Az Y generáció (millenials) hogyan fogja megoldani az idősgondozást?

Kérdező írtad, hogy..."Kezd otthon jönni a szemrehányás a 50-60-as generációtól, hogy minden gyerek lelépett Pestre meg külföldre, és friss nyugdíjasként (némileg lerobbanva), most takaríthatják az 80-90 éves szüleik házát, meg vàsárolhatnak be helyettük, meg vihetik a kórházba."

akkor rád nagyon igaz ez: Az Y-generáció azokat az embereket jelenti, akik 1982 és 1994 között születtek, más néven milleniálok vagy ezredfordulósok. Jellemzőjük a nagy elvárások, idealizmus és a valósággal való nehéz szembesülés.

Röviden a valósággal nehéz lesz (nekik is) szembesülni.

Negyvenes vagyok, de gyerekkoromban végignéztem, hogy nagyszüleimet, távolabbi rokonok nagyszüleit hogy ápolták a gyerekeik (sok gyerek, így tudták felváltva, egymást segítve, értsd 5-7 testvére egy mindig ápolásin másik 5-6 pénzzel, bevásárlással néha ápolásban leváltással segítik). Voltam külföldön, ahol a kint élő más nációk fiataljai, mind a keresetükjava részét hazaküldték a szülők, nagyszülők, tesók megsegítésére (mert szegények voltak vagy csak, mert így volt szokás, hogy hazadnak. Magyar kinti ismerőseim ilyet véletlen se csináltak.). Fiatal felnőttként láttam milyen kevés bérért kell/lehet dolgozni, mennyire csábíthat valakit az, hogy inkább zsebrerakjon tisztán pénzt és a járulékokat "elfelejtse" meg az adókat (azaz feketemunka gyors és jó pénz). Már felnőttként sajnos megtapasztaltam (másokonkeresztül), milyen amikor valaki elfelejtette 40 évig, hogy egyszer majd lesz nyugdíjas is, és ezért olyan kevés a nyugdíja és ráadásnak megtakarítása sincs (csak jó esetben saját ingatlana), hogy a gyerekeinek, rokonainak kellkisegítenie vagy az egészsége kárára megy a hideg fűtetlen lakás, olcsó rossz kaja evése, no mozgás.

Aztánközben azt is megtapasztaltam, hogy az Y generációs fiatalabb rokonaim/ismerőseim a szülőre úgy tekintettk, mint a "haljon már meg, hogy hamarab legyenörökségem, meg ne legyen már újabb gyereke, mert akkor kevesebb lesz az örökségem, de a fiam takarítsd már kia szobád az ok arra, hogy leg..ze valaki a saját apjtá/anyját.

Tehát jelenleg a legfontosabbnak a fiatalabb generáció pénzügyi nevelését, és empátiájának kifejlesztését tartanám. Vagy leginkább a problémamegoldó képesség javítását és előrelátást. Ugyanis mindenki nagyon sokat tehetne/tehetett volna (de sose késő) azért, hogy gondolkozzon előre pl. ha kiesik tartósan a munkából saját vagy más okán, ha majd öreg lesz, akkor kire, mire számíthat (előtakarékosság, saját ingatlan, aranytömb.) Úgy nevelje a gyerekeit, hogy azok nyitottak legyenek az új megoldásokra, törvénytisztelőek legyenek (ne dőljenek be afeketemunkának, tudjanak takarakoskodni sok és levés fizetésből is), ha külföldre mehet/meg y a gyerek, akkor talán jöjjön magától az, hogy ott is félretesz és igen, ha látja/tudja a családban valaki megszorul pl. ápolt lesz, akkor forszírozza, hogy megfelelő helyre kerüljön vagy aki itthon vállalja az ápolást annak anyagilag besegítsen. De ezket nem tudom miért is kellene mondani, nekem alap volt mindig.

Legutóbb nagyszülő önként bevonult idősek otthonába, mert szerencséje volt, elég volt rá a nyugdíja és a családtól havi plusz 50.000 (ez még pont nem vágott taccsra senkit), de leginkább rugalmas volt, mert nem tiltakozott az idősek otthonától, annak ellenére, hogy tudta ott lehet rosszabbak a körlmények bizonyos értelemben,mint otthon lenni és ápolónővel vigyáztatni magára (ápolónő/idősgondozó hiány van...csakszólok még az otthonokban is).

