Tényleg olyan nagy kérés a felnőtt gyerektől, hogy vegye fel az anyjának a telefont?

Ha nem tiszteled meg azzal, hogy elfogadod felnőtt emberként, akkor ne csodálkozz, hogy igyekszik messziről elkerülni.

"amikor hívom őt sokszor nem veszi fel"

Mondjuk azért, mert van élete?

"csak a sokadik hívásra veszi fel és fel van háborodva, hogy miért kell őt hívogatni"

Tök jogos a felháborodása. Én sosem értettem azokat a szellemileg sérülteket akik nem értik meg, hogy ha elsőre nem veszem fel a telefont akkor nem fogom másodjára, harmadjára, tizedjére sem és majd visszahívom őket, ha kedvem, időm tartja.

"mi van vele, mi volt a munkában, mi ebédelt, de neki ez nem tetszik, mert fárasztó erről beszélgetni"

Nyilván fárasztó, ezek tipikusan beszélgessünk a semmiről témák. Egyszerűen halál unalmasak. Nekem például a munkám nagy részében nem történik semmi, nincs miről beszélni, arról meg főleg nincs mit mondani, hogy rántott húst ettem ma is rizzsel.

Nyomasztod, erőszakos vagy.

Hagyd békén!

(21 és 17 éves fiaim vannak, remélem, soha nem leszek ilyen mint te)

Nem tudom, miért osztjátok le a kérdezőt most mi olyan erőszakos abban, hogy 1-2 naponta beszélne pár szót a gyerekével?

Nektek anyir nincs igényetek a felmőtt gyereketekre, hogy heti egyszer beszélni elég vele?

6.

Ez borzasztó!

Nincs életed?

Betevő fütyi?

Hobbid?

"Egyszerűen nem tudom, már mit tegyek."

Keress klinikai szakpszichológust, mondd neki, hogy problémát jelent neked, hogy a fiad le akar válni.

26 éves. Van munkája, barátai, esetleg háztartási teendői.

Heti 1x meglátogat, ha hiányzol neki, akkor felhív.

Teljesen felesleges hívogatnod, pláne 100x,ha nem veszi fel.

Nem egy féltékeny feleség vagy, hanem az anyja.

Legyél ott, ha szüksége van rád, de ne legyél túl sok, mert akkor még ennyit sem fogsz belőle kapni.

U. I.:

A kérdéseid pedig még egy 18 éves gimist is fárasztanának, nem egy dolgozó felnőttet.

"Mi volt a munkában? Mit ebédeltél?" jujj