Az Y generáció (millenials) hogyan fogja megoldani az idősgondozást?

37, azt azért tudni kell, hogy a kórházból erőszakkal senkit nem "adhatnak ki" rokonnak, szóval ha a 84 éves anyád azt mondta volna, nem tudja vállalni a testvére befogadását, nem tette volna le a mentő a háza küszöbére, hogy márpedig itt van, ha nem viszed be, marad az utcan.

Hidd el, megoldották volna, erre vannak a szociális elfekvők, vsak a kórházban szeretik úgy előadni, hogy nekdd nincs választásod, a többség meg nem mer nemet mondani akkor sem, ha nekk megy gallyra az élete emiatt.

Őszintén nem értem, miért NEKEM kellene megoldani az idősgondozást. Nem vagyok képzett ápoló, ellenben dolgozó nő, időm sem lenne napi 4-5 órában apámat ápolni, meg eszem ágában nincs.

Van saját családom, akikről gondoskodni kell.

Apámnak meg bőven elég a nyugdíja - mert jól keresett egész életében -, hogy otthont fizessünk belőle, amikor már nem bírja ellátni magát.

Eleve nem is értem, mi ez az "elvárás" a fiatalok felé, "majd ha megöregszem, te ápolsz". Öhm, NEM, van életem, munkám, nem fogom feladni 3-5-15 évre (mert simán lehet olyan beteg, hogy amúgy 10 éven át él, csak éppen gondozásra szorul).

41

Úgy volt, hogy maga a kórház (ahol 4 hétig az életét mentették), áttette a mi tudtunkkal egy - a kórházhoz tartozó ápolási osztályra. Másik épület, sőt másik városrész, de a kórházhoz tartozott. Ott lehetett 6 hónapig.

És onnan kellett (volna) 6 hónap után elvitetnünk. Az már nem ápolási osztály, hanem ápolási otthon lett volna, kettő is volt kisvárosunkban, de mindkettő lebegtette, 84 éves anyám már majd össze nem roppant. (Aztán szegény nagynéni mintha érezte volna, a kórház ápolási osztályán utolsó nap lecsukta a szemét örökre.)

De értem, mit mondasz egyébként, hogy erőszakkal nem tukmálhatják rá egy fiatalra sem, nem hogy egy magát épphogy ellátni képes 84 évesre.

Nálunk úgy lesz (megbeszéltük a testvéremmel, ő 20 éve külföldön él, én itt Magyarországon), anyu tőlem 150 kilométerre lakik, szóval úgy lesz, hogy anyu lakása rámegy (48 milliót ér most), remélhetőleg elég lesz beugrónak egy normálisabb otthonba. A nyugdíja pedig egész jó, abból fizethető a havi díj. Ha kell, kipótoljuk testvéremmel, de nem hiszem, hogy kelleni fog.

Ez az ára, de akkor élhetjük az életünket tovább a húgommal, mindkettőnk a kis családjával.

"#36 És én hol írtam ilyet, hogy utálom a Z+ generációkat?"

<->

"Ez a hozzáállás pont hogy nem az Y generációra jellemző, hanem az utánuk következőkre."

"A szülők kihasználása, semmibe nézése az tipikusan a Z generációnál kezdődött"

Biiiiztosan nem tudsz említeni akár agg korú embereket az ismerősi körödből, akik pofátlanul kihasználták a szüleiket? Mert én tömegesen is. A Z generációsok nem tudom mit fognak csinálni, de NEKIK ERRE MÉG NEM VOLT IDEJÜK!

"(Aztán szegény nagynéni mintha érezte volna, a kórház ápolási osztályán utolsó nap lecsukta a szemét örökre.)"

Nekem már az első kommentednél is felugrott a szemöldököm, amikor ezt említetted. Biztos, hogy teljesen magától csukta le a szemét? Nem akarok én szemét lenni, de nekem kb. meggyőződésem hogy a sok munkával járó időseket szimplán kiéheztetik és kiszárítják, aztán pár hét alatt meghalnak.

