Az apuka soha nem érdeklődik a gyermeke iránt csak mert nem vagyok vele. Ha 1 évesen mégis keresné, már úgysem alakulna ki a kötödés ügye?

Mert egy 7 honapos mire emlekszik? Vagy inkabb ugy kerdezem, hogy te emlekszel mi tortent veled 7 honaposan? Vagy 1 evesen?

Termeszetesen a kotodes kialakulhat kesobb is, barmikor, ha apuka osszeszedi magat es foglalkozik a gyerekkel rendszeresen. Akkor nem fog kialakulni nagyon, ha evente egyszer bekoszon 5 percre, valoban.

Az meg nem ugy mukodik, hogy te nem akarod, azert nem viheti el. Majd a birosag eldonti, hogy apukanak mit lehet es mit nem, de ha kulonosebb indok nincs ra, akkor bizony majd elviheti. 2 eves kor alatt talan nem aludhat ott nala, de ennyi.

De lehet nem fogja annyira megeroltetni magat, de a torveny szerint neki is vannak jogai.

Nagyon személyiség függő. Ne feledd, hogy a gyermeked egy alakulóban lévő embertársunk, aki már születésekor egy adott személyiséggel rendelkezik, annyi, hogy még formálódni fog.

Nézd, attól függetlenül, hogy a te és a gyermek apja között volt/van surlódás és egyéb bántottság ... Nem nevelheted és uszíthatod a gyereket ellene, se nem tilthatod a találkozásukat mindaddig, amíg normálisan viselkedik az illető.

Az én szüleim is elváltak, anya sose mondott semmit apáról, se anyagi dolgokról stb. Egyszerűen nekünk és apámnak is szabadon hagyta a találkozást, ismerkedést.

Végül én magam távolodtam el apámtól, annak ellenére, hogy mennyire apus voltam.

Több, mint 10 éve nem tartom vele kapcsolatot, mert hiába nyitottam felé valami baj volt agyában. A "mi van a suliban/munkahelyen" kérdést feltette és off. Tesómmal küldtünk üzenetet, hívtuk pl kellemes ünnepeket kívánni. "Viszont!" - s letette.

Kb elvárja, hogy körbeugráljuk és mi menjünk mindig hozzá.

Megsúgom: naponta itt megy el a házunk előtti főúton melóba és boltba is. Nekünk az ő lakhelye teljesen kívül esik, mégis mentünk hozzá, de feladtuk.

De pl párom szülei emberségesek és korrektek mai napig, mindegyik szülővel jó a kapcsolata s nekem is. Tündériek.

Gyerekkorában felváltva itt-ott lakott, ám mindig a gyerekükre (páromra) hagyták a döntést és meg tudtak állapodni. Úgymond két otthona volt.

De minden eset, minden történet s a történet szereplőinek is teljesen más a háttere és személyisége.

A lényeg az, hogy ne ess a gonosz anyuka szerepbe személyes sértettség miatt s adj lehetőséget.

Az apának is és gyerkőcnek is.

2#-es, a lelki dolgok és kötődés mélyebben lakozik az emberben, mintsem emlékek formájában.

Amúgy nekem vannak bevillanó emlékképeim. Amikor pedig elmondtam idősebb fejjel anyámnak nagyot nézett, hogy tényleg megtörtént tényleges dolgokat mondok. Nekem picit amolyan álomkép szerűek, de emlékszem. Arra is, hogy a tigriscsíkos mamám cicája megkarmolta alkaromat, pedig csak meg akartam érinteni, amikor oda lopakodott hozzám az ágyban.

5-os, igen, de azert, mert most nem foglalkozik vele, de mondjuk 1 ev mulva igen es nagyon jo apa lesz, akkor a gyerek utalni fogja egesz eleteben?

Hat nem.

Ettol fuggetlenul ez ketlem, hogy megtortenhet, ritkan szoktak a ferfiak igy valtozni, de isten tudja. Azert nem tiltanam az apjatol, mert csak.

Azert mar igen, ha kozveszelyes idiota, de errol egyelore nem volt szo.

4#-es, vannak tények...ám ne feledjük... A gyermekcsináláshoz két fél kell.

Nálam a szülők egyeztettek és minden költséget felesbe fizettek. Legyen szó sulis dolgoktól az alap ruházatig.

Kérdező, megértem, hogy egyedülálló anyaként nehéz, de az anyagi dolgokat is nektek kettőtöknek kell rendezni, megbeszélni.

Egy életre szóló tanulság, hogy akárkinek gyereket nem vállalunk. De az is tény, hogy a szerelem elvakítja az embert sokszor, s adott férfiaknak egyszerűbb odébb állni, hátrahagyva a felelősségvállalást, ami szerintem patkányság.

Bőven kialakulhat még, az én fiam most két éves, de most is képes egyik napról a másikra megkedvelni olyan ismerőseimet, akiket eddig ritkábban vagy sosem látott, de most valamiért gyakrabban találkozunk 🙂

Amúgy van bírósági határozat a láthatásról?

Én úgy tudom, hogy ilyen esetben alapból úgy szokták (legalábbis ha a gyerek még nagyon kicsi), hogy az apuka nem viheti el a gyereket, csak az anyánál találkozhatnak. (Persze ha apuka normális és megbízható lenne, akkor te ettől függetlenül elengedhetnéd vele kettesben is, ezt semmi nem tiltja).

Viszont sok apuka úgy képzeli, hogy a bíróság által megállapított időpontban, amikortól elvileg elviheti egyedül, betoppan, hogy "Na viszem láthatásra!". Mivel ez a gyereknek óriási sokk lenne, hogy egy kvázi idegen vinné el órákra, erre az a megoldás,hogy még ezelőtt az időpont előtt jelzed a gyámügynek, hogy apuka nem látogatja a gyereket, nem is ismerik egymást (ezt persze nem árt, ha tudod bizonyítani, mondjuk üzenetekkel, amikben felhívod a figyelmét, hogy jönnie kellene látogatni, miért nem jön?), és akkor hivatalosan eltolják az önálló elvitelre megadott életkort, pl. nem 3 éves korától viheti el, hanem 4 évesen. És ez nem kiszúrás az apukával, hanem a gyerek érdeke...

(Ugyanez van nálunk, én sem tiltottam soha, de apuka eddig 5x látta talán, így ügyvéd mondta nekem a fentieket, nyugodtan egyeztess te is egy családjogissal.)