Az Y generáció (millenials) hogyan fogja megoldani az idősgondozást?

8# azért ez nem teljesen így van.

Nem csak magán kézben lévő idősek otthona van, ahová nem kell milliós beugró. És ellenben ha sürgős az eset akkor pár héten belül van hely. Mert mindig van fenntartva hely.

Megyeszékhelyen anyám állami idősek otthonában dolgozik középvezetőként.

Ez nem új keletű probléma, sokan maradtak gondozó gyerek nélkül az elmúlt 20 évben (2000 előtt gyermek voltam így azt annyira nem tudom), én egy olyan térségből származom ahonnan az elmúlt 30 évben folyamatosan vándoroltak ki az emberek.

Az alábbi dolgokat láttam, hozzá teszem hogy nem túl gazdag térségből származom:

1. kivitték magukhoz az idős szülőt (ritka)

2. fizettek valakinek hogy nézzen rá néha a szülőre, ha nagyon lerobbant beadták otthonba (ritka)

3. Az idős ember belépett Jehovának, rájuk iratta a házat és azok pedig gondoskodtak róla míg meg nem halt

4. (És azt hiszem ez lesz általános elterjedt): eladta a banknak vagy csak úgy a házat, kifizette az otthont, a maradékből meg élt.

5. Eltartási szerződés

Szóval szerintem az idősek eladják majd a házukat, és abból bemennek egy otthonba.

Apám gyerekkoromban lelépett, anyám meg olyan rossz szülő volt, hogy megszakítottam vele évekkel ezelőtt már a kapcsolatot, ahogy a testvéreimmel is. Szóval részemről megoldva, nem érdekel, majd a testvéreim megoldják, ha beperelnek esrtleg szülőtartásért, érdemtelenségre hivatkozva visszautasítom. Örökség sem kell. Ha muszáj fizetnem, nyilvan megteszem, de ezesetben kérem az örökséget is.

A férjem szülei kérdésesebbek. Van elegendő pénzük idősotthon beugrójához, apósomnak a nyugdíja is sok, pluaz ő olyan rossz természetű, hogy ideköltöztetve biztos nem vállalnánk az ápolását, mert vele nem lehet élni. Az anyósomat szeretem, őt ideköltöztetném, ha nem kellene 0-24 órás ápolás.

Ez a problémakör csak a konzervatív családoknál merül fel. Aki halad a korral az látja, hogy nem reális elvárás a gyerek általi gondozás, sőt sokan a nyugdíjban sem gondolkodnak már.

Én sem fogom elvárni Y generációsként, hogy engem majd a leendő gyermekem gondozzon idős korban és a nyugdíjra sem építek. Majd ha oda jutok, akkor megoldom valahogyan. A szüleim is közölték már, hogy én őket nem fogom gondozni soha és foglalkozzak a saját életemmel. Ennyi.

Több gondolatom is van ehhez.

Az országon belüli migráció nem most kezdődött, a kommunizmus alatt is jelentős volt. Nem a semmiből és nem 2 nap alatt hízott Budapest és vonzáskörzete akkorára, mint most.

Másrészt pedig régen sem tudta a legtöbb család (tisztességesen) megoldani az idősek otthoni ápolását, ahogy a történelem során semmikor. Egy kicsit a modern orvostudomány "átka" az, hogy az emberek képesek fizikailag és szellemileg leépülve akár évtizedekig is fekvő betegek lenni. Egyszerűen nem engedheti meg ma meg azt egy család, hogy egy felnőtt lényegében egész nap elérhető legyen az idős szülei/nagyszülei miatt, vagy hogy fizetni tudjanak egy házhoz járó ápolót. Tehát vagy megoldják úgy, ahogy tudják (sehogy), vagy bedugják egy idősek otthonába, amiről lényegében mindenki tudja jól, hogy demensek vagy súlyos betegek esetén mivel jár. Nem szokták ezeken a helyeken pár hónapnál tovább húzni a komolyabb foglalkozást igénylő állapotú nyugdíjasok.

Végül pedig pár jótanács az idősebb generációnak:

- Próbálják megőrizni az egészségüket. Ebben az országban mindenki elhízott, mindenki 3x annyi sót eszik mint kéne, egész nap tömi magába a felvágottakat és semmit sem mozog. Sokkal-sokkal hamarabb fogsz rászorulni komolyabb külső segítségre, ha egy funkcionáló alkoholista vagy 30 kiló súlyfelesleggel, mintha egy lehetőségeihez képest aktívan mozgó, agyát aktívan használó (nem csak a tévét bámuló) ember vagy.

- Tessenek úgy szavazni a választásokkor, hogy a fiatalok ne húzzanak külföldre. Száz ezrével hozza be a Fidesz a távol-keleti vendégmunkásokat az elvándorló fiatalok helyére. Ebben az országban nem a migráció a probléma már legalább két évtizede, hanem az emigráció...