A barátom tanyán lakik az apjával gátőrházban,szerintem ez nem jó hosszútávon,én nem akarok ott élni. Ti mit tennétek,mit gondoltok erről a helyzetről? bővebben lent

A barátom 23 éves, pincér végzettsége van, de nem szerette a szakmát és úgy alakult,hogy mivel az apukája a vízügynél dolgozik, tudott neki intézni egy melót. Gátőr munkakörbe van, kaptak is egy gátőrházat,full új építésű, szép, nagy ,de akkor sem tartom jó ötletnek ezt. Az apukája városban dolgozik, emberek között, de mondja barátomnak,hogy fú de jó munkája van (mert ő intézte),közben egész nap egyedül van ,kb senkivel nem találkozik, unatkozik, 60km-re lakok tőlük,szóval én azt gondolom,szar helyzetben van... Az apja át sem érzi azt ,amiben ő benne van, ilyen fiatalon gátőrködni,150 ezres fizetésért. Szerintem ez egy nyugdíjasnak való munka,nem neki. Tökre antiszociális emiatt, cigizik,sokszor iszik az apjával, nem tesz jót neki ez a légkör. De ő azt mondja,neki jó ez a munka, mert alig kell valamit csinálni, közben meg kap rendes fizut. Nap közben alszik,ha van ideje, van,mikor egyáltalán nem kell semmit sem csinálnia... Mondtam neki,hogy ez hosszútávon nem lesz jó opció,főleg, hogy én úgysem fogok oda költözni,hiszen mindenhova csak kocsival tudunk menni, ha az meg elromlik,akkor meg gyalogolhatok be a faluba,pl. télen, meg nagy esőben ez nem lenne olyan fain. Egyszerűen meg sem tudnám szokni, és nem bírnám, hogy minden messze van, nem tudok elsétálni a boltba,minden messze van ,egyedül vagyok,stb. Még egy faluban is jobb lenne, ahol latok embereket... Most ,hogy nyár van,többet vagyok náluk, most múlthéten 5napig voltam,de már nagyon vágytam haza,nem tudtam egész nap mit csinálni. Net csak akkor van,ha ő hazajön és megosztja, tv-ben 6 csatorna ,délelőtt csak teleshop megy rajta,még menni se tudok sehová. Szóval tényleg nem tudom,mit gondol az apja,hogy lehet ezt fiatalként szeretni ,megszokni?! De az apja erősködik,hogy ,,hát de olyan jó lenne itt a kis unokáknak majd,van nagy hely,plusz üres szoba,jó lesz gyerekszobának" .Szerintem ez baromság,már mondtam baratomnak ,hogy őszintén, szerinte mennyire jó pszichésen egy gyereknek egy kietlen helyen élni? Nem lenne ott senki,akivel játszon, se játszótér, se semmi. Sőt,még én sem vágyok oda,20 évesen. Egyébként 5 hónapja vagyunk együtt és már most beszéltünk az együttélésről,de már leszögeztem neki,hogy én nem tervezem, bármennyire is szeretem őt. Apukája nagyon makacs, irányítja mindenben, úgy van vele,intézett neki munkát, cserébe mindenben ugráltatja a fiát. És látom, hogy barátom ki van szolgáltatva neki.

Ja,egyébként van anyukája is,csak elváltak és a régi családi házat eladták, az anyukája egy lakást vett ott a városban,ahol éltek, ők meg ketten kimentek a tanyára. Csak nem tudom,az apja is miért nem vesz egy lakást,addig ki lehetne adni,míg nem megy oda lakni, mert most ez a gátőrház csak a munkával jár egybe,de ha barátom egyszer ott hagyja, vagy ott kell hagynia,hova mennek? erről majd most akarok vele beszélni...

Ti mit gondoltok erről a helyzetről? Mit tennétek?

Egyébként barátom nem erőlteti ezt az egészet,mondta,hogy megért engem és látja rajtam,hogy nem szeretnék ott lakni, azt beszéltük, hogy majd megoldódik,veszünk ki albérletet, vagy valami. Csak hát ez nem lesz olyan egyszerű. én most megyek egyetemre, szakmám már van ,de továbbtanulok, dolgozni még nem dolgozok, család nem tud anyagilag segíteni, majd idővel viszont szeretnék gyűjtögetni, és remélem, megoldódik ez. Barátom pedig lehet ,megy továbbtanulni vizügyi területen,ha meg tudja oldani.

Kicsit azért megérint ez az egész...

köszi a segítséget!