Régen miért tudtak jobban együtt élni generációk, mint ma?

Mese!

Tobb generacionak sohasem volt egeszseges eggyutt elni.

"30 fölötti gyerekek mamahoteleznek nagy büszkén és elégedettek."

Mi az, hogy "mamahoteleznek"?!

Régen tök természetes volt, hogy a családtagok együtt élnek - életkortól függetlenül. Ma meg szégyen és ez a szomorú!!!

Nincs olyan, hogy "mamahotel", ezt valami olyan magányos gyökér találhatta ki, mint aki itt privát üzenetben zaklatja a normális felhasználókat.

Nem véletlen, hogy valszeg az ilyen képtelen bárkivel is az együttélésre, mivel saját magával sincs békében és inkább nyomorog egy albérletben mindenkit utálva, de azért a kaját otthonról hordja, a szennyest meg hazaviszi a napi hapsijaival együtt a fene nagy felnőttségében csakhogy elmondhassa magáról, hogy ő egy büszke szingli.. :XD

"Régen miért tudtak jobban együtt élni generációk, mint ma?"

Mert régen nem voltak ennyire degeneráltak az emberek, mint ma.

Tisztelet a kevés kivételnek!

Az együttélés kompromisszumokkal jár és egymás tisztelete nélkül nem működik.

Na, ma a legtöbb embernél mindkettő hiányzik.

Nem akar senkihez alkalmazkodni, nem érti meg a másikat, nem tartják egymást tiszteletben. Ezek nélkül pedig semmiféle együttélés nem tartható - nem véletlen, hogy a család, mint a közösség alapja a legtöbb helyen szét van hullva. Ebből következik a társadalom hanyatlása is.

Elég csak kinyitni egy facebookot és elolvasni a kommenteket, hogyan esnek egymásnak az emberek, még ismeretlenül is.

Szomorú! :(

Rohadtul nem voltak boldogok, csak beletörődtek a hierarchiába, mert nem volt más választásuk. Régen sem tartották tiszteletben a másikat.

Idézem apám szavait: Amíg az én házamban laksz, addig kuss a neved.

Ezt megkaptam kiskorú, általános iskolás gyerekként és középiskolásként is, aztán 18 évesen elhúztam otthonról. 35 éves vagyok.

Apámék 30 évesen költöztek külön a kalákában felépített házukba, de még évtizedek után is feljött néha a korábbi együttélés ellentéte és az ottani sérelmek.

Utoljára nagyszüleim meséltek ilyet, hogy sok testvérükkel aludtak egy ágyban meg egy pár cipőjük volt hatuknak, de ez még valamikor a háború után volt és felnőttként ők is házat építettek.

Szóval az a régen k régen lehetett...

90-es években születtem, de az én apámnál még így is megvolt ez a "gazda" hozzáállás amit előttem idéztek.

Ő a "ház ura" az "uralkodó". Igaz, hogy az életben egy nagy nulla volt, aki semmire nem vitte, de legalább a családjában ő lehetett az "úr".

Folyamatosan megkaptam GYEREKKÉNT, hogy köszönjem meg, hogy egyáltalán ott lakhatom és nem zár ki a disznóólba.