Miért az lett a normális, hogy felnőttként menekülünk a szüleinktől?

Az a baj, hogy ezzel a röghöz kötött gondolkodással a többség magát hozza hátrányos helyzetbe.

Vannak barátaink, akik egyetem után odaköltöztek falura, csak mert ott vannak a szülők. Azóta utálják: csak olyan munkát találtak, ami az ő képzettségüket nem igényelné, nem találnak barátokat, nincs szórakozási lehetőségük stb. De a világért nem költöznének el, mert ott vannak a szülők.

Mi kiköltöztünk külföldre. Ránk meg irigykednek. Pedig a lehetőség nekik is adott volt.

Figyelj, kérdező, leírom a lényeget, mert itt sokan csak vegletekben gondolkodnak.

Akiknek normális, szerető, támogató (nem tökéletes, de azért jó) szülei voltak, azok felnőttként is szívesen töltenek velük időt, szívesen vannak velük, ezért ha tehetik, nem is költöznek messze.

De a családok jelentős része nem ilyen, mármint nem azt mondom, hogy a szülők nem szeretik a gyerekeiket, de nem tudnak jó szülőként funkcionálni. Mert rajtuk vezetik le a stresszt, kontrollmániásak, mindenbe beleszólnak, negatívan reagálnak mindenre, nem lehet velük bizalmasan megbeszélni a dolgokat, mert nem nyitottak arra, hogy a gyereknek az övektől eltérő véleménye is lehet, stb.

És ebből lesz az, hogy van egy kis %, aki valóban szereti a szüleit, szeret velük lenni, megosztani velük az élete apróságait, meg van a többség, aki ha nem is utálja a szüleit, de azért nincs vele olyan szerető, szoros kapcsolata, hogy fontosnak érezze közel lenni. Ha meg mindenbe beleszólós, kontrollalni akaró szülei vannak, akkor igen, inkább menekülnek, mert a kapcsolatot meg nem merik megszakítani a társadalmi nyomás miatt.

De ez, aki kifejezetten menekül és azért költözik el, a kisebbség. A többség, mint írták, a munka miatt költözik el.

Én azt mondom, olyan szülőnek kell lenni, akivel szívesen van együtt a gyereker, de ezt nem a gyerek 20 éves korában kell elkezdeni. Én pl.nem tartom anyámmal a kapcsolatot, bár eszembe nem jutna emiatt elköltözni a szülővárosomból, letiltottam/kitiltottam mindenhonnan, aztán kész. Az anyosomat viszont nagyon szeretem, amolyan anyám helyett anyám, vele szívesen találkozunk én is meg a férjem is hétvegetne egy ebédre. Nen teher, jókat beszélgetünk, unokázik, stb. De hozzá ragaazkodnak is a gyerekei, mert normális, nem beleszólos, támogató szülö.

Aki meg ilyet ír, hogy neki eleg havi-kéthavi egy alkalom a szüleiből, az hidd el, csak magának nem ismeri be, hogy annyira nem szereti őket igazából.

Én is szeretem őket, de páróra után már kva fárasztóak, ez tény.

Nekem nincs szükségem arra, hogy minden hétvégén az pletykát hallgassam, vagy hogy a szomszédasszony mit csinált...

Eleve, felnőtt ember vagyok, nem a szüleimmel akarom tölteni a hétvégéim egyrészét, hanem túrázni, kirándulni, a hobimmal foglalkozni, stb. Sok értelmesebb dolgot fel tudnék sorolni, mint azt, hogy otthon ülök a nappaliban anyáméknál és meghallgatom, hogy Jóska bá épp mit ültetett, vagy Veráék lehet elválnak.

Pedig szeretem őket, de erre nincs szükségem, bocs, pláne nem kéthetente.

"Eleve, felnőtt ember vagyok, nem a szüleimmel akarom tölteni a hétvégéim egyrészét, hanem túrázni, kirándulni, a hobimmal foglalkozni, stb"

Ez amúgy egy rossz példa. Azért, mert felnőtt ember vagy, akarhatod a szüleiddel tölteni a hétvégét, túrázhatsz, kirándulhatsz velük is, lehetnek közöa hobbitok, igen, akár virágot is ültethettek együtt, miért ne?

Csak nem teszed, mert nem nyújtanak neked semmi olyat, amiért velük akarnál lenni. Nem is igazán szereted őket, csak magadnak se akarod elismerni, hogy anyám-apám unalmas és idegesítő nekem. Mármint, mit szeretsz olyan embereken, akikkel semmit nem tudsz csinálni együtt, meg semmit nem tudtok beszélni a helyi pletykán kivül? Meg tudod mondani?

Mi is olyan pár vagyunk akiknek a szülei más más városban élnek.

Hogy miért jó? Jóban vagyunk anyóssal, hála a távolságnak, de ha a szomszédban lakna valószínűleg nem így lenne. Hogy miért? Mert ő az a tipikus megmondo ember. Tudod ő nem javasol valamit, nem tanácsot ad, hanem ezt így kell csinálni mert ő tudja és kész.

Na havonta egyszer még el lehet viselni ezt az okoskodast, de napi szinten már az ember idegeire menne.

Apám ugyanez.