását várod a nagytól, hanem azt, hogy a nagy húzzon ki téged a szarból.

Egyébként változatlanul úgy érzem, hogy kamu és ugyan azt írta, mint a 'kedvezményes hitelt adok a fiamnak' opuszt:) Pont olyan passzív-agresszív a stílusa és ugyanannyira semmitmondóak a kérdező válaszai.

Teljesen hibás elgondolás a részedről, hogy a felnőtt gyerekeidnek a "családi szeretet" jegyében anyagilag is segíteni kellene egymást.

Bármelyik gyereked pl. családot alapít, onnantól Ők külön érzelmi-gazdasági közösséget alkotnak, de ha nem alapítanának családot, akkor sem elvárható, hogy az egyéni céljaikat alárendeljék a testvéri szeretet jegyében a testvérük anyagi jólétének.

Nem ez a testvéri szerezet lényege.

"Mi egy szerető család vagyunk,akik kölcsönösen segítjük egymást, ezért feltételeztem, hogy a testvér fog segíteni önzetlenül neki."

Nem. Neked KELLETT VOLNA segítened a lányodnak is. A fiad mégis honnan tudta volna, hogy te mit gondolsz? Az eszem megáll. TE VAGY A HIBÁS. Nem a fiad. Mégis milyen szülő az aki a saját hibája miatt a gyerekét hibáztatja?

Elég régen volt, de hasonló a sztori, a rohadt jófej szülők vettek egy új autót a nagyobbik fiúnak, mondván, hogy az egyelőre csak az övé, csak fenn kell tartania. Ha a húga pár év múlva leteszi a jogsit (vmi 17-18 éves volt a húg, nem ovis), akkor közösen kell használniuk, ezt a srác el is fogadta.

Majd elkezdte a kérdező pedzegetni, hogy a hejcegnő hugicát hogyan is kéne kompenzálni, hiszen ő majd “csak” egy használt autót fog kapni annak idején és ez nem igazságos, neki az jár akkor, hogy a bátyja alanyi jogon adja át a kocsit és az onnantól kizárólag az övé, a tesója nem használhatja. Merthogy nem fair a királylánnyal szemben, hogy ő nem újat kap és nem használhatja kizárólagosan, bezzeg a bátyjának jutott ilyen időszak is. Mintha legalábbis egy addigra romos 20 éves vackot kapott volna és mintha lett volna akkor is jogsija, mikor a testvére megkapta, de nem volt.

És egyáltalán nem értette a kérdező, hogy mi ezzel a baj. És ott is előkerült, hogy a jövőben vennének a gyerekeknek lakást, de csak egyet tudnak, szóval majd a báty lakhat ugyan ott, de csak addig, amíg a húgát ez nem zavarja, hiszen szegényke fiatalabb és kis gyámoltalan, ő nem fog tudni magának lakást venni, de bezzeg a testvére megoldja majd.