Van itt olyan aki toxikus családi környezet miatt kényszerült költözésre?

Tesómék. Ekőzmény: apánk megözvegyült, anyánk meghalt. Utána évekkel később lett komoly kapcsolata a húgomnak (nekem is). Engem elhagytak, egyedül maradtam, tesómék együtt maradtak. Idősödő apánk a többgenerációs "kis birtokunkon" kicsinált mindenkit a konfliktoid kötekedésével. Így a tesóm a sógorommal együtt elköltöztek. Így rám maradt minden fszság apámmal. Én olyan helyre mentem dolgozni, hogy heti néhány napnál többet nem voltam otthon. Tehát én így reagáltam. Apánk először nem örült, de aztán beletörődött.

Az ok: apán nárcisztikus jellegű, kökedő, ellehetetlenítő, gázlángozós, érvénytelenítős attitűdje.

Jómagam nem részletezném. Kegyetlenül toxikus közegből szabadultam.

Melóztam, gyűjtöttem, aztán leszerveztem a költözést egy napra. Mindent pár óra alatt bepakoltunk a bérelt emberekkel a furgonba és go.

Hagytam egy levelet az üres szoba közepén.

A békesség, csend, lelki megnyugvás egy hatalmas fellélegzés volt. Onnantól nem teljesítettem alul és tudtam hozni. 200%-ot, amire mindig is vágytam.

Azt tudni kell, semmilyen platformon nem voltam már akkoriban jelen, elegem volt.

Csak discordot használok azóta, amit szűk baráti, ismeretségi köröm tud. Telószám minden módosítva, cserélve lett.

Az otthoni szorongásaim, gondjaim miatt nem haladtam az akkori projektjeimmel jól.

Azóta vállalkozásom van 2.5éve (nem olyan milliárdos egetrengető dologra kell gondolni, kis szolid, de saját) itthoni műhelyből üzemeltetve.

Van az a szint, ami nem normális, elviselhetetlen.

Sose érdekelt mindenki véleménye. Csak azoké, akik normálisak, emberségesek és kultúráltak.

Az alusisakos anyámmal és sznob apámmal nem tartom a kapcsolatot és teljesen hidegen hagy, annyira eltávolodtunk emberként is egymástól. Attól, hogy valakit összeköt a vér simán megesik, hogy igenis nagyon messze esik az alma a fájától. A genetika olyan, mint a tombola, nem tudod mit dob. Ilyen ez a gyerek vállalás.

Sokszor gondolkodtam, hogy nem-e cseréltek el a kórházban.

Most hétvégén kis kerti grill van tervben, mellette pedig kézműves progit szerveztem. Ma voltam alapanyagot vágni hozzá és pár délután alatt előkészítem őket. Jó program és én is kísérletezek, hogy mit tudok még csinálni bambuszból.

A mi társaságunk eltér a megszokottaktól.

Pl alkohol helyett alkotunk.

Mindenki más. Más háttérrel, történettel, köztelékekkel, személyiséggel, igényekkel.

Ha toxikus a helyzet lépni kell.

Legyen az munkahelytől egészen családig, párkapcsolatig.

Nem tudok egyetlen egy olyan embert se a köreimben, aki megbánta volna a lépést. Még akkor se, ha nehéz volt az elején, mert az kevesebb stresszel jár, minthogy otthon vagy és levegőhöz se jutsz, nem tudsz fellélegezni, nem tudsz pihenni és folyamat alkalmazkodnod kell.

Bár gondolom nem kell részletezni, szerintem nálad is vannak hasonlók. Gondolom én, de ha nem javíts ki.

Sok sikert és merj lépni, építgetni egy saját életet. S ha nehéz is lesz, mindig emlékezz vissza a toxikus zavaró tényezőkre, hogy annál szinte majdnemhogy bármi jobb.

Persze nem mindegy hány éves vagy. (Korodat nem tudjuk.)

Ha kiskorú vagy/és sulis, akkor még várj. Max kolesz vagy rokonhoz menj vagy bármi mást keress ideiglenesen opciónak, átmeneti megoldásnak.

Engem egész gyerekkoromban

bántott lelkileg az anyám

mindenbe bele kötött pl a többi

rokonokkal való kapcsolatomra is.

Irányítani probált és mindennek

úgy kellett történnie ahogyan

ő akarta ha nem így történt

akkor kiakadt, veszekedett,

cirkuszolt. Sokáig tűrtem

de egy idő után nem bírtam.

Konkrétan elszöktem tőlük

mert az anyám bele akart kényszeríteni abba hogy vissza

költözzek hozzájuk. Persze nem fogadták jól balhéztak, cirkuszoltak lelkileg zsaroltak

emiatt és elég durva dolgokat műveltek. Azóta nem tartom velük a kapcsolatot már 5 éve.

Toxikus...anno nek volt divat ez a kifejezés, egyszerűen idegbetegnek hívtam apám.

Miatta 14 évesen mamámékhoz költöztem és utanna külön.