Az Y generáció (millenials) hogyan fogja megoldani az idősgondozást?

"#57 Nem gondolom, hogy nekem kéne időt töltenem azzal, hogy számodra összegyűjtsem a tudományos forrásokat. Ha annyira érdekel, akkor szánj rá időt. Ott a Google és a Scholar. Te kezdted a vádaskodást, neked is kell befejezned."

Már bocsánat, én kezdtem? Ez kb. a harmadik olyan kommented, amiben kijelented, hogy márpedig TÉNY, hogy az xy generáció így meg úgy viselkedik. Akkor a bizonyítás terhe nálad van, de akkor mint kiderült TE KONKRÉTAN MÉG EGY GOOGLE KERESÉST SEM ERESZTETTÉL MEG? Ez neked a TÉNY? :D Istenem, de komolyan....

60. Nem 48 a szoba. Nem kell annyi, ma egy maganintezmenyben 6 millió körül van egy szoba. A maradék el lesz osztva a havi ellátásra, ha a nyugdíj nem fedezi teljesen. 48 millióból el lehet lenni sokáig. Egy 20 milliós ház elég pár évig, ennyiből suerintem akkor érdemes ha már konkrét apolásra szorul az idős ember, a család nem tudja/nem akarja ápolni. Sajnos sokan ekkor se veszik szamitasba az otthont. Pedig onnantól kezdve már nem él +15 evet az ember.

Suerintem ha draga a ház akkor jobban megeri nem beszamitani hanem eladni először a házat, és minden hónapban vonni a számláról, ha meghalsz akkor a család megkapja a maradékot.

"Ma konkrétan, aki nem örököl soha semmit a családjától, az soha nem fog lakáshoz se jutni"

Sokan örökölnek. Nem feltétlenül egész házat, hanem mondjuk felét, negyedét. Ha nem is azonnal mert mondjuk lakik benne valaki, idővel el lehet adni. Rajtuk áll mit csinálnak a penzzel. El is lehet szórni, de be is lehet fektetni.

Sokan dolgoznak külföldön. Az ottani fizetésből vesznek lakást.

Végül vannak a jól keresők, ők oregkorukra biztos ki tudnak fizetni egy lakást ha akarnak. Nem mindenki 300-bol él egy hónapban.

Az államnak sehol sem éri meg az idősekkel foglalkozni mert már nem fizetnek adót. Biztosítanak pedig ott van a magannyugdijpenztar, ami kiegészíti a nyugdíjat. Olyan szervezetet ne várj aki kezenfog oregkorodban és gondoskodik rólad mindenben. Ez a te es a családod feladata. Csak én azt látom hogy a család vagy maga az erintett öreg, nem tartják egyáltalán lehetőségnek az otthont, mert úristen mekkora szégyen, nem latjak be hogy itt az ideje a valtozasra. Vagy a család félti az oroksegét ezért nem segít az idős embernek tájékozódni, korbenezni a lehetőségeket, hogy egyáltalán lássa hogy milyen.

"Konkrétan meghatározható, hogy melyik generáció milyen tulajdonságok vonatkoznak. Látszódik, hogy még egy alapvető Wiki oldalt sem olvastál el"

Az a baj, hogy láthatólag te sem olvastál erről a világon semmit. A generációs marketinget eredetileg az USA-ra találták ki és nagyon nem olyan összetettségű mint amilyennek te fejben képzeled. Ebből olyan hosszútávú következtetéseket nem lehet levonni, hogy mondjuk Magyarországon az alsó középosztálybeli kisvárosi fiatalok általánosságban az ország nyugati felén hogy viszonyulnak a szüleikhez. Mert kb. erre a részletességre lenne szükség, nem pedig arra, hogy valaki a 90-es években kitalált egy marketinges targetálási rendszert, amit azóta fűvel fával összehoznak ahhoz felületesen sem értő emberek. Nemhogy a világon, de még Magyarországon sincsenek kőbevésett, jól elkülöníthető generációs határvonalak, amik alapján olyan következtetéseket vonhatnál le, hogy az Xy generációsok semmibe veszik a szüleiket, bezzeg az Yx nem. :) De még mindig várom a linkjeidet, amivel a saját állításaidat alá tudod támasztani. Bár tudom, hogy hiába :D

Semmi marketing nincs benne. Pszichológiai jellemzésről van szó. Egyszerű tudományos megfigyelés, hogy a Z generációtól felfelé egyre távolodik a kapcsolat a gyerek és a szülő között.

A másik dolog pedig maga a társadalmi berendezkedés, ami közrejátszik az ápolási kérdésben. De ezt is említettem már és csak érteni kellene, de akkor leírom másképpen.

Mint írtam a magyar társadalomban az úgymond családcentrikus berendezkedés egy szovjetkori maradvány. Annak idején nem voltak olyan lehetőségek az egészségügyben, mint most, ezért az időseket jellemzően a gyerekeik ápolták otthon. Ez a gyerekek tudatába beépült, így ők is így gondolkodtak az időskorukról. De ott van például az is, ami az átlag magyarra igazán jellemző, hogy szimplán nem élnek egészségesen és időskorukra lerokkannak. Míg pl. egy német nyugdíjas, aki világ életében egészséges életmódra törekedve élt és még idős korában is gyalogtúrázik napi szinten, az szimplán nincsen olyan szintű ápolásra, hogy ott kelljen mellette ülni egész nap, mert egyszerűen olyan az egészsége, hogy nincsen rá szüksége. Pénze is van annyi, hogy meg tudja fizetni az ápolási szolgáltatást. Így a németeknél fel sem merül ez a "gyerek ápol" kérdéskör, mert a társadalomban ez nincsen benne tudati szinten. Hamarabb meghalnak jó egészségben, minthogy arra a szintre jussanak.

Na most nálunk a Z generáció jutott el arra a szintre, hogy náluk a külföldi életmód kvázi már "standard"-nak számít és ehhez a környezetüket is igyekeznek alakítani. Akkor most vesd össze azzal amit fentebb és korábban írtam: Tudjuk, hogy távolodik a kapcsolat a szülő és a gyerek között. Tudjuk, hogy a Z generációtól felfele egyre inkább elvárás a nyugati életszínvonal és életmód. Mi következik ebből?

61: Te vagy, aki meg akar tudni valamit, akkor neked is kell utánajárnod.

Senki nem azért él, hogy a te igényeidet kiszolgálja, ingyen dolgozzon neked, stb.

64: Igazad van, de én már sokszor szembesültem azzal, hogy az ingatlan az szent a család szemében, és nem úgy tekintenek rá, mint a szüleik vagyonára, ami az ő komfortjukat kell szolgálja, és ha az ő komfortjuk azt követeli meg, akkor be kell váltani ellátásra.

Azt akarják, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Ennek égisze alatt pedig hajlandók tönkretenni magukat és a többi családtagot is.

Valamiféle illúzió nem engedi el őket, miszerint a szüleik most is cselekvőképesek fizikailag és mentálisan is (nem azok!), vagy még lesznek (sokszor nem kapnak még egy fia diagnózist sem, ami segíthetne beben, mi sem kaptunk!!!), és ők (a szülők) nem akarják/nák eladni a lakást.

Itt egy gyors szerepcserére van szükség, gyerekből kell szülővé válnod akár percek alatt (helyzete válogatja), és cselekedni, intézkedni, veszteséget minimalizálni.

És MINDEN ESETBEN azoknak a dolgoknak az ELLENÉBEN, amik eddig érvényben voltak a családban.

62: Milyen kellemes is az a beszélgetés, ahol amikor bemutatkozol, rögtön az a következő elvárt lépés, hogy bizonyítsd, hogy ez a neved.

Vagy amikor elmondod, hogy 100 Ft volt a répa a csarnokban, azt is dokumentumokkal kell alátámasztanod.

Én úgy gondolom, az elvárásaidban van egy súlyos mentális zavar.

Erős jóindulattal is úgy fogalmaznék, hogy túl nagy elvárásod van másokkal szemben.

És én vállalom, hogy sem én, sem mások nem tudnak/akarnak ennek megfelelni.

Lehet tovább magadban pattogni emiatt, de én azt javaslom, inkább gyógyítsd meg, mert nem egészséges, hogy valaki amitt ennyire vergődik, hogy mások nem felelnek meg neki. Ezt maximum egy legyintéssel fel kéne tudnod dolgozni.

De pl. nekem soha nem is volt ilyen elvárásom.... Eszembe nem jutott.