A barátom tanyán lakik az apjával gátőrházban,szerintem ez nem jó hosszútávon,én nem akarok ott élni. Ti mit tennétek,mit gondoltok erről a helyzetről? bővebben lent
A barátom 23 éves, pincér végzettsége van, de nem szerette a szakmát és úgy alakult,hogy mivel az apukája a vízügynél dolgozik, tudott neki intézni egy melót. Gátőr munkakörbe van, kaptak is egy gátőrházat,full új építésű, szép, nagy ,de akkor sem tartom jó ötletnek ezt. Az apukája városban dolgozik, emberek között, de mondja barátomnak,hogy fú de jó munkája van (mert ő intézte),közben egész nap egyedül van ,kb senkivel nem találkozik, unatkozik, 60km-re lakok tőlük,szóval én azt gondolom,szar helyzetben van... Az apja át sem érzi azt ,amiben ő benne van, ilyen fiatalon gátőrködni,150 ezres fizetésért. Szerintem ez egy nyugdíjasnak való munka,nem neki. Tökre antiszociális emiatt, cigizik,sokszor iszik az apjával, nem tesz jót neki ez a légkör. De ő azt mondja,neki jó ez a munka, mert alig kell valamit csinálni, közben meg kap rendes fizut. Nap közben alszik,ha van ideje, van,mikor egyáltalán nem kell semmit sem csinálnia... Mondtam neki,hogy ez hosszútávon nem lesz jó opció,főleg, hogy én úgysem fogok oda költözni,hiszen mindenhova csak kocsival tudunk menni, ha az meg elromlik,akkor meg gyalogolhatok be a faluba,pl. télen, meg nagy esőben ez nem lenne olyan fain. Egyszerűen meg sem tudnám szokni, és nem bírnám, hogy minden messze van, nem tudok elsétálni a boltba,minden messze van ,egyedül vagyok,stb. Még egy faluban is jobb lenne, ahol latok embereket... Most ,hogy nyár van,többet vagyok náluk, most múlthéten 5napig voltam,de már nagyon vágytam haza,nem tudtam egész nap mit csinálni. Net csak akkor van,ha ő hazajön és megosztja, tv-ben 6 csatorna ,délelőtt csak teleshop megy rajta,még menni se tudok sehová. Szóval tényleg nem tudom,mit gondol az apja,hogy lehet ezt fiatalként szeretni ,megszokni?! De az apja erősködik,hogy ,,hát de olyan jó lenne itt a kis unokáknak majd,van nagy hely,plusz üres szoba,jó lesz gyerekszobának" .Szerintem ez baromság,már mondtam baratomnak ,hogy őszintén, szerinte mennyire jó pszichésen egy gyereknek egy kietlen helyen élni? Nem lenne ott senki,akivel játszon, se játszótér, se semmi. Sőt,még én sem vágyok oda,20 évesen. Egyébként 5 hónapja vagyunk együtt és már most beszéltünk az együttélésről,de már leszögeztem neki,hogy én nem tervezem, bármennyire is szeretem őt. Apukája nagyon makacs, irányítja mindenben, úgy van vele,intézett neki munkát, cserébe mindenben ugráltatja a fiát. És látom, hogy barátom ki van szolgáltatva neki.
Ja,egyébként van anyukája is,csak elváltak és a régi családi házat eladták, az anyukája egy lakást vett ott a városban,ahol éltek, ők meg ketten kimentek a tanyára. Csak nem tudom,az apja is miért nem vesz egy lakást,addig ki lehetne adni,míg nem megy oda lakni, mert most ez a gátőrház csak a munkával jár egybe,de ha barátom egyszer ott hagyja, vagy ott kell hagynia,hova mennek? erről majd most akarok vele beszélni...
Ti mit gondoltok erről a helyzetről? Mit tennétek?
Egyébként barátom nem erőlteti ezt az egészet,mondta,hogy megért engem és látja rajtam,hogy nem szeretnék ott lakni, azt beszéltük, hogy majd megoldódik,veszünk ki albérletet, vagy valami. Csak hát ez nem lesz olyan egyszerű. én most megyek egyetemre, szakmám már van ,de továbbtanulok, dolgozni még nem dolgozok, család nem tud anyagilag segíteni, majd idővel viszont szeretnék gyűjtögetni, és remélem, megoldódik ez. Barátom pedig lehet ,megy továbbtanulni vizügyi területen,ha meg tudja oldani.
Kicsit azért megérint ez az egész...
köszi a segítséget!
Az nem zavarna, hogy a világ végén lakom, főleg ha még fizetnek is érte. (Pedig nem vagyok nyugdíjas.) De hogy a párom apja is ott él velünk, ráadásul rosszba viszi a párom, azt nem vállalnám.
A pénzügyeiket és döntéseiket nem a te feladatod kétségbe vonni, de ha nulla ambíciója van a srácnak és nem tud az alkoholista apja hatása alól kikerülni, akkor ne húzd az időd. :/
Szia!
Én azt mondom, hogy majd idővel úgyis kibontakozik, mi lesz. 5 hónap tényleg kevés még ahhoz, hogy kiismerjétek egymást és a távolság nem fog ezen segíteni.
Én sem költöznék egyébként olyan helyre, ahonnan nem megy busz, messzi van minden város, mert ha mentő kell hirtelen várhatsz órákat is akár. Gyereknek is kell a társaság stb. De ilyen fiatalon nem érdemes még ezen tanakodni.
Lehet megunja a srác pár hónap múlva és keres majd más melót. Lehet évek múlva is ott akar tengődni. Nincs véletlenül lelki problémája (depresszió?)?
Arra ügyelj, hogy ha mindig csak igérget, de nem történik semmi(nem látod rajta, hogy tényleg tanulni szeretne tovább, tényleg váltani melót, tényleg költözne, tényleg leszokik a cigiről, nem gyűjti a pénzt a jövőre) - akkor nem érdemes időt szánni a kapcsolatra. De ezt majd látni fogod, csak magadat ne csapd be ("majd megváltozik, majd jó lesz" mondatokkal) - mert az csak ördögi kör lesz.
24es írta a legnormálisabb választ eddig. Ha úgy érzed szerelmes vagy, akkor ne szakíts. De! ha egyetemre mész akkor előbb utóbb a fiúnak észre kéne vennie magát, mert rengeteg embert megismersz majd, sokat kell tanulnod, nem fogsz ráérni utazgatni, buliba jársz majd talán. És igen, alkalmazkodnia kell, és neki kell felutazni hozzád, vagy te buksz meg év végén, mert nem fogsz ráérni órákat utazni meg vissza, hiszen a gyógytornász szak nagyon nehéz.
Az idő eldönti, hogy hogy alakul, meg persze az is, hogy mennyi erő van ebben a fiúban. Neki kell döntenie, hogy az apjával akár majd élni élete végéig egyedül (vagy egy olyan nővel, akinek ez jó, bár ilyen sem sok van szerintem) vagy kezd magával valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!