Az Y generáció (millenials) hogyan fogja megoldani az idősgondozást?

8. Ugrik az örökség. Na pont ez az, gondolkoznak. Sokszor az a ház ami a beugró az egy fajta befektetés. Az idős embernek eppen otthonra es ápolasra van szüksége akkor arra, ha jó pénzért el lehet adni akkor a nyugdíj kiegeszitve szépen el lehet élni belőle egy otthonban.

Ő kaparta össze a penzt rá, ő epítette a hazat, esetleg kapta a szüleitől.. De ott vannak a gyerekei akik ugy vannak vele hogy "jaj az örökseg".

45. Szép terv, de ezt anyukáddal is megbeszéltétek? Ha nem akar otthonba menni nem kenysueríthetitek. Viszont ha rosszul lesz akkor neked lesz lelkiismeretfurdalásod hogy nem vagy vele. Ha még nem beszéltetek erről akkor kellene, azert hogy baratkozzon meg a gondolattal.

Kérdező olvasd vissza az első mondatodat. Miért egyedül a gyerek tervezzen erre az esetre? A szülő miért ne tervezzen? De együtt is megtervezhetik.

Tehát én megforditanam a kérdést:

Szülők, mi a tervetek arra az esetre ha lerobbantok?

"#47 Ja, hogy számodra a tények megemlítése az rögtön utálatot fejez ki?"

Az a baj édes drága csillagom, hogy te nem említettél tényeket. Attól, hogy elmondasz valamit, ami szerinted úgy van, nem lesz tény.

"Én nem fogom elkendőzni azt amit látok, pláne ha a tudomány is így látja."

Áhá! Tehát a tudomány így látja. Kérlek, akkor mutasd meg a tanulmányokat, amikből dolgoztál. :)

"Ez a Z generációnál kezdődő problémakör és ezt nem én mondom, mert a pszichológusok is így látják."

Na ez nagyon jó. Akkor továbbra is kérem ezeket a kutatásokat. :) Persze most már végképp az a meggyőződésem, hogy halvány lila segédfingod sincs róla, hogy mit beszélsz. Plusz az is nagyon érdekelne módszertanilag, hogy hogy lehet mérni évtizedeken vagy évszázadokon átívelően a "szülő lesz..rási indexet" objektíven.

"27 évesek a legidősebb Z generációsak. Kialakult személyiségük van már. "

Nem a személyiségük miatt nem volt erre idejük, hanem amiatt, mert a szüleik még nem öregek. Az átlag 40-50-60 éves embert még nem gyötörik olyan bajok, hogy komolyabban felmerülne az öregsége miatti gondozás problémaköre, vagy az örökségre ácsingózás, ahogy roppantul "elfogulatlanul" fröcsögtél róla.

"Ezek a tények."

Még egyszer: attól nem lesz semmi sem tény, hogy a te fejedben tényként él. Mondjuk a hasznos válaszaid arányát elnézve nem is tudom, hogy miért vitatkozok veled, főleg hogy leírtad már, hogy te többet nem szólalsz meg a témában. Azt javaslom, hogy tarsd magad ehhez, mert ez tényleg tény. :)

#57 Nem gondolom, hogy nekem kéne időt töltenem azzal, hogy számodra összegyűjtsem a tudományos forrásokat. Ha annyira érdekel, akkor szánj rá időt. Ott a Google és a Scholar. Te kezdted a vádaskodást, neked is kell befejezned. Én egy percnyi munkát sem vagyok hajlandó ölni beléd, mert üvölt a válaszaidból, hogy úgy is csak a kákát fogod keresni rajta.

> "Nem a személyiségük miatt nem volt erre idejük, hanem amiatt, mert a szüleik még nem öregek. Az átlag 40-50-60 éves embert még nem gyötörik olyan bajok, hogy komolyabban felmerülne az öregsége miatti gondozás problémaköre, vagy az örökségre ácsingózás, ahogy roppantul "elfogulatlanul" fröcsögtél róla."

Megbocsáss, de ehhez nem kell, hogy gyötörje az embert bármi is. Nekem is középkorúak voltak a szüleim, amikor eldöntötték, hogy ők nem fognak belevinni ebbe az ápolásos sztoriba. Ha kell, akkor segítek nekik pénzben, ügyintézésben, bármiben, ez nyilvánvaló, de nem várják el, hogy odaköltözzek és 0-24-ben ápoljam őket.

És azt gondolom igazuk is van, mert ez tulajdonképpen az ember /gyerek/ kihasználása, akárhogy is nézzük. Ezen érdemes lenne elgondolkodnia mindenkinek. Nem véletlen, hogy a felvilágosodottabb társadalmakban fel sem merül, hogy a gyermek visszaköltözik ápolni a szüleit. Nagyon régen, a feudális korszakban talán volt értelme ennek, de mi nem a múltban élünk, vannak már ápolási szolgáltatások, stb.

MÁSRÉSZT: Miért kéne ahhoz idős szülő, hogy egy 20-27 év közötti fiatal, felnőtt ember elgondolkozzon azon, hogy mi lesz az öregjeivel, ha ápolásra szorulnak? Én Y generációsként ezt a kérdéskört már 20 éves koromra rég letudtam. Ugyanis láttam a dédszüleim példáját, láttam a nagyszüleim példáját, majd láttam ahogyan haláluk után a szüleimben is felmerült hogy mi lesz, ha... És igen, mivel a szüleim látták hogyan teszi tönkre az embert lelkileg az ápolással járó herce-hurca, ezért tisztázták is, hogy tőlem ezt már nem várják el. Egy Z generációs miért ne láthatná ugyanezt a példát? Nem kell ehhez idős szülő meg f.om tudja mi, hogy tisztázzák az érzéseiket.

Valaki írta, hogy 48 milliót ér a ház, az a beugró.

Hogy mi van?

Mi a jó ég hely az, ahol 48 milliót elkérnek?

Ápolásról beszélünk könyörgöm, nem wellness szállodáról:D

Jó degecre keresik magukat ezzel egyesek úgy látom.

Amerikában legalábbis eltudom képzelni ezt, a "Fontos vagy nekem" c.film jut eszembe.

De emberek, van, akinek nem ér még 20 milliót se a lakása, mert vidéken lakik egy felújítandó lakásban.

Amúgy válasz a kérdésre, ezt az államnak kellene megoldania, vagy valamilyen biztosítást fizetni még aktív korú vagy.

Olyasmit, mint az életbiztosítás.

Ma konkrétan, aki nem örököl soha semmit a családjától, az soha nem fog lakáshoz se jutni, amit majd egyszer bedobhatna:)

Egyszerűen ostobák az emberek, tényleg belénk nevelték ezt az áldozati, szolga, szorongó szerpkört.

Alig kezded meg az önálló, felnőtt életed, de már a halálon, betegségeken járjon az eszed.

Nem csoda, hogy egyre többen gyereket sem akarnak vállalni.

Totál traumatizált ez a társadalom, nyugaton tuti nem így gondolkodnak az emberek.