A barátom tanyán lakik az apjával gátőrházban,szerintem ez nem jó hosszútávon,én nem akarok ott élni. Ti mit tennétek,mit gondoltok erről a helyzetről? bővebben lent
A barátom 23 éves, pincér végzettsége van, de nem szerette a szakmát és úgy alakult,hogy mivel az apukája a vízügynél dolgozik, tudott neki intézni egy melót. Gátőr munkakörbe van, kaptak is egy gátőrházat,full új építésű, szép, nagy ,de akkor sem tartom jó ötletnek ezt. Az apukája városban dolgozik, emberek között, de mondja barátomnak,hogy fú de jó munkája van (mert ő intézte),közben egész nap egyedül van ,kb senkivel nem találkozik, unatkozik, 60km-re lakok tőlük,szóval én azt gondolom,szar helyzetben van... Az apja át sem érzi azt ,amiben ő benne van, ilyen fiatalon gátőrködni,150 ezres fizetésért. Szerintem ez egy nyugdíjasnak való munka,nem neki. Tökre antiszociális emiatt, cigizik,sokszor iszik az apjával, nem tesz jót neki ez a légkör. De ő azt mondja,neki jó ez a munka, mert alig kell valamit csinálni, közben meg kap rendes fizut. Nap közben alszik,ha van ideje, van,mikor egyáltalán nem kell semmit sem csinálnia... Mondtam neki,hogy ez hosszútávon nem lesz jó opció,főleg, hogy én úgysem fogok oda költözni,hiszen mindenhova csak kocsival tudunk menni, ha az meg elromlik,akkor meg gyalogolhatok be a faluba,pl. télen, meg nagy esőben ez nem lenne olyan fain. Egyszerűen meg sem tudnám szokni, és nem bírnám, hogy minden messze van, nem tudok elsétálni a boltba,minden messze van ,egyedül vagyok,stb. Még egy faluban is jobb lenne, ahol latok embereket... Most ,hogy nyár van,többet vagyok náluk, most múlthéten 5napig voltam,de már nagyon vágytam haza,nem tudtam egész nap mit csinálni. Net csak akkor van,ha ő hazajön és megosztja, tv-ben 6 csatorna ,délelőtt csak teleshop megy rajta,még menni se tudok sehová. Szóval tényleg nem tudom,mit gondol az apja,hogy lehet ezt fiatalként szeretni ,megszokni?! De az apja erősködik,hogy ,,hát de olyan jó lenne itt a kis unokáknak majd,van nagy hely,plusz üres szoba,jó lesz gyerekszobának" .Szerintem ez baromság,már mondtam baratomnak ,hogy őszintén, szerinte mennyire jó pszichésen egy gyereknek egy kietlen helyen élni? Nem lenne ott senki,akivel játszon, se játszótér, se semmi. Sőt,még én sem vágyok oda,20 évesen. Egyébként 5 hónapja vagyunk együtt és már most beszéltünk az együttélésről,de már leszögeztem neki,hogy én nem tervezem, bármennyire is szeretem őt. Apukája nagyon makacs, irányítja mindenben, úgy van vele,intézett neki munkát, cserébe mindenben ugráltatja a fiát. És látom, hogy barátom ki van szolgáltatva neki.
Ja,egyébként van anyukája is,csak elváltak és a régi családi házat eladták, az anyukája egy lakást vett ott a városban,ahol éltek, ők meg ketten kimentek a tanyára. Csak nem tudom,az apja is miért nem vesz egy lakást,addig ki lehetne adni,míg nem megy oda lakni, mert most ez a gátőrház csak a munkával jár egybe,de ha barátom egyszer ott hagyja, vagy ott kell hagynia,hova mennek? erről majd most akarok vele beszélni...
Ti mit gondoltok erről a helyzetről? Mit tennétek?
Egyébként barátom nem erőlteti ezt az egészet,mondta,hogy megért engem és látja rajtam,hogy nem szeretnék ott lakni, azt beszéltük, hogy majd megoldódik,veszünk ki albérletet, vagy valami. Csak hát ez nem lesz olyan egyszerű. én most megyek egyetemre, szakmám már van ,de továbbtanulok, dolgozni még nem dolgozok, család nem tud anyagilag segíteni, majd idővel viszont szeretnék gyűjtögetni, és remélem, megoldódik ez. Barátom pedig lehet ,megy továbbtanulni vizügyi területen,ha meg tudja oldani.
Kicsit azért megérint ez az egész...
köszi a segítséget!
De ő azt mondja,neki jó ez a munka, mert alig kell valamit csinálni - tehát egy lusta majommal jöttél össze, akinek igénye sincs megmozdulni. Oké.
A többiről meg inkább semmit nem írok, mert elég nagy a szád, ahhoz képest, hogy képtelen vagy magadat eltartani - pedig szakmád is van ;)
Sziasztok! köszönöm,hogy leírtátok a véleményeteket ,bár nem igazán értem,miért kellett ennyire letámadni minden kommentben😅. Na mindegy,próbálok nem bunkón válaszolni,mindenre kitérve.
Kedves 2-es: Mikor elkezdtem beszélgetni a barátommal,nem ez volt a legfontosabb szempont ,hogy mennyire messze van tőlem,hanem az,hogy végre ő olyan ember,aki törődik velem, bármikor meghallgat, számíthatok rá és szeretjük egymást. Ha te ebben a helyzetben lennél, nem biztos,hogy úgy gondolkodnál,ahogyan azt leírtad. Megoldható volt eddig is,minden héten tudtunk találkozni, vagy én,vagy ő jött kocsival. Nem is erről szólt a kérdésem. Csak azért nem fogok másik fiút keresni ,mert az mondjuk közelebb lenne.
#3:Nincs nagy felhajtás, ezt már párszor beszéltem a barátommal ,egyelőre tényleg nem tudni,mi lesz,viszont sosem volt arrogáns velem, elfogadta,hogy ott lakni nem szeretnék. Valóban nincs közöm hozzá,hogy az apja miért nem vesz lakást, nem is úgy akartam fogalmazni, hogy márpedig vegyen,nem az én dolgom, csak feljött bennem a gondolat,hogy tényleg nem tudhatják sosem,nem-e kell eljönniük onnan,és akkor nem tudnak hova költözni hirtelen. De nem ítélkezem ebben, tényleg nincs közöm hozzá.
Igen, szép a tanya,tényleg ,én is szeretem a természetet, de egy fiatalnak nem ez a normális közeg szerintem. Bár lehet,csak én gondolom így. Ti laknátok ott? Onnan busz se nagyon jár,csak napi 3x, kocsi nélkül az ember meg van lőve.
4#:Igen, mások a céljaink,legalábbis olyan tekintetben, hogy ő nem szeret tanulni,nem is nagyon akar,a vízügyi képzést is a cég intézi,bár lehet,nem is indul. De családot mindketten szeretnénk kb. 5 év múlva, oda vagyunk a gyerekekért. Miért ne szülnék neki? Ha szereti két ember egymást, annyi a lényeg. Mindenkinek vannak rossz szokásai, a piálást meg nem úgy kell elképzelni,hogy alkoholista. Egyébként de,tudna venni házat az apukája,mivel a régit eladták és a pénz felezve lett, barátom anyukája vett lakást,nekik meg már megvolt a gátőrház ingyen ,de igaz végülis,hogy nem az én hatásköröm erről dönteni. Csak arra utaltam ,hogy ezeket a házakat nem örök életre adják,ha el kell jönnie a munkahelyről a barátomnak,mindketten el kell menniük valahova lakni.
5#:Nyilván nem most akarunk albérletbe menni, hanem majd 4 év múlva körülbelül,amikor már én is dolgozom és tudok beleadni a költségekbe. Nem is várom,hogy tartson el a barátom. Nem olyan családból ,ahol mindent alám tettek volna... mi is nehéz dolgokon mentünk keresztül a húgommal.
