Régen miért tudtak jobban együtt élni generációk, mint ma?

Dehogy voltak boldogok. Olvasgass egy kis szépirodalmat, azok realisztikusan leírják koruk társadalmait, már 500 meg 1000 ége is ment az utálkozás, intrika a családokob belül.

Csak akkoriban teljesen más volt a gaz

6-os vagyok, véletlenül elküldtem.

Szóval, tök más volt a gazdasági helyzet, a kultúra, a lehetőségek.

Az emberek rövidebb ideig éltek, fiatalabban házasodtak és nem volt úgy saját fizetésük, tulajdonuk, mint most, nem tudtak hova házasodni és gyereket vállalni, csak a szülőkhöz sokadiknak és a szülők sem mekengtek azon, mint most, hogy ők nem fognak idegent kerülgetni a házukban, oda senki ne költözzön, befogadták a házastársat (jellemzően a feleséget), mert ez volt a szokás és mindenki sokkal jobban adott mások véleményére, mint most.

De ettől függetlenül utálta egymást a többség.

Annyira nem lehettek boldogok, nagyanyám (1918-ban született) mesélt dolgokat. A nagyapja simán összerugdosta, mert valami baleset miatt nem tudott gyerekként a búcsúból hazaérni. Nem érdekelte, hogy miért, csak nem ért haza, nekiesett.

Viszont tudták az emberek, hogy csak egymásra számíthatnak, és csak közös erövel boldogulnak.

Manapság meg szándékosan hergelik a generációkat egymás ellen.

A szülöknek mindent meg kell engedniük, akik ebben partnerek is. A takonyorrok innentöl nem ismernek határokat, és nem ritka, hogy a 10 éves szaros visszaugat a 40+-os felnöttnek.

Régen nemhogy akkor nem voltak boldogok az emberek, ha több generáció élt együtt, de még a házastársak is ritkán szerették egymást, vagy a szülők a gyerekekek.

Egy kis olvasmány: Morvay Judit - Asszonyok ​a nagycsaládban

De ha gondolod, itt van pár idézet: [link]