Valóban egészségesebb a mamahotel, több generációs együtt lakás ha jó a kapcsolat a szülőkkel?

De akkor miért veszed ide a mamahotelt? Szerintem amiről írsz, az lényegében olyan, mint egy társasház vagy ikerház. Kérdés az, hogy az ember alapból akarná-e szomszédnak a szüleit/párja szüleit.

Én úgy képzelem el egyébként, hogy nagyon sok, kézzel fogható, gyakorlati haszna van. Azt kell mérlegelni, hogy ez az összesegítés megér annyit vagy nem, hogy cserébe eléggé belefolynak egymás életébe.

Még nem éltem így (illetve pár évet kénytelen voltam egy nemszeretem rokonnal), nekem az rossz volt, de vele eleve ellenszenv volt, kényszermegoldás volt.

Most nem tudnám elképzelni, hogy férjemen és rajtam kívül bárki is itt lakjon a rokonságból (mondjuk 20 kilométeren belül.)

Akiknél működik, mert lazábbak, elfogadóbbak, ott biztosan jó.

Nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, és a nagyszüleimmel is. Sőt, a testvéreimmel is gyakran találkozunk, rendezünk családi összejöveteleket.

DE! nincs az az isten, hogy együtt lakjak mindenkivel, vagy csak a fél családdal, csak mert az könnyebb, és anyagilag jobb.

Az önállóság egy nagyon szuper dolog, és isten óvjon attól, hogy úgy keljen átmenjek egy pasihoz, hogy a lépcsőn halkan surranunk fel a szobájába, mert a nagyi már alszik, és nem is akarok egyből a fél családnak bemutatkozni.

Akkor jelenthet boldogságot, ha valamilyen szinten az anyagi javak is ide oda fordulnak, valamint ha tényleg nagyon jóban vagytok, és egyik család sem szól soha a másik dolgába. Ez utóbbi szerintem nem létezik egy családban sem, csak sokan sokat tűrnek sok helyzetben.

Tehát egy család az ikerházban, vagy az emeleten sok érzelmi támaszt nyújthat, sok ember mellett fordulsz meg mindennap, erősebb lehet a kapocs a mindennapi életben emiatt, mert szülőkhöz, gyerekhez, férjhez térsz haza egyszerre mindennap. És persze az anyagi javak áramlása, az anyagi támasz sem elhanyagolható, főleg, ha nincs ilyen, hogy "majd add vissza".

Ismerősömékné, együtt él nagyszülő, gyerek, és babaunokák. Nem aggódnak folyamatosan azt hozzá kell tenni. A gyerekkel a gondot elosztják, a főzés is eloszlik, a pénzügyi gondok nem mérvadóak, mert nem teljesen (!) de azért van némi közös kassza.

Nyilván van előnye. Ha fennáll az az áldásos állapot, hogy senkinek snekivel semmi baja. De az előbb említett családnál is van gond ezel igazából, csak az előnyök miatt inkább elnyomják.

Na én pl olyan ember vagyok aki nem tudná ezt megtenni. Mi most is inkább spórolunk mint a hülyék, nyögünk az albiban, de nem költözök össze senkivel.

Amennyiben pld egy negyvenhez közelítő, szingli pasas vagy, akkor kimondottan ciki, kínos es nevetséges.

Ha egy családdal rendelkező pasi vagy, akkor tud jó oldala is lenni a dolognak.

Nézd, az olaszokat, spanyolokat hozod fel példának...

Egy barátnőm ment férjhez Olaszországba, ilyen sok generációs házban laktak.

Kőkemény hierarchia volt. A nagyi volt a családfő, ő döntött mindenben. Abban is, hogy mi legyen a vasárnapi ebéd, abban is, milyen színű legyen a szőnyeg a nappaliban, abban is, hova járjanak az unokák iskolába.

Nem sokáig bírta. Hat év után hazaköltözött.