Ez így hosszútávon mivel jár?
Mindenképpen anonim maradnék most, de huszas éveimben járó nő vagyok. Ki kell már írjam magamból legalább itt mert nem bírom. Mentális beteg vagyok és a szüleimmel élek. Én meg tudnám tenni fizikailag hogy elköltözöm, viszont ők ezt nagyon nem akarják, kb elképzelhetetlen az egész. Egy szobában élünk 3-an. Testvérem nincs. Igazából én sem akarok elköltözni mert kialakult bennem valami kötődés, meg erős lelkiismeret furdalás és megmenteni vágyás. Ők meg hallani sem akarnak ilyenről , soha. Ők csak úgy tudják elképzelni az életemet ha én ott lakom ezt el is mondták. Csak én vagyok nekik, barátok nélküli, furcsa, mentális beteg , beszűkült emberek. Rengeteget segítek nekik anyagilag, ami mondjuk teljesen el is várható és magamtól is adnám mert ez így a helyes! Munkám az van.
A lényeg az hogy az egyik szülőm csicskáztat. Iszik is. Feladatokat talál ki, és segítenem kell a zűrös, undorító életét, én hülye meg valamiért rendre segítek is.:( Heti 2x az anyját kell hoznom-vinnem. Heti 2x pedig neki kell segítenem a zűrös dolgaiba. Ez pénzt, időt és energiát von el tőlem és lelkiismeret furdalást is okoz, mert ez a másik szülőm kárára megy, amiről ő mit sem tud, én meg őt is szeretem de nem szólhatok neki.....
Voltak nagyon nagy gondok is ezzel a szülőmmel, 2019 őszén, hónapokon keresztül ment a pokoljárás mert skizofréniás tüneteket kezdett mutatni és tisztára olyan volt mint aki bekattan , de ez mára mérséklődött. A másik szülőm meg annak a szülőmnek az anyjára neheztel aki ugráltat engem. Gyakran mondja hogy ne merjek a nagyanyámmal találkozni, meg hogy hogy utálja meg undorodik tőle.
Van egy párkapcsolatom, ő domináns és anyagilag lehúz, ő se él külön életet, az anyjával él , 2-en. Mégis ő az egyetlen szerzett kapcsolatom ami érdekes számomra és nem bírok tőle elszakadni.
Úgy érzem hogy a környezetem tönkre vág, mégsem bírok elszakadni tőlük, egyiktől sem.
Gyakran jár a fejemben az öngyilkosság, de pont a szüleim miatt nem merem megtenni mert csak én vagyok nekik és régen mikor gyerekkoromban mondogattam akkor mondták azt hogy akkor biztos ők is mennének utánam. Azt meg rohadtul nem akarom. Szóval öngyilkos se lehetek. De otthagyni se bírom őket.
Úgy irigylem azokat akiknek normális környezetük van.
Ha mentálisan beteg vagy, hogyan kaphattál jogosítványt például? Meg ha az vagy, hova akarsz költözni? És nem, NEM várható el, hogy támogasd őket anyagliag. Próbálj a munkahelyeden barátságokat kötni!
Egyébként meg, önzőnek kell lenni. Kezd el magadnak mondogatni, hogy le tudsz szakadni, erős vagy, képes vagy szakítani, ilyen motiváló dolgokat.
Amennyiben nem kamu.
"Ők csak úgy tudják elképzelni az életemet ha én ott lakom ezt el is mondták."
OK, akkor ők képzeljék el így, te meg majd máshogy élsz.
"mert csak én vagyok nekik és régen mikor gyerekkoromban mondogattam akkor mondták azt hogy akkor biztos ők is mennének utánam"
Duma. Amúgy keressenek társaságot. Te meg lépj le a francba, mielőtt végleg tönkretesz ez a mérgező közeg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!