Miért érzi a késztetést anyám arra, hogy megtiltsom nekem olyan dolgot, amit amúgy nem akarok csinálni?

Ráadásul felnőtt vagyok, bár tanulok, és ha nem lennék kolis, nem tudnám magam fenntartani egy albérletben.

Most jelentkeztem két diákmunkára, az egyik csak nyári, de esélyes, hogy megint nem vesznek fel, a másikat viszont tudom suli mellett csinálni, és kb fel is vettek. Az volt, hogy dumáltam anyuval, és megemlítettem, hogy ha nem vesznek fel a nyári munkára(március végén kiderül), és bejön az, amire felvettek, akkor maradnék itt nyári koliba a meló miatt. Ennek apropóján említettem, hogy ha maradok, akkor nem abba a koliba, ahol lakom, hanem egy másikba, mert ennek szürreálisan magas a díja nyáron, ha nem szakmai gyakorlat/egyéb tanulmányi dolog miatt kéri valaki a nyári elhelyezést. És említettem is, hogy tavaly mennyi volt az annyi. (Szürreálisan magas ár alatt értsd, hogy az emlékeim szerint tavaly 90-150 ezer volt a havidíj nyári kolira, úgy, hogy 2-3 fős szobáról beszélünk)

Erre anyám megfejelte a kijelentésem azzal, hogy hát ő meg nemhogy nem hajlandó, hanem nem is tudna ennyit kifizetni, Ő NEM ENGEDI a nyári kolit, ha ugyanott akarok lakni, mint most. Holott egy büdös szóval nem említettem neki, hogy tőle várnám, . Miért is várnám tőle, ha dolgozom, van bevételem...? Sőt, konkrétan azzal kezdtem, hogy nyáron NEM akarok ott lakni, ahol most, mert drága...

Illetve jelenleg az a helyzet, hogy egy ideje amúgy semmi anyagi támogatást nem kaptam tőle, mert úgy alakult a helyzet, hogy nem szükséges (nem mennék bele).