Régen miért tudtak jobban együtt élni generációk, mint ma?

71, lassan minden kérdésnél van egy két agymenéses válaszoló sajnos.

Régen sem volt mindenki boldog, ahogy most sem mindenki boldogtalan..van ilyen is olyan is. Csak régen kevesebb volt a mozgástér, nem volt lehetőség , meg nem volt szokás külön menni. Túl szentimentálisan sem szabad nézni a múltat, bizonyos szempontból lehet jobb volt, de mamáméknak pl az utcáról kellett hurcolni a vizet. Na most képzelj el egy mosást..Együtt lakott a család, oke, de egy 3 szobás házban. Régen sem volt palotája mindenkinek. Güriztek aztán elvették az állatokat, lovaikat stb...lehet aki tehetősebb volt jobban élvezte..nem tudom. Ja és nyilván akkor is nehéz volt ennyi embernek egymásgoz alkalmazkodni. Alap volt hogy a fiataloknak kellett, főleg a menynek..dolgozni persze kellett, nem is keveset. Nagyszüleimnél ez volt. Nagyanyám halálaig nem jött ki jól az anyjával. Tűz és víz voltak, soha semmiben nem egyeztek..na nekik nem lett volna szabad együtt élni.

Én személy szerint nem tudnék sem anyámmal sem anyósékkal élni. Pedig anyóssal lehet könnyebb is lenne, de engem zavar pl hogy 35 éves koromba olyan alap tanacsokat akar adni amit kb 20 eveswn tudsz. Pl verzett a gyerek orra, kimostam a ruhából erre elkezdi hogy elöször hideg vízzel kell stb..nem akartam mondani hogy basszus legalább 23 éve menstruálok, történtek már balesetek, tudom hogy kell a vért kimosni. Nem tragedia nyilvan,meg alapbol szeretem anyósékat, de napi szinten nem bírnám az ehhez hasonlókat, mert kb 10 évesnek érezném magam.

Ettől függetlenül biztos voltak akik jól kijöttek.

Újabb OFF: Nagyszüleim házában például nem volt fürdő. Volt két szoba kályhával fűtve és annyi. Meg volt külön nyári konyha amit egész évben használtak és nappal kvázi ott voltak, nem a házban. Ahhoz volt fürdőszoba. WC csak pottyantós volt. Ez jóval a 2000-es évek után is így volt.

Volt egy sufniszerű tárolórész, mesélték, hogy régen az volt a konyha. Ott főztek, ott ettek, a másik tároló volt a szoba ott aludtak. Hát ma már a cigány putri is különb, mondom ezt minden sértés nélkül.

Vizet kútról hordták ami az utcán szemben volt, mai napig tudom, hol van a kút helye, mert amikor leaszfaltozták akkor rátettek egy rácsot és sima víznyelő csatornaként funkcionál.

Mosás kézzel ment, másik nagymamámnál is volt a mosógép meg külön a centrifuga, ez a régi hordószerű. Nem az mint ma, hogy mindent is megold a gép.

Én 67-ben születtem. Öten (nagymamám, nagypapám, dédnagyapám, dédnagymamám és én) egy egyszoba-konyhás lakásban éltünk (körfolyosós társasházi). Fürdőszobánk nem volt, eleinte wc is csak a folyosó végén. Később a spájzot átalakították wc-vé, de mosakodás továbbra is lavórban történt a konyhában, fürdés hétvégente rokonoknál. 11 éves voltam, amikor kaptunk egy két szobás (inkább másfél) panellakást, abban 16 éves koromig nem volt külön szobám, mert a dédnagymamám addig élt. Én a nagyiékkal aludtam egy szobában, a hallban volt a "tanulószobám". De végre volt kádas fürdőszobánk és ez óriási dolog volt...

Hogy boldogok voltunk-e?? Ezt most inkább nem részletezném, de kibírtuk.

Saját tapasztalat: nevelőanyám a szüleivel élt együtt, szóval apám meg én költöztünk hozzájuk az "idősek miatt".

Este nem mehettünk a földszintre, mert felkeltjük az időseket, reggel 8-9-ig teljes kssban kellett lenni, mert még alszanak.

Délután szintén.

Gyakorlatilag mind tojáshéjon lépkedve éltünk, mert jaj, a mamáék és minden napunk erről szólt, hogy hozzájuk alkalmazkodik mindenki.

Nagyszerű volt, komolyan. Ja, nem, egy kalap fos, főleg, mivel a konyha és a fürdő is lenn volt, tehát ha nekem szrnom kellett szombaton 7-kor, akkor le lettem cs.szve, hogy "a mama aludni akar!!!".

Any.dat azt kb.

Mi dédiékhez költöztünk kiskoromban, mert dédnagyapám alzheimeres lett, és kellett nekik segítség. Ugyan külön házrészünk volt, de 4-en éltünk 28 négyzetméteren, míg ők ketten 70-en. A fürdőszoba közös volt, de az ott lévő wc-t mi nem használhattuk, csak az udvari pottyantóst. Belekötöttek, hogy minek fürdünk minden nap, hát az drága, meg ők sem izzadnak, nem kell annyit pazarolni. Ha anyu reggel 9kor állt neki mosni, megkérdezte, minek, hát már majdnem dél van. Az automata mosógépet nem engedte bekötni, csak az ő keverőtárcsás gépét használhattuk.

Ha dédnagyapámnak rossz napja volt, azt hitte, betörők vagyunk. Nem egyszer kellett kimásznom a kerítésen, mert kapával kergetett, de a kapu le volt láncolva, hogy ne szökjön. A jobb napjain szomszédoknak hívott minket. Fogalma nem volt, kik vagyunk.