Bipoláris, depresszíós szülő. Ti hogyan oldjátok meg, hogy ne menjen rá a mentális egészségetek?

16 éves gimnazista vagyok. Van 2 szülőm. Egy nővérem aki 27 éves és 7-8 hónapokat Cipruson dolgozik és egy 21 éves bátyám aki melozik szintén. Anyám bipoláris és depressziós is. Nyugtatókon él. Függő. Nem hajlandó más fajta segítséget elfogadni. Mindenkit bolondnak tart maga körül. Ha ész érvekkel próbálunk meg hatni rá még jobban be dühödik. Ha nem kapja meg amit akar manipulál és örjöng. Fenyeget azzal, hogy öngyilkos lesz. Kiurgik a vonat elé, lenyel valami vegyszert vagy begyógyszerezi magát. Természetesen ezt csak azért, hogy bűntudatunk legyen és vele foglalkozzunk. Nem azèrt mert megtenné. Ahoz meg egoista. Igazából 57 éves és mást nem csinàl csak az ágyban fekszik telefonozik vagy alszik. Nem csinál semmit. Minden ránk maradt. Nővéremet màr tönkre tette. Nem tud normális kapcsolatban lenni. Anyagilag is kihasználta emiatt tartozásai lettek. Ezért jár ki külfőldre dolgozni. De szerintem inkább menekül, mert az önbecsülését tönkre tette.

Nem tudjuk mit lehetne tenni. Bűn e az hogy néha arra gondolok már, hogy jobb lenne ha nem lenne, mert mindennap temető hangulat van itthon. Nincs étel soha. Vennem kell mindent. Mindenki dolgozik. A nővérem főz mikor van szabadnapja. Nem tudunk egymással beszélni se màr. Mindenkivel össze veszik. Csak akkor vagyunk jók ha kap valamit. Akartunk segíteni. Terápiára játatni, könyveket vettünk, stb. Próbáltunk neki mindenhogyan. Volt hogy fenyegettük. Ez sokszor azért volt mert annyira kiborított minket. Nem bírjuk. Bele fáradtunk. És nem érzem azt jónak hogy csak menekülök amint befejeztem a sulit