Tényleg olyan nagy kérés a felnőtt gyerektől, hogy vegye fel az anyjának a telefont?

Nem értem ez a sok kommentet, ahol azt bizonygatják, milyen normális, hogy egy felnőtt heti egy alkalommal beszél az anyjával.

Én azt látom a saját környezetemben, hogy ahol jó a viszony, szeretet, jó kapcsolat van, ott naponta-kétnaponta beszélnek egymással. Az én férjem is felhívja 1-2 naponta az anyját pár percre, ők nagyon jóban vannak, a tesója is minsennap vált pár szót anyósommal. A barátnőim, akik jóban vannak az anyjukkal, szintén majdnem mindennap beszélnek pár percet.

Nem elidegenedés.

De ha nincs miről beszélgetni...

Nem mindenki szereti, ha naponta beszámolót kell tartania arról, hogy mi történt vele aznap.

Kirepült a családi fészekből, nem kell minden nap hívni, elég 3-4 naponta.

Főleg, ha minden héten személyesen is látogat.

A többi napon hagyd élni.

Lehet, hogy még ő maga is keresni fog, ha lesz mondanivalója.

De ha naponta "zaklatod" azért, hogy értelmetlen dolgokról beszélgess vele, előbb-utóbb megunja és a látogatást is ritkítani fogja.

Szörnyű egy ilyen szülő.

Nem tud mit kezdeni magával.

Ez a telefoncsögetés pedig rohadt idegesítő.

Van, aki azzal sem beszél naponta, akivel érdekes dolgokról tud.

Milyen az idő, mit ettél, hát ezt fel sem fogom ezt hogy bírja valaki hallgatni. . .

26éves, felnőtt, külön élő férfi. Miről kéne naponta beszélnie? Az egymás utáni sok hívás meg vészhelyzetben megérthető, ha mindenáron elkell érni, másképp nem. Felhívom, nem veszi fel, akkor majd visszahív vagy írok neki egy üzenetet, hogy hívjon vissza. Dolgozik, házimunkázik, pihen, sportol, bulizik, valami dolga van.

Már rég külön élünk, gyerekünk is van. Mégse hívogatjuk naponta egymást sem a szüleimmel, sem anyósomékkal (pláne nem "erőszakosan", hogy addig hívom, amig fel nem veszi). Pedig jó a kapcsolat mindkét irányba. Heti 1x vagy 2x beszélünk velük, attól függően történt-e valami említésre méltó vagy olyan, amit megakarunk osztani a másikkal. Szép is lenne, ha minden nap bekéne jelentkeznünk mindkét félnek, hogy mit ettünk vagy mit csináltunk aznap.

Én sem veszem fel anyámnak mert félelmetes, hogy képes lenne minden nap hívogatni, meg bájcseverészni.

MIÉRT? Miért nem képes felfogni, hogy felnőttem, saját önálló életem van, amibe nem tartozik bele a kétnaponta beszámolás?

Nem veszem fel. Heti egyszer beszélünk MOST MÁR, de volt idő, amikor féléven át megszakítottam vele a kapcsolatot, pont azért, mert állandóan a sggemben lett volna, és naponta 20x hívott.

Az ilyen ember keressen hobbit magának, de szálljon le az önálló életet élő gyerekéről.