6#: köszönöm, végre egy kicsit empatikusabb komment.:')
7#:Nem sutyerák a barátom,jó ember, néhány rossz szokással. De majd változnak a dolgok, már most állandóan noszogtatom a cigi miatt,ha rá lesz,úgyis lerakja. Miért lenne úgy velem,hogy egy állandó lyuk vagyok,semmi más? ezt miből szűrted le?Honnan tudod,hogy milyen a kapcsolatunk? Ez nem igaz. Köszönöm,de nem gondolom,hogy ezért szörnyen buta és gyerek lennék,mert leírtam,mi a helyzet és próbáltam tanácsot kérni.
8#:Honnan veszed ,hogy semmit nem tettem le az asztalra? 9 éves koromban az anyám itt hagyott minket a húgommal és azóta is én vezetem a háztartást ,mellette sokszor dolgoztam egész nyáron, segítek nagyszülőknek és apának is. Gyűjtöttem pénzt,letettem a jogsit lassan 4 éve, előtte ,6 éve, csináltam egy nyelvvizsgát, próbálok jó ember lenni,apámnak nehéz volt két gyereket felnevelni egyedül, így amiben lehetett,támogattam. Nem volt kinyalva a seggem,ahogy az bennetek mégis felmerült,nem vagyok elkényeztetve sem. Sok nehéz pillanaton mentünk keresztül és nem gondolom azt, hogy én egy életképtelen senki vagyok, aki csak követelőzni tud. Pontosan tudom ,hogy milyen az, amikor kuporgaja az ember a kis pénzét és napról-napra él. Ha ismernél személyesen, biztos nem azt mondanád,amiket leírtál,de én nem akarok semmit bizonygatni ,lehet, hogy félreértettél. Így igaz,nem orvosira megyek, sem jogira,de ez akkora baromság, mintha attól lenne valaki menő,hogy ezeken a szakokon tanul. Gyógytornásznak készülök,nem "putriegyetemre". Bár, kinek mi.
9#:nem alkoholista,ahogy már leírtam és nem is munkakerülő,de ilyen a melója,a főnök mondta,ha kész van a napi feladattal,lehet heverészni. Nem mondom,hogy ez jó dolog, de így van.
10#:És ezzel mi a probléma? Szerintem ezt átbeszélni nem attól függ,hogy 20 éves vagyok-e,vagy 30,vagy hogy mióta vagyunk együtt. Alapvetően jó tisztázni,hogy valaki akar-e majd velem családot alapítani,vagy nem,mert én nagyon szeretem a gyerekeket,szerencsére a barátom is. Nem most akarunk családot, hanem úgy 5-6 év múlva. De,rám célzott az apukája. Bármennyire is hihetetlen, nagyon szeretnek engem a szülei, és én is őket. Nem turkálok senki pénztárcájában, ezzel kapcsolatban már írtam az előbb.
11#:Nem akarom védeni a barátom, mert úgyis leszòltok,de amúgy nem majom,köszi a nevében is:)
Ja ,mert mintha minden 20 éves eltartaná magát... Igen,elvégeztem egy ápolói szakmát,de nem szeretnék ebben dolgozni több okból kifolyólag,így megyek továbbtanulni. Nem kell ilyen drasztikusan felfogni...
12#: Legalább Te próbáltál nem leminősítően írni. Köszönöm! Nem azt vártam/várom egyébként senkitől, hogy éltessen a véleményem miatt,de kifejthetné mindenki kicsit kevésbé támadóan. Szóval, kedves 12-es, remélem, hogy ez nem fogja befolyásolni azt,hogy együtt maradunk-e a párommal , mindketten azt mondtuk,megoldjuk majd, bármi is legyen.
Kerdezo, ha mindent ilyen kivaloan meg tudsz magyarazni, elhiteted magaddal, hogy ez mukodni fog, akkor mi a kerdes?
Lehet, hogy van jovoje a dolognak, lehet, hogy nincs, erre mast nem lehet mondani, csak azt, hogy majd kiderul.
Azt hittem, ez csak egy legenda, hogy léteznek még normális lányok, akiknek nem számít a pénz...
Neten is mind aranyásó, még az érdekli őket, mivel foglalkozik a pasi, és van e autója meg háza.
Hol a p.csába bujkálnak a normális lányok, hogy sosem lehet őket megtalálni...?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!