Visszatérve rád, ha jön a fentebb írt szemrehányás újra, akkor tessék összehívni a családi kupaktanácsot és a nagyszülő, szülő jlenelétében beszélgetni arról, hogy érdemes lenne beállni a sorba eg yidősek otthonába, hogy ha az ingatlant el kell érte adni, akkor rajta, ha nem akkor ki kell -e adni, amíg a papa/mama az idősek otthonában éldegél, hogy azal legyen kitoldva a havi idősek otthona költség anyugdíj mellett vag yszimplán a nagyszülők házának takarításába a te generációd be tud-e szállni vagy azal, hogy kifizet x ezret apunak/anyunak a heti porszívózásért/takkerolásért vagy oda meg ykéthetente és végignyalja a házat/lakást. Mindezt nyilván annak érdekében, hogy az ingatlan mégse legyen elkotyavetyélve és maradjon meg örökségnek. Vagy hangsúlyozni kell, hogy nem pályázol mama/papa de még anyu/apu ingatlanjaira és ingóságaira se, de sajnos nem is tudsz se fizikailag se anyagilag beszállni az idősebbek eltartásába/megsegítésébe, ha lerottyannak, mert magadnak gyűjtesz. Az őszinteséget, ha kellően udvariasan adják elő, akkor mindneki díjazza. ESlőre (nálunk is volt rá példa) hihetetlen habzó szájú veszekedések is kísérhetik (hogy milyen aljas vagy, nem akarsz segíteni, meg akartok ölni, bedugni eg yotthonba nem fogok fizetni külső takaryítónak blabla), de idővel, ha eleget beszéltek róla mindneki lehiggad és megérik a megfelelő megoldás is. (nagyszülőm se azonnal akart otthonba menni, de egy év alatt gyökeresen más lett a hozzáállása, amikor senki nemtudott neki menni segíteni a családból hétköznap és teljesen magára és a házigondozóra volt utalva és a dettő vele egyidős alig mozgó szomszédokra.

légy kreatív.

Majd a vendégmunkások ápolják őket.

Ha a gyárba találnak nettó 200 ezerért szalagmunkást, biztos lesz olyan, aki vállal gondozást kevesebbért.

Be kell fizetni magánnyugdíjra, azt a pénzt, amit elisznak, eldohányoznak!

> "Aztánközben azt is megtapasztaltam, hogy az Y generációs fiatalabb rokonaim/ismerőseim a szülőre úgy tekintettk, mint a "haljon már meg, hogy hamarab legyenörökségem, meg ne legyen már újabb gyereke, mert akkor kevesebb lesz az örökségem, de a fiam takarítsd már kia szobád az ok arra, hogy leg..ze valaki a saját apjtá/anyját."

Ez a hozzáállás pont hogy nem az Y generációra jellemző, hanem az utánuk következőkre.

A mi családunkban anyámat egyértelműen a húgom fogja ápolni

vagy kezd vele amit akar. Igazából nem tudom hogy ilyen helyzetben mit fog csinálni,mert nem tartom

anyámmal a kapcsolatot. ( bőven tett érte. ) Én igazából a mamám miatt aggódok, ő már 87 éves és még szerencsére jól van fizikailag és szellemileg is. De az idő neki is halad,és ha oda kerül majd hogy romlik az egészsége nem tudja majd magát ellátni nem tudom mi lesz vele. Mert a lakását már régen eladta annak az árát az anyám

( a lánya ) mind elvette tőle.

Ráadásul még albérleti díjat is fizet neki mert az ő lakásában lakik. Az anyám biztosan nem fogja meg ápolni mert utálja őt.

Felőle történhet vele bármi, nem érdekli.

A fiáról meg ne is beszéljünk

ő magán kívül nem törődik senkivel. Mamámnak nem lesz annyi pénze hogy bemenjen egy idősotthonba..

"Ez a hozzáállás pont hogy nem az Y generációra jellemző, hanem az utánuk következőkre."

Az utánuk következők ezek még fiatalok ehhez. Ők még éppen csak nekiálltak dolgozni, kanyarban sincs az, hogy azt lessék, hogy mikor dobja fel a pacskert bármelyik szülő.