Elsősorban olyanok válaszát várom akiknek a szüleik
mindig is marakodtak, esetleg tettlegesség is volt.
Felnőttként ez hogyan hat ki a párkapcsolatodra? Képes
leszek valaha egy egészséges kapcsolatra? 20/l
Figyelt kérdés
Az egész gyerekkorom abból állt hogy a szüleit rúgták vágták egymást és ordibáltak kb heti rendszerességgel, és volt hogy apám meg akart erőszakolni, volt hogy késsel a párnám alatt aludtam. Fél éve vagyok komolyabb kapcsolatban, és félek hogy nem tudom hogy kell szeretni. nagyon sokszor gondolok öngyilkosságra, de úgy érzem még nem jött el az ideje, vagy csak túl gyáva vagyok hozzá. A másik problémám valamint az hogy hihetetlen mértékű elfojtott agresszió van bennem és ez általában sírógörcsként távozik, viszont félek hogy egyszer nem tudok uralkodni magamon és nem tudom akkor mit fogok csinálni. A barátom a legtürelmesebb, legkedvesebb ember a világon, nem szeretném elveszíteni. Viszont mikor ezekről a problémákról beszélek neki, olyan mintha fel sem fogná mekkora mértékű sebeket hordozok magammal, mivel neki nagyon jó családja van. Szerintetek előbb utóbb véget fog ez vetni a kapcsolatunknak? Van valaki hasonló cipőben?
2017. jan. 11. 13:38
1/5 anonim válasza:
Nálunk is volt veszekedés, verekedés, minden.
Én már gyerekként eldöntöttem, hogy teljesen máshogy fogok élni, mint a szüleim.
És így is lett. Minden szempontból teljesen más életem van, mint nekik volt.
Párkapcsolataimban sem volt sose erőszak.
Nekem mondjuk nem is volt sose öngyilkossági gondolatom, vagy elfojtott agresszióm és sírógörcseim sem. Szóval szerintem neked érdemes lenne szakember segítségét kérni, mert úgy tűnik, hogy még mindig a múltban élsz.
2017. jan. 11. 13:47
Hasznos számodra ez a válasz?
2/5 anonim válasza:
Szüleim folyton marakodtak, tettlegességig nem fajult el a dolog, de a többi bőven elég volt.
Mikor páromnak elmeséltem, ő sem tudta felfogni, megkérdezte biztos úgy történtek e meg a dolgok, nem e én találtam ki?
Hát majdnem elhagytam mert nem tudta elhinni nekem, aztán felfogta.
Néha veszekszünk, de nem úgy mint a szüleim, nem bújok el, meg ilyenek úgy mint anyukám.
2017. jan. 11. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
3/5 anonim válasza:
Én csak azt tudom tanácsolni hogy próbáld kezelteti magad. Alternatív módszerekre gondolok elsősorban pl családállitás, kineziologus esetleg pszichoterápia.
Ez egy súlyos probléma amin nem lehet átsiklani. Később meg gondot fog okozni. Most se tudod hogy kell szeretni, hisz nem kaptál sose igazi szeretetet, de ha a barátod szereted, akkor már jó úton haladsz.
2017. jan. 11. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
4/5 anonim válasza:
Mintha én írtam volna... Ugyan ezeken mentem át! És addig, amíg ugyanígy aggódtam, hogy a jövőmre milyen hatással lesz ez, addig sajnos a párkapcsolatomba is bekúszott. Konkrétan bántalmazóval éltem. Mintakövetés... Annak vége lett és eldöntöttem: jobb ember vagyok náluk(szüleim) és többre vagyok képes. Azóta vagyok boldog. Férjhez mentem és jól működök. A párod és senki nem fogja átérezni ezt, így ne is várd. Ha elfogad a batyuddal és szeret, akkor élvezd és ne félj. :)
2017. jan. 11. 16:55
Hasznos számodra ez a válasz?
5/5 A kérdező kommentje:
köszönöm a válaszokat! Kedves utolsó, nagyon megnyugtattál :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: