Pszichopata szülő melletti gyerekkor után hogyan kezdhetnék tiszta és lelkileg egészséges életet?
Apám egy pszichopata ember. Anyám is szenvedett tőle (nagy nehezen elvált) és én is, mivel vele maradtam (anyagi szempontok miatt). Most, 26 évesen, megnyomorított, elnyomott, megalázott gyerekkorral a hátam mögött nem tudok egyről a kettőre lépni, elindítani az életem. Nincs önbizalmam, nincs önbecsülésem (apám mindent elvett tőlem). Nem tudom, merre induljak, mit szeretnék, azt sem tudom, ki és mi vagyok.
Hogyan fogjak neki a változásnak?
Hogy találjak rá az eredeti személyiségemre, ha most csak félelem van és szorongás?
(Pszichológus kizárt, nincs rá pénz.)
válasza:-van ingyenes pszichológus minden kerületben
-aztán csak mert el lettél nyomva még nem kell mindent erre fogni(apám több féle módon érzelmileg zsarolt és többször próbálta anyát kicsinálni és római tálat/vázát is vágott már hozzám, kergetett baltával). Nekem sincs önbizalmam sok de ilyenkor azt mantrázom, nem akarok olyan beteg állat lenni mint az apám.
Szóval tessék végre leporolni magad és az önsajnálat helyett élni.
válasza:Nem lehet hogy fater meg kb. így látja a dolgokat.
A fiam egy lusta disznó, soha nem tanult, nem sportolt, most nem dolgozik. Hiába próbáltam kicsit rugdosni (na nem fizikailag, hanem egy kicsit keményebb beszéddel, mert nem hiszek abban hogy az ilyen lusták lelke simogatást érdemel) semmit sem használt, most fiam nyekereg hogy sehol sem tart és hogy erről én tehetek. Már nem is merem neki mondani, hogy dolgozzon, mert akkor azzal fenyegetőzik hogy kárt tesz magában. Persze szeretem szerencsétlent a magam módján, de azt már ne várja hogy becsüljem is, mert nincs miért.
válasza: válasza: válasza: válasza:Én is elköltöztem már 18 évesen.
Párkapcsolatban élek, tőle kb 2000 kilométerre és évente egyszer beszélünk telefonon. Ezzel nincs is baj. Nincs befolyással rám, nem látom, nem hallom.
Csak a szorongásokat érzem, a félelmeket.
Persze, senki nem ismer, aki itt ezt olvassa, de elég intelligens vagyok, sőt, bocsánatot kérek, de bátran állíthatom, hogy elég dekoratív is vagyok, hogy egy rendes, új életet kezdjek a sanyarú múlttól függetlenül.
Viszont több éve sikertelenül működöm, mert alapjaiban van elbaszva pár olyan belső motor, aminek rendesen kéne működnie, de sajnos nem működik, mert az a gonosz, empátia és együttérzés nélkül élő, érzéketlen, egoista, kárörvendő szörnyeteg elrontotta. Nulla önbizalom, nulla önbecsülés. Igen, ezt csak az értheti, aki tudja, miről beszélek, amikor azt mondom, pszichopata szülő mellett nőttem fel. Tehát a negatív, trollkodó kommenteket el sem olvasom. Valószínűleg segítség szagú javaslatokat várok...
Esetleg, ha vannak ilyen emberek rajtam kívül, össze is ülhetünk egy csoportos beszélgetésre...
Aki pedig kicsit is jártas pszichológusok terén, az tudja, hogy ÁLLAMIhoz nem érdemes menni.
És még egy észrevétel az 'apához': Nézz utána, milyen a pszichopata ember és ha nem hasonlítasz rá, akkor te nem tudod, miről van szó.
Nem tudod, milyen az, amikor megerőszakolják a lelkedet, a személyiséged és mint valami démoni szivola, legyengít, beteggé és erőtlenné tesz. Nem ugyanaz ez, mint az, hogy szeretnéd, ha kezdeni valamit a fiad az életével. Amúgy ha kicsit is intelligens a gyerek, akkor biztosan lehet erről vele jól kommunikálni. Ha nem képes rá, akkor hagyd, úgy ba***a el az életét, ahogy szeretné.
válasza:Nekem is psihopata apam volt de attol meg volt onbizalmam es annal talpraesettebb lettem. Figyu az elso lepes ne haragudj rajuk es ne öket hibaztasd!!!
hanem szakadj ki onnan dolgozz es keress alberletet. Allj talpra. Legy erős es bator es ne felj!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!