Nagymamám is kórházban hetekig kb. nem evett, mert mi nem mehettünk be hozzá (Covid lezárások voltak), ők meg nem etették. Egy felülni képtelen, tüdőgyulladásos, fejben nem teljesen tiszta öregasszony mellé odatették az ebédet meg a reggelit, aztán pár óra múlva elvitték, mert nem nyúlt hozzá. Könyörgöm már... Amikor visszajött a kórházból azt hittük, hogy meghalni küldték haza, annyira rossz bőrben volt.

Pont ezt beszéltük férjemmel tegnap. Mi még harmincasok vagyunk, messze a nyugdíj (ha lesz egyáltalán). Épp azt beszéltük, hogy mire uda jutunk, hogy mi leszünk nyugdíjas korúak és ha így halad minden, mint most, akkor a válasz: senki. Mert aki akar majd dolgozni, az kimegy külföldre, hogy pénzt is kapjon érte. Aki meg marad, az anyuka nyakán élő semmittevő lesz, mert nehogy már Ő dolgozzon, havi x százezerért? Minimum egy ház ára minden hónapban! Azalatt ő biztos nem megy el dolgozni.

A mostani 30-40-es korosztálynak sem jobb. Közeleg az idő, mikor a szülő is lerobban (mert ahogy nézem, egyre hamarabb robbannak le az emberek) és ha szerencsés, még a nagyszülők is élnek. Éslehet egyszerre gondozni a szülőt és a nagyszülőt is, ha van saját gyerek, akkor még vele is foglalkozni, dolgozni, és előteremteni annyit, amiből kipótolja a szülők és a nagyszülők nyugdíját, ellátja magát és a gyerekét, és ne adj! még tesz is félre, hogy a gyereket valami kis minimummal el tudja indítani, esetleg még a saját nyugdíját is kipótolja majd a megtakarításból. A mostani bérek mellett. Biztos sikerülni fog...

Nekem sajnos már csak két nagyszülőm él, a nyugdíjuk lópukk. Már látom a szüleimen, hogy ők se úgy bírják magukat, pedig még fiatalok, 55 évesek. Igyekszem segíteni nekik, ahol tudok, illetve anyósoméknak is próbálunk segíteni. Ha nem is anyagilag, mert azt nem tudjuk megtenni, de fizikailag segítünk, ahol tudunk, illetve nagyszüleimnek is. Gyermek még nincs, de ha lesz, de tudom, mikor tudok majd rá időt szakítani, hogy vele is foglalkozzak.

#47 Ja, hogy számodra a tények megemlítése az rögtön utálatot fejez ki? Hát barátom, ez egyéni szociális problémád. Nekem nincsen utálatom senki iránt, pláne nem elméleti besorolások iránt. Én nem fogom elkendőzni azt amit látok, pláne ha a tudomány is így látja.

> "Biiiiztosan nem tudsz említeni akár agg korú embereket az ismerősi körödből, akik pofátlanul kihasználták a szüleiket? Mert én tömegesen is."

Tömegesen nem. Direkt leírtam, hogy én nem egyénekről beszélek, hanem társadalmi rétegről. Márpedig az Y generációs társadalomra nem a kihasználás és a szülők semmibe nézése a jellemző. Ez a Z generációnál kezdődő problémakör és ezt nem én mondom, mert a pszichológusok is így látják. Mégegyszer elmondom, hogy megértsd: NEM egyénekről beszélünk most!

> "A Z generációsok nem tudom mit fognak csinálni, de NEKIK ERRE MÉG NEM VOLT IDEJÜK!"

27 évesek a legidősebb Z generációsak. Kialakult személyiségük van már. De már a gyerekkorukat tanulmányozva is látható, hogy mennyire máshogyan állnak hozzá a szülőkhöz. Ezek a tények.