A több generációs együtt lakás valóban megnöveli az élettartamot és egészségesebbek leszünk, ha jó viszonyban élünk együtt a generációval?

Kétségtelen tény, hogy a harmonikus, kiegyensúlyozott életvitelű emberek tovább élnek, mint a gyűlölködők, vagy a stresszesek.

Az is igaz, hogy az olasz rokonságom mind 90 felett halt meg, a gyerekeik is 70 felettiek, egész életükben együtt laktak családostól és így érezték jól magukat. (Persze nem 50m2-es panelekben)

A magyar rokonom, őszintén, tiszta szívből, krokodilkönnyekkel megsiratta a 94 éves anyósát, amikor az meghalt.

Más ott a szemlélet, a hitélet, mások a körülmények.

Még az agglegény is lakik együtt valakikkel - ha mással nem, akkor a megözvegyült sógornő családjával - a magány szinte ismeretlen fogalom.

Ott nincs GYES vagy GYED, a nő megy vissza dolgozni 2 hét után, a gyerekek meg maradnak a nagyszülőkre. Az bölcsik, ovik privátok és húzósan fizetősek (ha van egyáltalán)

így alap, hogy a családok összefognak.

Azokban a kultúrákban, ahol több generáció él együtt, kőkemény hierarchia van. A családfő a nagymami, vagy a nagypapi, és ő dönt arról, hogy az unoka hova menjen iskolába, és hogy milyen szőnyeg legyen a nappaliban.

Boldogan, szeretetben? Nem mondanám. Egy részről könnyebb az élet, a mindennapi gondok jobban megoldhatók - gyerekfelügyelet, idősgondozás - másfelől a fiatalabb korosztály sokszor vállalhatatlan kompromisszumokra kényszerül. Nincs döntési lehetősége felnőtt korban sem. Sosem válik le a szülőről, csak amikor az meghal, és átveszi a helyét. Szerintem nem egészséges.

Mifelénk is így volt, nincs száz éve, hogy változott ez.

Hogy az egyéni egészségi állapotot befolyásolja, hogy tulajdonképpen nem kell felelősséget vállalnod a családért, mert az öregek döntenek? Lehet. Kevesebb a stressz? Lehet.

De én nem szeretnék így élni.

#4

" A családfő a nagymami, vagy a nagypapi, és ő dönt arról, hogy az unoka hova menjen iskolába, és hogy milyen szőnyeg legyen a nappaliban."

Ha ismernéd a mediterrán életet, akkor nem írnád ezt a butaságot, mert ez nem igaz!

Egymás alatt-fölött-mellett laknak, egy udvarban, egy helyrajzi számon, de külön lakásokban és szó nincs róla, hogy az egész dinasztia sorsáról a nagyszülők döntenek, a továbbtanulást és s szőnyeget is beleértve.

Nálad rekedt meg az idő 100 évet, ráadásul még terjeszted is!

Nem attól lesz mama pici fia, hogy tartja a kapcsolatot az anyjával (de gondolom, jó félremagyarázni), hanem arra, hogy kvázi gyerek marad, mert az anyja csinál meg helyette mindent.

Nekem az ilyenek nem felnőttek. Ismerősöknél is van, esküvőre készül a párocska, de még csak egymásnál alszanak, mert mindkettőt betakarja még este anyuci. Nem élnek életvitelszerűen együtt, nem fizetnek rezsit, felváltva főznek rájuk az anyukák. Így beleragadnak a gyerekszerepbe, és akkor koppannak majd, ha a szülők meghalnak vagy lebetegednek.

Az enyémet biztos nem. Az anyám igazi vérszívó. Ő az energiámból táplálkozna én meg tönkremennék. Tuti túlélne.

Anyós dettó a férjemmel.

Így a hosszú élet csak külön szavatolt.

Nem.

Ez a legtöbb helyen kényszer.

Én azt vallom,hogy az a normális,ha minden család külön éli az életét.

Egy lakásban élni kifejezetten káros.

Teljesen más az életvitele különböző generációknak.

Sőt,ha engem kérdezel én a nagycsaládot sem tartom normálisnak.

Nem jut figyelem a gyerekekre.És nem egészséges,hogy nincs külön szobája minden embernek,vagy az,hogy rengeteg embernek kell megosztoznia a fürdőszobán.

" Több a munkamegosztás"

Ezzel csak az a baj,hogy ahol több ember van,ott több a munka is.Lehetetlen rendet tartani.

Mindenkinek mások az igényei.